„Tisztára depressziós lettem, amikor kiderült, hogy a laptopom javíthatatlan.” „Hú, ez nagyon depressziós zene!” Ha valaki statisztikát készítene arról, milyen gyakorisággal szerepelnek a köznyelvben a mentális zavarok megnevezései, a depresszió dobogós helyen végezne. Olyan sokféle helyzetben használjuk, hogy valódi jelentése egyre inkább elmosódik. Pedig nem ártana tisztában lenni vele, ugyanis súlyos népbetegségről van szó.

Depi és depresszió

Semmi rendellenes nincs abban, ha az ember szomorú és kedvetlen lesz, amikor fájó veszteség éri, vagy kudarcot vall valamiben. Ez természetes lelki reakció, és nem tart sokáig; az efféle rosszkedv néhány nap alatt elmúlik, mert az ember feldolgozza a negatív élményt, új célokat, új motivációt talál, és továbblép. A levertséget lehet depressziós hangulatnak nevezni, de nem szabad összekeverni a klinikai értelemben vett depresszióval.

A depresszió árulkodó jele, hogy – az egyszerű szomorúságtól eltérően – a nyomott hangulat tartósan megmarad; a tapasztalatok szerint az első depressziós epizód átlagosan négy hónapig tart. A betegség egyik fő tünete a letargikus hangulat: a beteg a nap nagy részében szomorúnak, reményvesztettnek, lelkileg üresnek érzi magát, olykor sírva is fakad. A másik fő tünet az érdeklődés elvesztése vagy az örömre való képesség jelentős csökkenése. Ez azt jelenti, hogy a beteg már nem leli kedvét azokban a tevékenységekben, amelyeket korábban szeretett. Ez sok téren megnyilvánulhat, például már nem élvezi a munkáját, a hobbijai többé nem szórakoztatják, esetleg kedvenc ételei sem ízlenek már annyira, sőt a szex iránti érdeklődése is erősen csökken. A depresszió diagnózisát akkor lehet felállítani, ha a két vezető tünet – a depresszív hangulat és az örömre való képtelenség – közül legalább az egyik két hétig, vagy hosszabb ideig fennáll.

Kínzó tünetek

A depressziót számos tünet kíséri, ezek közül néhányra jellemző, hogy a korábbi, egészséges állapothoz képest nagy változást jelentenek, ám hogy milyen irányban, az egyénenként változhat. Előfordulhat például, hogy a beteg testsúlya rövid idő alatt megváltozik, de van, akinél ez súlyvesztést, másoknál viszont hízást jelent. Az számít jelentős változásnak, ha a beteg súlya egy hónapon belül legalább 5%-kal megváltozik, anélkül, hogy erre tudatosan törekedne. Gyakori tünet az alvászavar is, de ez is kétféle lehet: van, akinél álmatlanság lép fel, például hajnalonként felébred és nem tud visszaaludni, ritkábban azonban aluszékonyság is jelentkezhet, amikor az alvásigény legalább napi tíz órára nő. A depresszióval mindenki a fáradtságot, energiahiányt, lelassulást, passzivitást kapcsolja össze, kevesebben tudják, hogy ennek éppen az ellenkezője is lehet a betegség tünete. Becslések szerint a klinikai depresszióban szenvedőknek mintegy harmadára lehet jellemző az izgatottság és a fizikai értelemben vett nyughatatlanság. Ezek a betegek rázzák a lábukat, nem tudnak nyugodtan ülni, ingerlékenyek, dühkitöréseik vannak és nehezen viselik a frusztrációt.

Mindemellett a betegek értéktelennek, tehetetlennek érezhetik magukat, sőt irreális bűntudatuk is lehet. Gondolkodásuk gyakran lelassul, koncentrálóképességük csökken, és nehezen tudnak döntéseket hozni. A legveszélyesebb, hogy eluralkodhat rajtuk a kilátástalanság és a pesszimista szemlélet, s ennek következtében elkezdenek foglalkozni a halál, az öngyilkosság gondolatával. A becslések szerint az öngyilkosságban elhunyt személyeknek mintegy 60 százaléka szenvedett depressziótól.

