A XIX. századra egyértelműen elfogadottá vált, hogy más-más nézőpontok szerint kell vizsgálni a nőket és a férfiakat. Az orvostudomány, s ezen belül a pszichiátria is régóta foglalkozik a nemi különbségekből adódó eltérésekkel, és ma már elmondhatjuk, hogy szinte külön tudománnyá nőtte ki magát a „Gender psychiatry”. Az USA-ban minden nagyobb orvosegyetemi és pszichológiai kutatóhelyen különválik a női és a férfi egészséggel foglalkozó központ. Jelenleg is számos nagy ívű kutatás zajlik a női és férfi mentális egészség, ezen belül a szülés körüli lelki változások folyamatairól. A magyar adatok alapján például több a depressziós nő, mint férfi, ugyanakkor a férfiaknál a súlyos depressziós tünetegyüttes háromszor magasabb halálozással jár, mint a nők esetében és nagyobb mértékben növeli a férfiak szív-érrendszeri veszélyeztetettségét.

Férfiszerep – apaszerep

Évszázadokig a nő volt a gyermekvállalás, szülés és az ezzel kapcsolatos lelki nehézségek elsődleges megélője és „elszenvedője”. Az anyára koncentrált a környezet: a család, a bába, az orvos és az apa is, akinek a szerepe elsődlegesen a család stabil hátterének biztosítása volt. A családban senki nem foglalkozott az újdonsült apuka érzelmeivel, megváltozott szerepével és helyzetével. Szorongásairól, félelmeiről, esetleges csalódásairól nem beszélhetett senkivel, hiszen az férfiatlan lett volna. Ehelyett gyakran az alkohol vagy a munka lett „segítőtársa” az újfajta érzések leküzdésében. Mára számos pszichológiai és pszichobiológiai vizsgálat bizonyította, hogy a kispapaság és a szülés utáni időszak jelentős változásokat indíthat és tarthat fenn a férfiak pszichés szabályozórendszerében is. Az agyban olyan biológiai, molekuláris szintű módosulások mutathatók ki mind az örömérzet, mind pedig a szorongás vagy a lehangoltság következtében, amelyek akár hosszú távon is egyértelmű lelkiállapot-változást okozhatnak. Több kutatás kimutatta, hogy apa és gyermeke közvetlen testi kapcsolata során az apában (ahogyan az anyában is) oxitocin szabadul fel, ami oldja a stresszt és a szorongást, vagyis életvédő jelentőségű.

 Gyermekvállalás: egy speciális életciklus

Bármilyen furcsa is, a témával foglalkozó szakirodalom egyetért abban, hogy a pár és a tágabb család életében is ez az egyik legellentmondásosabb időszak. Az otthonról hozott minták gyakran ellentétbe kerülnek az új elvárásokkal. A nők „huszonnégy órás” anyákká válnak, amit a gyermek fizikai közelsége talán egyértelművé tesz. De mi történik az apukával?

Az emberi életúttal foglalkozó pszichológiai és pszichiátriai vonulat az úgynevezett életciklus-problémák jellegzetességeit tárja fel és rendszerezi. Minden ember életútjában vannak egyéni és közös csomópontok, ciklusok, amelyekben törvényszerűek a változások, szerencsétlenebb esetben a sérülések. Mindkét nemben igen nagy változásokat hoz a gyermekvállalás és a szülés körüli, illetve azt követő időszak. Érdemes elgondolkodni azon, mikor is kezdődik ez a szakasz? Az első gondolatnál? Az első megfogalmazott vágynál? A konkrét terveknél? Ismert tény, hogy már a gyermekvállalás elhatározásánál is eltérés mutatkozik a nők és férfiak hozzáállásában. Míg a nők az érzelmi, addig a férfiak inkább a racionális körülményekre fektetik a hangsúlyt, és ez a különbség már ekkor lelki konfliktusokhoz vezethet.

A gyermekvállalás folyamatában számos forgatókönyv létezik, és mindegyiknek megvannak a maga buktatói.

Érkezik a gyermek: várt és nem várt helyzetek

Nézzük azt a helyzetet, amikor a tervezés elmarad, csak a ténnyel szembesül a pár: jön a baba. Ebben az esetben a lelki következmények nagymértékben a kapcsolat korától, jellegétől, minőségétől és még számos külső körülménytől függnek. Jellemzően ez a szituáció olyan fiatal pároknál fordul elő, ahol egyikük sem elég érett a gyermekvállalásra. Ilyenkor nincs lehetőség a tervezésre, a lelki és egzisztenciális felkészülésre, hanem kész tényekre kell reagálni, ami nem mindig a megfelelő megoldást eredményezi. A férfi csapdában érezheti magát: a becsülete vagy a szabadsága, esetleg a döntési joga legyen-e az első? Előfordulhat, hogy a lehetőségek közül egyik megoldást sem fogja magáénak érezni, hiszen ő nem tervezett. Ilyenkor elsősorban a fiatal kor és a lelki felkészületlenség okozhat szorongást, félelmet. A gyermek megszületése után gyakran alakul ki depressziós állapot. Pszichodinamikai szempontból jó, ha az anyához szerelmi kapcsolat fűzi, s már elkezdték tervezni közös jövőjüket.  

