Jelenlegi hely

„Együtt dolgozunk a családtagokkal” - A családterápia

Nem tudjuk elkerülni az egymásra hatást, folyamatosan befolyásoljuk egymást.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem egy nagyobb egység, a családi rendszer működésének zavarát fejezi ki. 

A családtagok közötti folyamatos, tudatos és tudattalan interakciók, kölcsönhatások a tünetek kialakulásában és fenntartásában is jelentős szerepet játszanak. A problémákat ezért a család szintjén próbálja érzékelni, értelmezni, és a beavatkozások is a kapcsolati rendszer átalakítására törekszenek. A családterápiában a kliens maga az együtt élő család, a családi kapcsolatok – és nem a tünethordozó családtagot kezeljük a többiek jelenlétében... Nem azt vizsgálja, miért történnek a dolgok, ki a hibás, hanem azt, hogy hogyan zajlanak a folyamatok, hogyan alakítják együtt a családtagok azt a kapcsolati valóságot, amiben élnek... Ebben a kontextusban a súly lekerül a tünethordozó válláról, nem egyedül felelős a családi helyzetért...

A családterápiás gondolkodás még a hosszan fennálló, viszonylag súlyos tüneteket is a családi együttes működés fejlődési elakadásának tekinti, nem az egyik családtag betegségének. Ezzel azt a hitet és reményt adja a családtagoknak, hogy az elakadás együttes munkával, az erőforrások feltárásával és hasznosításával meghaladható. A családot, mint rendszert nem csak önmagában látja, hanem tágabb rendszerek részeként. Meghatározónak tartja azt a vallási, kulturális, etnikai környezetet, közösséget, amihez a család tartozik, azt a társadalmi, szociális valóságot, ami a létfeltételeit jelenti. Az adott család működését, nehézségeit csak ezen körülmények figyelembevételével lehet megérteni, és a beavatkozások tervezésekor is tekintetbe kell venni a külső körülmények általi meghatározottságot...

A kapcsolati problémában érintettek együttesen vesznek részt az üléseken. Fontos, hogy az együtt élő családtagok mindegyike jelen legyen, a rendszerszintű gondolkodás szerint a távolságtartó apa vagy a jó tanuló, szófogadó testvér éppen olyan fontos résztvevő, mint a problémás gyerek és a vele sokat veszekedő anya. Mindenkinek a véleménye fontos, és a családtagok között megfigyelhető interakciók sorozata nyomán feltárul a család működése, kirajzolódik az elakadás természete... A terapeuta nem külső szakértő, aki megmondja, kinek mit kell tennie, hanem a családtagokkal együtt munkálják ki a célokat, közösen dolgozzák ki a hozzá vezető utat...

A családterápia speciális formája a párterápia, mikor a felnőtt párkapcsolat áll a terápia fókuszában. A lélektani kultúra terjedésével egyre többen foglalkoznak párkapcsolatuk lélektani kölcsönhatásaival, és még a nagy válságok kialakulása előtt igény merül fel a javítási kísérletre. Leggyakoribb párterápiás témák: az érzelmi eltávolodás, az intimitás nehézségei, szexuális problémák, a hűtlenség kérdése, a kommunikáció elakadása, a konfliktusok felszaporodása...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 5. számában olvasható
Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2020 június–július

  • Mindennapos manipulatív technikák és kivédésük

  • Koalíciók és félrecsúszó párkapcsolatok

  • Miért nem teszünk a klímakatasztrófa ellen?

  • Milyenek is a magyarok? A személyiség faktorai – 3.

  • Játék „itt, most és akkor” – a pszichodráma

  • Minden a fejben dől el? Test és lélek egysége

  • Amit a lelkiismeretünk diktál?

  • Járvány után… (?)

  • Stressz alatt másképp döntünk?

  • „Mintha minden évben érkezne hozzánk egy újszülött

  • Autizmus spektrumzavar felnőttkorban

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Kimaradt éveket, meg nem élt érzelmi évtizedeket nem lehet instant módon pótolni...

A szexuális zavarok ritkán jelentkeznek önálló problémaként. Jellemzően valamilyen pszichés vagy testi megbetegedés kísérő tünetei, akár gyógyszer-mellékhatás részjelenségei is...

Hogyan birkózzunk meg a koronavírussal, a karanténnal, a korlátozásokkal és az ezek miatt bekövetkező változásokkal az életünkben? Összeállításunk tömören, táblázatba foglalva...

Ki ne ült volna már hullámvasúton? Ki ne érezte volna a repülés és a zuhanás borzongató, mégis boldogító érzését?

Ha több ember hosszú időn keresztül össze van zárva, akkor ott elkerülhetetlenek a feszültségek.

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.