Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, könyvkiadó többek között az Így szerettek ők című sorozat szerzője, amelyben magyar írók, költők szerelmi életének kevéssé ismert részleteiről, izgalmas történeteiről mesél.

Mennyire lehet utólag nyomozni egy ismert ember szerelmi életével kapcsolatban, és megtudhatunk-e bármit arról, mi húzódhatott meg egy-egy párkapcsolati dinamika hátterében?

Naplóbejegyzések, dokumentált életesemények persze rendelkezésre állnak, de érzelmeket nem tudunk rekonstruálni, csak valamit gondolhatunk róluk. Ráadásul minél messzebb megyünk az időben, annál nehezebb. Más volt a szerelem, a párkapcsolat funkciója például a felvilágosodás előtt, mint ma, különböző társadalmi berendezkedésekben különféle szokások vannak, érteni kell a kor viszonyait. Az elmúlt kétszáz év azért sok tekintetben hasonló, emiatt talán jobban is értjük.

Vissza lehet következtetni egy író házasságából, párkapcsolataiból arra, hogy milyen szülőiminta-követés jellemzi? Vagy az irodalomtörténetnek nem feladata ez, ezért nem is firtatja?

Ez a pszichológia területe, és bár vannak naplók, azok többsége nem önelemzés, inkább a szerzői életmű rekonstruálására szolgál. Persze akad néhány kivétel, mint például József Attila betegsége és kapcsolati függősége, ami agyondokumentált és kutatott terület. Fontos azonban különbséget tenni az életrajz és az életmű között. Ezek ugyan szoros viszonyban vannak egymással, de a kettő közt van egy furcsa, képlékeny fenomén: az írószerep, költőszerep, a kifelé mutatott, megformált szerző, ami sem az egyik, sem a másik. Petőfi első verseskötetének – Cipruslombok Etelke sírjáról – története például érdekes e tekintetben. Az életrajz szintjén azt tudjuk, hogy a fiatal költő ismertté válásakor már csak egy szerelem hiányzott a költői karakter megrajzolásához, így ez afféle menedzselt szerelem. Az amúgy 15 éves kislány Petőfi szerkesztőjének rokona volt, párszor találkoztak, beszélgetésnél több nem lehetett köztük. Petőfi a szerelem érzésébe szeretett bele, és rögtön írt egy ciklust a fájdalmáról, amikor a kislány meghalt. Etelke halálakor felkereste a szülőket, hogy pár napra beköltözhessen a lányszobába a mély érzések átéléséért. Életrajzi szinten látszik, hogy ez nem igazi szerelem, mégis gyönyörű versek születtek belőle. Petőfi egyébként nagyon jól dokumentálta a szerelmi életét, építette azt az imázst, amit magáról mutatni akart, afféle blogot vezetett. A nyilvánossá tett útinaplóból látszik, hogy ebben a szerelem egyfajta eszköz is volt a számára.

Szerelmi hódítások terén Adyról is érdemes beszélni. A Léda-versek egyikét-másikát mindenki ismeri, a Héja-nászt egészen biztosan.

Ady számára valóban fontos volt, hogy minél több nőt meghódítson. És minél betegebb lett, ez annál fontosabbá vált. 1913-ban a hűvösvölgyi szanatóriumból naponta több levél ment ki válaszként az őt megkereső kisasszonyoknak és férjes dámáknak. A koreográfia nagyjából ugyanaz: itt vagyok, haldoklom, délután 4-től várom a telefonját… A Léda-szerelem dinamikája is érdekes, főleg az, ahogyan az évek alatt megfordul. Léda Párizsban élő férjes asszony, házassága inkább érdekszövetség, így amikor hazajár Nagyváradra, nyíltan udvaroltat magának. A férfiak falkában járnak utána, ennek tagja Ady is. Eleinte az asszony pörgeti az ujján, aztán a költő második párizsi útja után minden megfordul. Ady egyre ismertebb, Léda öregszik, folyton harcolnak egymással, ennek tanúsága az a 10-15 szakítólevél is, amit váltanak. Az Elbocsátó, szép üzenet után Léda még egyszer ír, utoljára látni akarja a költőt, de Ady végül nem megy el a vasútállomásra az utolsó találkozóra. Később erről ennyit mond: „Ha kimentem volna, folytatódik minden.” Léda egyébként megérzi, hogy az utána következők közül Csinszka lesz az utódja. Egy ismerősének írt levélben ezt írja Boncza miniszteri tanácsos lányáról, aki akkor még nem is találkozott a költővel: „Én már tudom, ki az, aki utánam jön. Jól van, vegye át Adyt. (…) Érdeklődtem utána, vékony kis leány, sovány, mint egy esernyőnyél, elöl-hátul szexuális duzzanatokkal.”

Nem célja a beszélgetésnek a morális ítélkezés, de mondana példát „elítélendő” kapcsolatra?

