Jelenlegi hely

„Együtt dolgozunk a családtagokkal” - A családterápia

Nem tudjuk elkerülni az egymásra hatást, folyamatosan befolyásoljuk egymást.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem egy nagyobb egység, a családi rendszer működésének zavarát fejezi ki. 

A családtagok közötti folyamatos, tudatos és tudattalan interakciók, kölcsönhatások a tünetek kialakulásában és fenntartásában is jelentős szerepet játszanak. A problémákat ezért a család szintjén próbálja érzékelni, értelmezni, és a beavatkozások is a kapcsolati rendszer átalakítására törekszenek. A családterápiában a kliens maga az együtt élő család, a családi kapcsolatok – és nem a tünethordozó családtagot kezeljük a többiek jelenlétében... Nem azt vizsgálja, miért történnek a dolgok, ki a hibás, hanem azt, hogy hogyan zajlanak a folyamatok, hogyan alakítják együtt a családtagok azt a kapcsolati valóságot, amiben élnek... Ebben a kontextusban a súly lekerül a tünethordozó válláról, nem egyedül felelős a családi helyzetért...

A családterápiás gondolkodás még a hosszan fennálló, viszonylag súlyos tüneteket is a családi együttes működés fejlődési elakadásának tekinti, nem az egyik családtag betegségének. Ezzel azt a hitet és reményt adja a családtagoknak, hogy az elakadás együttes munkával, az erőforrások feltárásával és hasznosításával meghaladható. A családot, mint rendszert nem csak önmagában látja, hanem tágabb rendszerek részeként. Meghatározónak tartja azt a vallási, kulturális, etnikai környezetet, közösséget, amihez a család tartozik, azt a társadalmi, szociális valóságot, ami a létfeltételeit jelenti. Az adott család működését, nehézségeit csak ezen körülmények figyelembevételével lehet megérteni, és a beavatkozások tervezésekor is tekintetbe kell venni a külső körülmények általi meghatározottságot...

A kapcsolati problémában érintettek együttesen vesznek részt az üléseken. Fontos, hogy az együtt élő családtagok mindegyike jelen legyen, a rendszerszintű gondolkodás szerint a távolságtartó apa vagy a jó tanuló, szófogadó testvér éppen olyan fontos résztvevő, mint a problémás gyerek és a vele sokat veszekedő anya. Mindenkinek a véleménye fontos, és a családtagok között megfigyelhető interakciók sorozata nyomán feltárul a család működése, kirajzolódik az elakadás természete... A terapeuta nem külső szakértő, aki megmondja, kinek mit kell tennie, hanem a családtagokkal együtt munkálják ki a célokat, közösen dolgozzák ki a hozzá vezető utat...

A családterápia speciális formája a párterápia, mikor a felnőtt párkapcsolat áll a terápia fókuszában. A lélektani kultúra terjedésével egyre többen foglalkoznak párkapcsolatuk lélektani kölcsönhatásaival, és még a nagy válságok kialakulása előtt igény merül fel a javítási kísérletre. Leggyakoribb párterápiás témák: az érzelmi eltávolodás, az intimitás nehézségei, szexuális problémák, a hűtlenség kérdése, a kommunikáció elakadása, a konfliktusok felszaporodása...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...