Válni vagy nem válni…

Frissítve: 2026. 08. 21.

Már maga a váláson való gondolkodás óriási megterhelést és stresszt jelentő élethelyzet, érzelmi hullámvasút. A házasság megszakadásának lehetőségét kudarcként éljük meg, aggódunk a gyerekek, az anyagiak miatt, és azon is, hogy mit fognak szólni mások, ha megtudják. Olykor olyan erősek ezek az érzelmek, hogy szinte elviselhetetlenek; arra is képesek vagyunk, hogy belső igényeinket elfojtsuk, csak hogy kicsit jobban érezzük magunkat.

„Ezentúl ez lesz az életem? Hova tűnt a szerelem, az intimitás? Ki ez az ember, aki mellett fekszem, és ki vagyok én ebben a kapcsolatban?” – merülnek fel egyre gyakrabban ezek a kérdések. Magunk sem értjük, mikor és hogyan történt, de tovatűnt a szenvedély, nem vonzódunk a párunkhoz, nem szeretkezünk úgy, mint régen, vagy már egyáltalán nem is fekszünk le egymással. A közös témák leszűkültek, nem nevetünk együtt, és nem beszélgetünk, csak a bevásárlólistáról, vagy hogy éppen mi legyen a vacsora. Szinte fojtogató a rémisztő felismerés: „Már nem szeretem.” Olyan, mintha nem is élnénk, kiveszett volna belőlünk minden élénkség. Kegyetlen érzés, ami mellé társul még egy: a bűntudat, amiért ezt érezzük. Hiszen lehet, hogy a házasságunk mintakapcsolat a tágabb családi, baráti körben, még a munkahelyünkön is elismerően, szinte irigykedve néznek ránk harmonikus életünk miatt. Korábban mi is így éltük meg, ám ez mára megváltozott.

Hirdetés

A fájdalmas felismerések időszaka

Nagyon jól tudjuk, hogy nincs minden rendben, de sokszor homokba dugjuk a fejünket, mert amikor felmerülnek a problémák, félelmetesnek tűnnek, és öntudatlanul is szeretnénk elkerülni a fájdalmas szembesülést. Először csak úgy jelentkeznek, mint egy alig hallható suttogás. Ekkor még könnyen elbánunk velük, elnyomjuk magunkban, hiszen szeretnénk igazolni magunkat és házasságunkat is, vagy éppen lekicsinyeljük saját gondolatainkat azzal, hogy feleslegesen problémázunk. A suttogás azonban idővel konstans beszéddé alakul bennünk, és ha továbbra is megpróbáljuk elfojtani, elszabadul, és már valósággal üvölt a fülünkbe. Persze van, aki hamar tudatosítja, elismeri magában ezeket a változásokat, és foglalkozni kezd velük. Akad azonban olyan is, aki a belső hang jelzésének ellenére elnyomja magában a felismerést. Esetükben később akár testi tünetek, megbetegedések formájában jelenik meg a probléma, azaz szomatizálni kezdenek. Ily módon az eredeti fájdalmas tudati tartalom kerülőúton, de visszajár, figyelmeztetve a személyt, hogy tegyen lépéseket a feloldására.

De milyen konkrét intő jelei vannak a párkapcsolati diszharmóniának, annak, ha a házasságunkkal már nem vagyunk elégedettek?

► Ilyen lehet például, ha már egyre kevesebb időt töltünk házastársunkkal, szívesebben vagyunk a munkahelyünkön, a barátainkkal, az edzőteremben vagy az online térben. Szinte kerüljük őt, és megkönnyebbülést érzünk, ha nem vagyunk egy helyiségben vele.

► Ha már nem tekintjük igazán partnerünknek, mert nem bízunk benne, nem tiszteljük, nem hallgatjuk meg, és nem is támogatjuk.

► Azt érezzük, hogy ez a kapcsolat egészségtelen, és rájövünk, hogy feladtuk magunkat. Kezdjük azt érezni, hogy így nem mehet tovább.

► Előfordul, hogy miután beszéltünk aggodalmainkról a partnerünknek, ő nyitottan reagált. Kis ideig figyeltünk is egymás igényeire, ám hamar visszasüppedtünk a megszokott működési módba. A kettőnk közti kapcsolati energia nem javult, ugyanolyan maradt vagy még rosszabb lett.