Szabó Lőrinc számomra benne van a top öt költőben, szerelmi költészete különösen erős, de ha van a párkapcsolati önzésnek példája, az ő. Ha nem is szeretnénk ítélkezni, két minősített eset azért van, amit igyekszik egy férfiember elkerülni: nem csábítjuk el a feleségünk legjobb barátnőjét és a legjobb barátunk feleségét. Szabó Lőrinc mindkettőt megtette. Pontosan tudta, mi csinál, le is írta magáról, hogy „gyalázatos, erkölcstelen disznó”, de mentséget nem igazán keresett, pedig több nő is tönkrement mellette. A huszonhatodik év versciklusról csak a halála után derült ki, hogy nem a feleségéhez, hanem az öngyilkossá lett szeretőjéhez írta. Nem lehetett egyszerű döntés, amikor a család végül nyilvánossá tette, hogy ez a versciklus egy több mint negyedszázadig tartó viszonyt rekonstruál. A másik eset az Illyés feleségéhez, Kozmutza Flórához fűződő viszonya. Ez a kapcsolat is álcázva volt, csak az ötven évig zárolt anyagból derült rá fény. Bár megállapodtak abban, hogy elégetik a leveleket – Kozmutza Flóra ezt meg is tette Szabó leveleivel –, a költő az elégetés előtt gyorsírással lemásolta Flóra leveleit. Érdemes egy mondattal megemlékezni arról, hogy a kor három legnagyobb költője – Szabó Lőrinc, Illyés Gyula és József Attila – összesen 150 Flóra-verset írt. De Csinszka is hasonló személyiség, klasszikus múzsa, aki arra volt büszke, hogy hány művészt inspirált: Ady felesége volt, de ott volt Babits, megfestette Rippl-Rónai, írt róla regényében Móricz, végül jött Márffy Ödön, aki 300 képet festett róla. Furcsa dependens viszonyok, fontos volt neki, hogy hatást gyakoroljon, hogy függjenek tőle.

Flóra kapcsán már szóba került József Attila, de róla azért is érdemes beszélni, mert itt van egy két oldalról is dokumentált kapcsolat a pszichiáterével…

Volt egy sajátos viszonya a pszichoanalízissel, megvannak az általa kitöltött tesztek, és ott a Szabad-ötletek jegyzéke. Az ő párkapcsolatai valóban leírhatók a kötődési problémák sorozataként. Igazán viszonzott szerelmi viszonya csak egy volt, ami Szántó Judithoz fűzte, ám hozzá nem írt egyetlen szerelmes verset sem, és ő volt az egyetlen, akit a költő elhagyott. Egyik legismertebb versét, az Ódát egy fél napja ismert nőhöz írta, amit meg is mutatott Szántó Juditnak, aki ezután öngyilkosságot kísérelt meg, de túlélte. Ebben a korban az öngyilkosság afféle hibaüzenetként szolgál: bevesznek egy marék veronált, de tudják, hogy nem halnak bele. Ebből az esetből írta egyébként Kosztolányi a Barkochba című novellát. József Attila lemegy a barátaihoz a kávéházba, de annyira zokog, hogy a többieknek barkochbázva kell kiszedni belőle, mi történt. József Attila többi kapcsolata sem kiegyensúlyozott szerelem. Sokan az anyjához és a nővéreihez fűződő viszony kivetüléseként értelmezik az összes kapcsolatát, sokan azzal, hogy elhagyta az apja, de hát másnak is volt nehéz gyerekkora. Ehhez kell a személyiség meg a mentális problémák is, amikkel küzdött. Mindezek következménye lehet az ismétlődő séma, amibe mindig belehelyezi magát. Ha viszonzott szerelemre talál, amiért könyörgött és végül megkapta, az már nem kellett neki. Erről szólt a Szántó Judit-kapcsolat. Vágó Márta családja társadalmi szinten áll fölötte, a szabadgondolkodó, fiatal értelmiségi lány egészen másfajta életproblémákkal küzd, mint a költő. Az őt követő kisebb viszonyokból, mielőtt komolyabbra fordulnának, sorra kiugranak a lányok. Ez persze nem meglepő, ha tudjuk, hogyan udvarol József Attila. Öt perc alatt bele tudott szeretni valakibe, azonnali kötődés, karöltve a csalódástól való félelemmel, és elképesztően intenzív nyomulás jellemzi, nem csoda, hogy mindenkit halálra rémiszt. Egy esetben például megkéri az egyik kiszemelt hölgyet, nézzen ki az ablakon egy bizonyos nap bizonyos órájában, mert lesz nagy meglepetés! Amikor is a költő leveszi a kalapját, és meggyújtja a haját. Barátai keresnek neki pszichiátert, ők találják Gyömrői Editet, akibe persze szintén beleszeret, ám a nő nagyon is tartja a határokat, nem játszadozik vele, mint ahogy később sokan gondolták. József Attila pokoli páciens volt: többször is követi a nőt, kést szorít a torkához, a vőlegényét ólmosbottal támadja meg. Rettenetes dolgok, mégis hajlamosak vagyunk felmenteni, mert gyönyörű versek születnek belőle. Kozmutza Flóra volt az utolsó nagy lángolás, aki egyébként szintén mint pszichológus találkozik vele, s bár ebből nagy nyomásra majdnem házasság lesz, ez sem igazi kapcsolat. Utolsó, szárszói találkozásukon József Attila a vonat mellett szaladva azt kiabálja, hogy „vasárnap esküszünk”, de aztán nem lesz már vasárnap.

Sokat lehetne még mesélni, elemezni, ott van például Móricz és Litkei Erzsébet, azaz Csibe furcsa viszonya, ami a tankönyvekben örökbefogadási sztori, valójában azonban Pygmalion-történet. Móricz gondolkodás nélkül beleépít mindent a műveibe. Egy kritika meg is jegyzi, mennyire belelát a női lélekbe, miközben az Erdély-trilógiában csaknem szó szerint felhasználja a neki kitárulkozó Magoss Olga egyik levelét. Ő is több vasat tart egyébként a tűzben, de amikor döntenie kell, azt választja, akiben témát is lát.

Ennyi író, költő szerelmi életének boncolgatása után kirajzolódik bármi specifikus a párkapcsolataikat illetően? Eksztatikusabb, szenvedélyesebb az érzelmi életük?

Szerintem nem. Egy művész persze nagyobb szabadságfokon él, van egyfajta érzékenysége, és a környezete is jobban tolerálja, de nagyjából ennyi. Azért tudunk többet róluk, mert megírták a naplóikban, metaszövegekben és persze az irodalmi művekben.