Jelenlegi hely

Nemcsak a vírus fertőz, hanem az érzelmek is

A kényszerű bezártság, elzártság sokakban hív elő gyerekkori félelmeket

Az ember a legnagyobb félelmével kénytelen most szembenézni: a bizonytalansággal. Mit élünk most át? Mi vált ki belőlünk stresszt ebben az időszakban? Dr. Gerber Erika belgyógyász, pszichoterapeuta válaszol a kérdéseinkre. 

Szerző: 

Ez a társadalmi idegállapot merőben új érzés mindenkiben, egy tömegméretű szorongást, pánikot élünk át, aminek részeként nem tudunk nem szorongani. Meg lehet-e szokni a szorongást? Attól függ, milyen mintákat látunk, és hogy a helyzet előtt milyen szintű fizikai és pszichés stabilitással rendelkezett a társadalom.

A negatív hír, ami ránk nézve is veszélyt jelent, már önmagában bizonytalanságot okoz, így nem csoda, hogy a szorongás és a pánik előbb jelen voltak a kontinensen, mint maga a vírus. Az új típusú vírus új típusú viselkedést kíván: olyan szabálykövető magatartást, olyan éberséget vár tőlünk a helyzet, amilyet eddig csak a katasztrófafilmekből ismertünk. Ebbe a lélektani idegállapotba ágyazódik be most a karantén. A köztudatban ez a szó negatív jelentéstartalommal bír: bezártság, félelem, büntetés. A rossz gyereket beküldik a szobájába, ahonnan nem jöhet ki, elszigetelődik. A karantén is ezt az elszigetelődés-érzést hozza magával, ami önmagában egy stresszor. A kényszerű bezártság, elzártság épp ezért sokakban hív elő gyerekkori félelmeket, traumákat is, csak most nem a szülő büntet korlátozásokkal, hanem a hatóság, ami az érzés szempontjából édesmindegy.

Ebben a kiszolgáltatott helyzetben muszáj megtalálnunk a jó megküzdési stratégiákat. Válasszunk ki egy hangot, amit követünk, vegyük át a kontrollt azáltal, hogy kiszűrjük a többi csatornát. Nemcsak a vírus fertőz, hanem az érzelmek is, ezért nem árt kerülni a személyes történeteket, és a számokra koncentrálni –mivel ezek személytelenek, el tudjuk őket viselni.

A teljes interjúban Gerber Erikával további megküzdési stratégiákról, fókuszváltásról, a védekezés lehetőségeiről beszélgetünk. 

A podcastot itt tudod meghallgatni

Share

Ez is érdekelhet

„A határmezsgyén létezés mindig nagyon fontos volt az életem során, mert így sosem éreztem azt, hogy túlságosan meg kell felelnem az elvárásoknak.”

A fejlődéslélektani kutatásokban a nyolcvanas évektől kezdve a bevonódó, gondozó apák kapták a főszerepet.

A „KELL” szülő környezetében nincs lazulás, kikapcsolódás, nincs szórakozás, ott csak feladatok vannak.

A „képernyő-énünkkel” való szembenézés nem hétköznapi élmény - s nemcsak hogy nem hétköznapi, hanem kifejezetten feszültséget, stresszforrást jelenthet, sőt szorongás forrásává...

Van, aki dokumentációs célból írja, hogy nyomot hagyjon, van, aki azért, hogy kiadja magából az őt foglalkoztató, fes

Az elmúlt hetekben "átszakadt a gát", és szinte naponta jelentkezik egy-egy úszó, aki volt edzője elfogadhatatlan mód