► A fenti példákat fordítottan is megélhetjük, azaz úgy, hogy párunktól tapasztaljuk mindezeket. Ezek is gyötrő szembesülések lehetnek. Próbálunk erőfeszítést tenni, és javítani a kapcsolaton, de folyamatos próbálkozásaink ellenére partnerünk továbbra sem nyitott arra, hogy közösen keressük a megoldást. Lehet, hogy meg sem hallgat, vagy bagatellizálja az érzéseinket, és bántóan reagál a feltárulkozásra.

A házasság felbomlásának jellemző okai

A válásnak jellemzően nem egyetlen oka van, számos tényező járul hozzá, mire a döntés megszületik. Amit értenünk kell, az az, hogy a tényezők összefüggenek, rendszert alkotnak és időben formálódnak, tehát a válás nem egy esemény, hanem egy folyamat. A házassági konfliktusokra sokféle példa van: léteznek gazdasági okokra visszavezethetőek, mint a jövedelem felosztása, az eltartotti státuszba kerülés vagy éppen a munka-magánélet egyensúlyának felborulása. Egy másik, még fontosabb ok a szexualitással függ össze, például ha a pár tagjainak nagyon eltérő igényei vannak ezzel kapcsolatban (mennyiségi, de akár minőségi tekintetben is), vagy az intimitás és annak kimutatása okoz valamelyiküknek gondot. További okok, amelyek a kapcsolat „halálához” vezethetnek, ha a felek nem kommunikálnak, nem beszélik meg a gondjaikat, mások viszont beleszólnak az életükbe, vagy ha összehasonlítják magukat baráti párokkal, de ugyanígy a származási családjukból hozott élményanyag is lehet nagyon eltérő. Probléma, ha az egyik fél addikcióval küzd, de ide sorolható a hűtlenség és a bántalmazás is, vagy a gyerekek okozta konfliktusok, amelyek fakadhatnak eltérő nevelési elvekből, de abból is, ha mások az elképzelések a gyerekek számáról és születésük időpontjáról, illetve amikor egyszerűen felborul a párkapcsolati rendszer a baba érkezésével.

Mit tehetünk?

Beszéljünk, beszéljünk és beszéljünk!

Bármilyen ijesztő is a gondolat, osszuk meg párunkkal az aggodalmainkat. Fejezzük ki igényeinket és vágyainkat. Nem számíthatunk arra, hogy a helyzet csak úgy magától kedvezőbb fordulatot vesz, ha mi nem vállaljuk transzparensen saját magunkat benne. Ehhez előbb érdemes átgondolni, mi az, ami számunkra fontos a párkapcsolatunkban, és mi járulna hozzá, hogy a legteljesebb életet élhessük.

Próbáljuk új szintre emelni a kapcsolatunkat!

Nem a régi állapot visszanyerésén kell munkálkodni, hanem az életszakaszunknak megfelelő, megváltozott körülményekhez való alkalmazkodáson. A változás természetes része a kapcsolatainknak, ezért ne is akarjuk azokat egy korábbi állapotba konzerválni. Ha megküzdés nélkül adjuk fel a házasságunkat, később talán azt érezzük, hogy nem tettünk meg mindent érte.

Kérjünk segítséget!

Keressünk fel egy szakembert, aki átnavigálhat minket ezen az időszakon. Jobban meg fogjuk érteni magunkat, a társunkat és a kapcsolat dinamikáját is.

Keressünk kíméletes megoldásokat!

Ha mégis a válás mellett döntünk, hiszen van, hogy ez a legjobb megoldás, viselkedésünkkel ne nehezítsük meg az amúgy is megterhelő helyzetet. Ez minden érintett számára érzékeny időszak, amelyben sebezhetőek vagyunk. A lehető legkíméletesebb megoldásokat keressük expárunk és saját magunk számára is. És tiszteljük meg azzal a partnerünket, hogy mielőtt konkrét lépéseket teszünk, erről előbb kommunikálunk vele.

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom

2022-04 lapszámban megtalálható