Jelenlegi hely

Az önigazolásról

avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol
szinte lehetetlen nem önigazolni

Van, aki ad pénzt a kéregetőnek, és van, aki vonakodik ettől. Nem kell megrémülni, most nem azt boncolgatjuk, hogy melyik a jó, a helyes, az emberbaráti, az elégséges, az álszent, a bűntudatos, az érzéketlen vagy a kifogásokat kereső, hanem hogy hogyan gondolkodunk arról, amit megteszünk vagy nem teszünk meg. 

Aki nem ad, gyakran érvel úgy, hogy az illető „biztos elinná”, „maga tehet a sorsáról”, „úgyis leadja a pénzt a maffiának”, „akár dolgozhatna is”, aki ad, az gyakran nyomasztó érzésekről számol be, amit egy nem túl jelentős gesztussal enyhíthet, kvázi „bűntudati adó” gyanánt. Utóbbi magatartás persze éppen úgy lehet része egy rendszerszintű szemet hunyásnak is, „én már megtettem a magamét” jeligére.

De mi van előbb, a tyúk vagy a tojás? Előbb jutunk valódi gondolkodás útján valamire, és az alapján döntünk – vagy előbb cselekszünk, és aztán kezd megszilárdulni a meggyőződésünk, hogy helyesen viselkedtünk, ésszerű döntés alapján? A szociálpszichológusok, ezek a ravasz bajkeverők arra hívják fel a figyelmet, hogy könnyen lehet, a dolog valójában gyakran a cselekvéssel kezdődik. Apró döntésekkel, fokozatosan haladunk a későbbi úgynevezett véleményeink felé. Eleinte ambivalensek vagyunk, tanácstalanok, mert az igazi dilemmák ritkán zajlanak olyan erőtérben, ahol egyértelmű a jó és teljesen átlátható a rossz. De bármit teszünk, bármerre indulunk, később meg fogjuk tudni indokolni, és hiszünk majd a helyességében...

Amikor adunk vagy nem adunk pénzt a kéregetőnek, valószínűleg már sokszor keresztülmentünk ezen a döntési dilemmán. Mivel az embert Lee Ross szerint egyfajta „naiv realizmus” jellemzi, azaz önmagunkat józan, a dolgokat helyesen megítélni képes lényként képzeljük el, ráadásul jó embernek is tartjuk, ezért a miénktől eltérő vélekedéseket gyakran helytelennek vagy furcsának érzékeljük. El kell ismerni, hogy ez nem egy magas szintje a tudatosságnak – ám egyidejűleg azt is, hogy legtöbbünkre, hacsak nem kényszerülünk erőfeszítésre, eléggé jellemző. Amikor tehát valaki azon akad fenn, hogy a koldus talán elinná a pénzt, az egy hosszú folyamat kései állomása. Amúgy miért ne ihatná el? A koldus nem életviteli tanácsot kér tőlünk, hanem segítséget, és talán mi sem szeretnénk, ha a főnökünk a borítékot vonakodva adná csak át, ezen szavak kíséretében: „Remélem, ételre költi”. Mivel azonban nem tartjuk magunkat érzéketlennek, sőt meg kívánjuk őrizni az önmagunkról alkotott, számunkra kedves képet, szükségünk van arra, hogy kínzó gondolatainkat belénk ivódott „panelekkel” – esetünkben a kéregetőkkel szembeni negatív sztereotípiákkal – helyettesítsük...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 4. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. április–májusi számában
ezekről olvashat:

2021 áprils–május

  • Mit kockáztatunk, mit kockázathatunk?

    Erkölcsi dilemmák járvány idején

  • Yalom és a pandémia

    avagy egzisztenciális kérdések napjaink krízishelyzetében

  • Fény és árnyék a személyiségben

  • Szex a karantén alatt

    avagy hogyan hat szexuális életünkre a pandémia?

  • „Most jót akarsz nekem vagy rosszat?”

    Szándéktulajdonítás a párkapcsolatokban

  • Az egyik fülemen be… és a másikon is!

    Testvérkonfliktusok

  • Mi történt a zenével?

  • „Csak akarnod kell, és meggyógyulsz!”

    A beteghibáztatás csapdája és a kiút keresése

  • Elveszett és megtalált realitás

    A virtuális valóság alkalmazásának lehetőségei a demencia elleni harcban

  • Újrakezdők

    Szingli apák, akik újra párt keresnek

  • Az agy folyton mesterkedik valamiben

  • Siker, csillogás – és ami mögötte van…

    A divatipar egészségkárosító hatásai

  • Macskapszichológia a karantén idején

  • Ha egyszer vége lesz…

    A járvány hatásairól – Tari Annamária, dr. Demetrovics Zsolt, Dr. Gyarmathy Éva, dr. Vizin Gabriella

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Talán nem igazán tudatosul bennünk, de az egy éve tartó világjárvány nemcsak a tehetetlenség, a kontrollvesztettség élményét hozta el, nem „csupán” társas kapcsolataink...

Hogyan vigasztalod egy kedves barátodat, amikor kudarc éri?  Most képzeld el, hogy nem őt vigasztalod, hanem önmagad. Belső monológot folytatsz egy kudarc után… Milyen szavakat...

Izgalmas kérdések, és a kérdésekben még izgalmasabb felvetések érkeztek be hozzánk, amikből most néhányra reflektálunk, válaszolunk.

Sok könyvet írtak már egy vállalkozás beindításáról. Ezek legtöbbje stratégiáról, tervezésről, finanszírozásról vagy marketingről szól. De ki foglalkozik a vállalkozás...

Megműtöm vagy nem műtöm meg? Örömet szerzek vagy lavinát indítok el? Etikus vagy nem etikus? A praxis mindennapi, állandó dilemmái ezek – állítja dr. Juhász Péter plasztikai...

Mindannyiunkkal megtörtént már, hogy csak akkor jutott eszünkbe, igazából mit is kellett volna válaszolnunk valakinek