Sokszor komoly támaszt és segítséget jelent a családi háttér, de vannak olyan esetek is, amikor épp a tágabb család jelenti a további nehézségeket. A kispapa szemszögéből leggyakrabban a kétségbeesés és a kilátástalanság érzése, továbbá az apaszereppel való azonosulási képtelenség érzése fogalmazódik meg. Ha ezek heteken-hónapokon át fennállnak, hangulatzavarhoz, családon belüli konfliktusokhoz vezethetnek. Jó esetben a párnak sikerül túljutnia az „első ijedségen”, és a helyzet pozitív oldalát nézve családdá válnak.

Az a helyzet sem ritka, amikor a gyermek csupán az egyik fél részéről tervezett, a másik csupán értesül a tényről, hogy jön a baba. Lelki szempontból ez is egy csapdahelyzet, amelyben vegyes érzelmek – köztük a „döntéshozó” iránt érzett harag, düh – kavarognak. A folyamat végkimenetele nagymértékben a kapcsolat jellegétől, a két fél intelligenciájától függ. A férfi elsősorban a lelkiismerete szerint dönt, s ez a döntés függ a neveltetésétől, helyzetétől, erkölcsi – és akár vallási – meggyőződésétől. Kispapaként nagy az esély a gyermek érkezését követő feszültségérzés, szorongásos állapotok kialakulására, depresszió azokban az esetekben várható, ahol a kispapa elutasító döntése önmaga számára is negatív hatással van. A kismama iránt gyakran komoly, mélyen „elásott”, vagyis elfojtott negatív érzések alakulnak ki, amelyek csak jóval később válhatnak veszélyessé.

A legrosszabb forgatókönyv az, amikor a terhesség ténye szétforgácsolja a kapcsolatot. Ez a férfi elmenekülése miatt is történhet, de arra is van bőven példa, hogy a pár eldönti, nem vállalja még a családdá formálódást – s ez örök tüske marad valamelyikük szívében. A születendő gyermek elutasítására számos lehetőség van, kezdve a művi terhesség-megszakítástól az örökbeadásig. Az ebből fakadó lelki „végeredmény” többnyire később jelentkezik. A férfiak sokszor bele sem gondolnak, mi is történik valójában, fel sem fogják a folyamat pszichés súlyát. Nőknél is különböző reakciók jelentkezhetnek, bár érdekes módon hosszú távon gyakran mindkét félnél hasonló pszichodinamikai folyamatok zajlanak le. Az elutasító döntés nyomán születő bűntudat vagy a másik félben való csalódás sokszor megmérgezi a kapcsolatot. A férfiak az ilyen helyzetekből gyakran kimenekülnek, hol a saját tehetetlenségükkel való szembesülés miatt, hol a nőben való csalódás okán. Ilyen esetekben sem ritka a későbbi depresszió kialakulása.

Ideális esetben egy jó kapcsolatba, viszonylag tervezetten érkezik a gyermek. Az újdonsült kispapát már a terhesség ténye is büszkeséggel tölti el, lubickolhat a párja, a családja és a barátok elismerésében. Várja és büszkén aggódja végig a terhesség kilenc hónapját. A férfiszerep újabb dimenziói tárulnak fel előtte. Az első hónapokban már megjelenik az aggodalom érzése, de nemcsak a kedvesért, hanem a pocaklakóért is. Az első időszak rosszullétei, félelmei mélyítik a „két várandós” kapcsolatát, mindketten megérezhetik az egymásrautaltság új érzését. A férfi lassan szembesül azzal is, hogy a megszokott női-férfi szerepek megváltoznak. Mást és más módon várhat el és kap kedvesétől, akinél egyre inkább az anyai érzések és érzelmek helyeződnek előtérbe. A folyamat előrehaladtával a férfi egyre több felelősséget élhet meg, hiszen a gyermek érkezéséig neki kell megteremtenie az ideális körülményeket, az anyagi biztonságot. Ez egy szép folyamat, ám lelkileg komoly változásokkal jár. Nem ritka a félelem, a hosszú távú, biztonságos élet miatti aggódás. A mindennapokban a kismama egészsége, a bébi fejlődése, a babaszoba, a kelengyék, a leendő nagymamák jótanácsai, az aggodalmak egyre gyakoribbak. Sok férfi azon veszi észre magát, hogy a történetnek nemhogy nem ő az egyik főszereplője, hanem a mellékszerepben is kevés szó jut neki. A párkapcsolat intimitása hullámzóvá válik, ami a későbbiekben komoly problémák forrása lehet. Jó, ha a pár tudatosan felkészül ezekre az apró és nagyon is normális buktatókra, amelyek még ideális esetben is megjelenhetnek. A kispapák lelkiállapota nagymértékben függ a kismama viselkedésétől, érzelmi és testi állapotától. A pár mindkét tagjának érdemes arra törekednie, hogy a kapcsolatban a másik továbbra is fontosnak érezze magát, hogy meglegyen a maga „első” helye párja életében – még az utód mellett is. A férfi maradjon férfi, ne minősüljön át pénzkereső, kiszolgáló személyzetté. Ugyanakkor a nő is nőként éljen tovább a kapcsolatban.

