Nem szeretem az őszi óraátállítást. Még akkor sem, ha egy órát „nyerünk” vele. Értem, hogy a reggeli sötétség miatt nagyon praktikus, de én sosem kelek olyan későn, hogy ezt kiélvezzem. Délután pedig nyomasztóan korán kezdődik az este, és csak arra emlékeztet az egész, hogy elkezdődött a tél. Nem szeretem a telet sem. Az érzékelés, hogy sötét, hideg, és hosszú ideig tart minden, legyőzi az esetlegesen vigasztaló gondolatokat, miszerint közeledik a szeretet ünnepe, illetve a csodálatos hóesés. Bár a mérleg nyelve így is azonnal visszabillenne, hiszen gondolom, nem vagyok egyedül a karácsonyi stressz meg a szilveszteri „kötelező buli” kerülésével, ráadásul sok éve már hó sem esik igazán.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben vettem a kezembe a telefonom, és igyekeztem elterelni a figyelmemet, hogy feleslegesen ne pörgessem be magam előre a téli sötét-hideg és végeláthatatlan érzésekbe. Van a telefonoknak és bizonyos alkalmazásoknak egy olyan funkciója, ami több szempontból is nagyon izgalmas. A képeim alapján emlékeztet, hogy mi történt az adott napon 8 éve, 10 éve vagy tavaly, albumokat gyárt közös pillanatok, portrék, utazások címen, és még sorolhatnám. Szeretem ezeket végignézni, mert egyrészt teljesen elfeledett emlékeket hoz vissza, másrészt nagyon szórakoztató az is, hogy az AI mit lát az életemből, különösen, hogy zenei aláfestéseket is választ az egyes albumokhoz. Ahogy a kezembe vettem a telefont, felugrott egy 2016-os nyári képem egy Fabuloso nevű öblítőről, amit azóta teljesen elfelejtettem. És ahogy megláttam a képet, amit azért csináltam, hogy emlékeztessem magam, hogy mindenképpen beszerezzem később, szinte éreztem az illatát és minden akkori érzésemet is vele együtt. A napfény, a tenger és a sós íz keveredett bennem a babaillattal, a nyár gondtalanságával, amelyet ez az öblítő maximálisan kiegészített. Még soha ilyen finom illatot nem éreztem előtte. Hogy felejthettem ezt el? 

Azt éreztem, gyorsan be kell szereznem valahogyan, hogy a mérleg nyelvét a hideg-sötét-végeláthatatlan érzésekről a világos-meleg-gondtalan érzések felé billenthessem. Szerencsére a fiamnak még volt annyi ideje az őszi szünetre való hazautazása előtt, hogy egy olasz kisváros sarki boltjában megvegye nekem. Nem is alakulhatott volna jobban az egész. Az illat megérkezett, és vele a finom, megnyugtató, friss nyári érzés is. Esküszöm, nem öblítőreklámot szerettem volna írni, hanem azt megmutatni, hogy a hangulatunkra az apró dolgok is milyen nagy hatással lehetnek. 

Bár csak egy darabom van, de az öblítőn az az ígéret olvasható, hogy az illat 100 napig is kitart. Szóval ha jól gazdálkodom, akkor remélhetőleg átvészelem vele tavaszig.

Tárnok Zsanett

főszerkesztő