Knight Industries Two Thousand (K.I.T.T)

Okosóra, okostelefon, okostábla, okosporszívó, okosotthon. Szinte nincs olyan tere a mindennapi életnek, ahol valamilyen „okos” eszköz ne kerülne elém. Lehet ezt szeretni, mert kényelmes, és lehet utálni is, de egyet nem nagyon lehet: elkerülni. A legfurcsább az egészben, hogy használatuk pillanatok alatt a világ legtermészetesebb dolgává válik, de ezzel párhuzamosan a hozzájuk kapcsolódó kiszolgáltatottságunk is egyenesen arányosan nő. Én például utálok táskát hordani, de az órám nélkül nem megyek sehová: tudok vele telefon nélkül is telefonálni, fizetni, és újabban már az autómat is kinyitja, sőt, akár el is indítja. Látszólag nagy szabadságnak látszik, de azért töltő nélkül nem indulnék el.

Erről jutott eszembe a 80-as évek elején indult Knight Rider című sorozat, amelyben KITT, a mesterséges intelligenciával működő szuperkocsi Michael Knighttal (David Hasselhoff) együtt mindenféle bűnügyet old meg. Eleinte nem jönnek ki jól, mert K.I.T.T. nem érti az embereket – különösen a humort és az érzéseket –, hiszen elsődlegesen az élet védelmére programozták, de kapcsolatuk aztán komoly fejlődésen megy át. Bár valljuk be, a sorozat kissé önmaga paródiája, és a készítők szándéka sem biztos, hogy az volt, hogy egy jövőbeli víziót mutassanak meg, elméletben sikerült vázolniuk azt, amire manapság egyre több a bizonyíték: a mesterséges intelligencia tanulni tud, és ezáltal önállóságot kér.

Hirdetés

Amúgy nagy science fiction filmrajongó vagyok, és ha már itt tartunk, egy 1966-os alkotást is meg kell említenem, ami tényleg nagy hatással volt rám gyerekkoromban. Pár éve – az internet segítségével – tudtam csak kideríteni, hogy mi volt ez a film, ami bár rettegéssel töltött el, de odabilincselt a tévé elé. A történet a hidegháború közepén játszódik, amikor az amerikaiak és az oroszok is kifejlesztik a technológiát, hogyan lehet az atomokat lekicsinyíteni. A hatás azonban csak egy óráig tart. Egy a vasfüggöny mögül Amerikába szökő tudós képes megoldani, hogy akár örökre működjön, ám megtámadják, és kómába esik. Az operáció csak a testen belül járhat sikerrel, így a Fantasztikus utazás négy szereplője elindul – természetesen lekicsinyítve – egy tengeralattjáróban, hogy a tudós szervei között lavírozva feloldja az agyában lévő rögöt. Vannak akadályozó biológiai folyamatok, emberi árulás, és persze sürget az idő, de nem is ez a lényeg, hanem az a kósza gondolat, hogy néha a nevetségesnek tűnő tudományos-fantasztikus filmek prófétikus hatással bírnak, mint ahogyan K.I.T.T. esetében is láttuk.

Meg vagyok győződve róla – és nem a Fantasztikus utazás vagy K.I.T.T. miatt –, hogy a tudás mindig utat tör magának. Ebben a tanulás és a tapasztalat segít minket, és most elsősorban ne az iskolapadhoz kötött folyamatra gondoljunk. Aktuális számunkban rendkívül izgalmas témát járunk körül. Magunk sem tudjuk még felmérni, jövőbeli tudásunk milyen paradigmaváltás előtt áll a digitális forradalom által elérhető tanulás miatt. Bármi elképzelhető, de azért remélem, az a lehetőség, hogy lekicsinyített emberek egy másik ember testébe másznak, majd kimarad.

Tárnok Zsanett főszerkesztő

2023-03 lapszámban megtalálható