 Megváltozott szexualitás

A gyermekvárás idején megváltozik a párok szexuális élete, erre lelkileg mindenkinek fel kell készülnie. A változás sokféle lehet: van olyan kismama, akinél a hormonok pozitív irányú változáshoz vezetnek, de az ellenkezője is előfordulhat, van, aki a magzat védelmében tartózkodóbbá válik az ágyban. A férfiak is többféleképpen reagálhatnak: míg egyesek erotikusnak tartják a másállapotot, mások megrettennek a „hárman vagyunk az ágyban” helyzettől. A legfontosabb, hogy a pár már a terhesség elején beszéljen egymással arról, melyikük mit érez, mit gondol, s ha ellenérzése van, a másik fél is tudjon róla. A szexualitás megváltozása sok esetben lelki problémákat, csalódást okoz, amivel foglalkozni kell, nehogy ez a későbbiekben a kapcsolat megromlásához vezessen. Persze sok pozitív példa is akad, az intimitás érzése sokaknál megerősödik, s a pár mindkét tagja úgy érzi, ennyire közel még sosem volt a másikhoz. Mivel a férfiak sokkal kevésbé tudják és akarják szavakkal kifejezni érzéseiket, érzelmeiket, jó, ha a párjuk ezt megteszi helyettük, kettejükért

Kispapa depresszió

Szinte természetesnek mondható, hogy a „papás szülésen” túl az első hetekben a férfi szerepe a beszerzésekre, ellátásra és egyéb segítségekre korlátozódik. Az új helyzet kárvallottja mégis sokszor az apuka lesz: a munka mellett ezer feladat zúdul rá, éjjel is besegít, aggódik a mamáért, a babáért, de közben hiányt szenved gyengédségben, odafordulásban, intimitásban és a szexualitásban is. Gyakran úgy érzi, hogy feleségénél a második helyre szorult.

Számos kutatás megdöbbentő eredményeket közöl arról, hogy a szülés utáni szorongás és depresszió az apáknál csaknem olyan gyakori, mint az anyáknál.

Hazai és nemzetközi kutatások egybehangzó adatai szerint a kispapáknál előforduló depresszió aránya 10 százalék körül mozog. Ez leggyakrabban a várandósság első három hónapjában, illetve a szülés utáni pár hónapban jelentkezik. A posztpartum apai depressziónál a nőkkel ellentétben, nem a hormonális, illetve biológiai okok az elsődlegesek, hanem mélyen gyökerező lelki folyamatok hatnak provokáló tényezőként. A hajlam fontos lehet, de az élethelyzeti változásnak még nagyobb szerep jut. A szülés idejére már mindenki megváltozott lelkiállapotban érkezik. A férfiak nagy része ezt rugalmasan, elfogadóan kezeli, hiszen tudja, hogy ez az időszak ezzel jár. De vannak olyanok, akik az új helyzetet másképpen élik meg, kifejezetten negatív érzéseket éreznek, noha „ésszel” ők is tudják, mi miért történik. A legtöbb negatívum az intimitást illetően fogalmazódik meg, de nem ritka a babával kapcsolatos féltékenység sem. Sok kispapa kifejezett bűntudatot él át saját gondolatai, érzései miatt, s úgy érzi, alkalmatlan az apa szerepére. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az apáknál előforduló depresszió negatív hatással van a gyermek pszichológiai fejlődésére, még a korai életszakaszban is. Érdemes és kell is vele foglalkozni!

A pozitív apaszerep

Van persze, aki büszke, vidám és felszabadult lesz újdonsült szerepében, hiszen a férfilét és -szerep kiteljesedésének időszaka ez: az „apa” felelősséget akar és tud is vállalni a családjáért. Mondhatjuk azt is, hogy ez a folyamat a férfiidentitás megszilárdulását is jelenti. Nincs mese, mindazt, amit kisfiúként a férfiszerepről meséltek, amit a családban és a külvilágban más férfiak adtak mintául, fel kell használni, értelmezni kell, vagy új megnyilvánulási, viselkedési formákat kell kialakítani: milyen a jó apa, a gondoskodó családfő, a hűséges férj, a megértő társ?

Az apaszerepre tehát érdemes felkészülni. De nemcsak a leendő apának, hanem vele együtt a leendő anyának is – hisz család alakul, ahol a szerepek, az elvárások és a teljesítmények más megvilágításba kerülnek. Sok a sérülési lehetőség, de mellette ott vannak az örömforrások új lehetőségei is! Igazi férfikaland, izgalmakkal, büszkeséggel, teljesítménnyel – és jutalommal.