Jelenlegi hely

Meddig érdemes élni?

Avagy: gyógyítható-e a felgyorsult öregedés?
A működések szabályozása, azaz a „szoftver” ritkán károsodik.

Meddig érdemes élni? Ezt a kérdést nem illik feltenni. Ugyanis nagyon rossz íze van. Aki ehhez hasonló kérdéseket feszeget, darázsfészekbe nyúl. Én mégis farizeus magatartásnak vélem, ha a demenciával foglalkozó szakemberek – elsősorban erkölcsi vagy jogi korlátokra hivatkozva – kényelmesen megkerülik vagy a szőnyeg alá söprik a kérdést.

Szerző: 

A várható életkor világszerte követhető növekedését első megközelítésben egyértelműen örömteli eseménynek, a civilizáció és a tudomány diadalának tarthatjuk. Gondoljunk csak azokra a népekre, akik az elégséges élelemnek, a tisztább ivóvíznek – vagy egy-egy súlyos betegség megfékezésének – köszönhetően élnek ma hosszabb ideig. Ezekben az esetekben egyértelmű, hogy az újonnan nyert éveket erejük teljében lévő (fiatal vagy középkorú) személyek kapják, akik teljes mértékben képesek az alkotásra és az örömök befogadására. A ténylegesen idős emberek (pl. a 80 év felettiek) esetében azonban az emelkedő életkorátlag hatásai rendkívül összetettek…

Nem tagadható, hogy az időskor biológiai változásai alapvetően deficitek kialakulásában nyilvánulnak meg. Ezek – ha akarjuk, ha nem – mind a fizikai, mind a szellemi teljesítményben felismerhetőek. Mielőtt korosabb Olvasóink bosszankodva továbblapoznának, gyorsan jelentsük ki, hogy az öregedés jól tisztázott szervi elváltozásai kivétel nélkül szerkezeti és nem működésbeli, tehát divatos kifejezéssel élve „hardver” problémák. A működések szabályozása, azaz a „szoftver” ritkán károsodik. A „programozás” alacsonyabb vagy egyenletes terhelés mellett érintetlen marad, illetve ha eléggé rugalmas, akár alkalmazkodhat is a kapacitás beszűküléséhez. Sőt! A teljesítmény még növekedhet is! Bár jól érthető, mégis kevéssé köztudott, hogy például az új tapasztalatokból történő ismeretalkotás folyamata eredményesebb idősebb, mint fiatalabb korban. Jól ismert példák az idősek sikeres teljesítményére a különböző intézmények szenátusai, a „Vének Tanácsa”, a virágzó többgenerációs családi vállalkozások stb. És akkor a személyes életpályákat, „nagy öregjeinket” még nem is említettem…
Akkor tehát nem is olyan nagy a baj? De igen. Ugyanis „járvány” fenyeget. Nem is fenyeget, már kopogtat. A kóros szellemi hanyatlás, ha úgy tetszik, a felgyorsult öregedés, a DEMENCIA világjárványa.

 

Dr. Rajna Péter  cikke teljes terjedelmében a Mindennapi Pszichológia most megjelent 2011. 1. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Téged is figyelnek!

    A „világfalu” árnyoldala

  • A számok tényleg nem hazudnak?

    Önvédelem a statisztikai adatokkal szemben

  • Vakfoltjaink reflektorfényben

    Segítenek vagy megbántanak az őszinte vélemények?

  • A megalázottak és a megszomorítottak

    Ki és miért tart ki bántalmazója mellett?

  • Apák és lányaik

  • Boldog Covid-nemzedék?

  • A hiszékenység nyomora

  • Futni valami elől – vagy futni valamiért?

    Gondolatok a futás népszerűségéről és a futásban rejlő erőről

  • A fehér és a fekete farkas

  • Nem csak a fülünkkel hallunk: a rejtett halláscsökkenés

  • Időgazdálkodás – tényleg csak egy technika?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Zólyomi Zsolt, a magyar „orr”, a francia Isipca parfümakadémián valaha diplomát szerzett egyetlen magyar

Előfordult már veled, hogy kristálytisztán emlékeztél valamire, de kiderült, hogy tévedsz? Ez mindannyiunkkal megesik időnként...

Most megjelent tanulmányuk újabb kutatási irányokat nyithat a demenciák, köztük az Alzheimer-kór megértésében és keze

A Szentháromság-szobor nemcsak a halálfélelem emlékműve, hanem a gyarlóságé is

Próbálunk elaludni, és hirtelen nem tudunk másra gondolni, mint a legnagyobb baklövéseinkre.

Ez persze alapvetően igaz, még ha nem is érezzük úgy, hogy az újabban sokat hangoztatott „egész életen át tanulás” a