Depressziós gyerekek és kismamák

A depresszió a köztudatban úgy él, mint a felnőttek betegsége, pedig gyerekeknél is jelentkezhet, akár már az iskoláskor előtt. A jelenlegi ismeretek szerint a depresszió a serdülőkor előtt a gyerekek 1-3 százalékát érinti. Az ő esetükben a leggyakoribb tünet az ingerlékenység, de előfordul a felnőtt depressziósokra jellemző letargia, szomorúság, visszahúzódás is. Gyerekeknél a depresszió környezeti kiváltó oka gyakran a bántalmazás, az érzelmi elhanyagolás vagy egy kedves családtagtól való elszakadás. Különösen serdülőkorban jelentős az online térben zajló zaklatás és a kirekesztettség hatása. A szülők általában bizonytalanok a depresszió felismerésében, nehezen tudják eldönteni, gyermekük egyszerűen csak rosszkedvű, vagy már pszichés zavarról van szó.

Azoknak a hangulati változásoknak a megítélése sem egyszerű, melyeken az anyák mennek keresztül gyermekük megszületése után. Sokan ismerik a magyarul is általában baby blues-nak nevezett időszakot, melyet gyors hangulatváltozások, szorongás, szomorúság, sírógörcsök és alvási problémák jellemeznek. Ez néhány napig vagy egy-két hétig tart, majd magától megszűnik, és a továbbiakban nem jelent gondot. Ha azonban nem múlik el, és a tünetek súlyosak, valamint felbukkan a kilátástalanság, az értéktelenség érzése, a letargia és a depresszió többi ismert tünete is, akkor felmerül a gyanú, hogy ez már nem a baby blues, hanem szülés utáni depresszió. Kezelés nélkül akár hónapokig is eltarthat, de következményei még messzebbre nyúlnak, ugyanis a csecsemő számára az első hónapokban szerzett tapasztalatok, az anyával kialakuló kapcsolat egy életre meghatározó lehet.

Mi okozza és mitől múlik el?

A depresszió kialakulását nem lehet egyetlen okra visszavezetni, a betegséget számos biológiai és környezeti tényező együttes hatása idézi elő. A háttérben bizonyosan ott van a genetikai hajlam is, hiszen az össznépességben 10% az esélye annak, hogy valaki élete során legalább egyszer depressziótól szenvedjen, ám annak az esetében, akinek a szülője vagy a testvére depressziós, már 20-30%-ra nő a betegség kialakulásának valószínűsége, egypetéjű ikreknél pedig ez az arány 43%. Valószínű, hogy sok-sok gén létezik, mely együtt felelős a depresszióért, de önmagában egyikük sem képes kiváltani a betegséget.

Az élettani tényezők fontos szerepét jelzik azok a kutatások is, melyek szerint depressziós betegeknél a stresszválaszokért felelős agyi rendszer érzékenysége fokozódik, csökken viszont az idegsejtek fejlődésének és a neuronhálózatok működésének hatékonysága. Az idegsejtek energiafelhasználása zavart szenved, és két fontos agyterület – a hippokampusz és az agykéreg – zsugorodni kezd. A fájdalom gátlásában és az érzelmek feldolgozásában fontos szerepet játszó ingerületátvivő anyag, a szerotonin szintje csökken, és ugyancsak kevesebb lesz dopaminból is, mely a motiváció megfelelő szintjének fenntartásáért felelős.

Súlyos depresszió esetén mindenképp szükség van gyógyszeres kezelésre, mert az ingerületátvivő anyagok szintjére ható készítményekkel ellensúlyozni lehet az agyban kialakult markáns eltéréseket. Emellett nagyon hasznos lehet a pszichoterápia valamely formája, például a csoportterápia, a rosszul berögződött gondolkodási sémákat korrigáló kognitív terápia, vagy a relaxáció.

A depressziót nem mindig egyszerű felismerni, és nem könnyű rászánni magunkat, hogy tegyünk ellene, de ha megtettük ezt a lépést, már jó esélyünk van, hogy megszabaduljunk tőle.