Jelenlegi hely

Motiváció: tényleg szükség van rá?

Ebből a hétköznapi idődimenzión túli elmerülésből lesz talán a későbbi siker, karrier, presztízs

Az utóbbi évtizedekben szinte közhellyé vált az az állítás, miszerint a pénz önmagában véve nem motivál – valami másra, bizonyos lelki tényezőkre is szükség van. Vajon valójában mi az a pszichológiai faktor, melynek motivációs ereje még a pénznél is nagyobb? 

Egyszerre vagyunk szellemi és fizikai lények. Fontos számunkra az, hogy mivel töltjük a napjainkat, hogy annak „van-e értelme”, tevékenységünket elismeri-e a széles társadalom, vagy elismerik-e azon kevesek, akiknek a véleményére igazán adunk. És fontos számunkra az is, milyen fizikai környezetben élünk, van-e mit ennünk – és az is, hogy biztosnak érezzük magunkat abban, hogy jövőre is megfelelő fizikai környezetben élhetünk és lesz mit ennünk... A motivációra leselkedő legnagyobb veszély, ha azokat az érveket és ellenérveket próbáljuk a patikamérleg serpenyőiben elhelyezgetni, hogy van-e értelme az adott tevékenységnek, az hova vezet és milyen időtávon térül meg.

Sok ügyfelem évtizedek energiáját, tudását fekteti abba, hogy a vállalati hierarchia minél magasabb pontjára eljusson. Számukra is motiváló a presztízs, a magas fizetés, a belső elismerés, az elegáns vállalati autó. (Sok olyan coaching-beszélgetés van mögöttem, ahol kiderült, ügyfelemet nem is az autó esetleges elvesztésének ténye és az autó nélküli átmeneti kényelmetlenség tartja félelemben, hanem az, hogy milyen megjegyzést tesz majd a szomszédja, aki nyilvánvalóan hasonló társadalmi státuszú ember, hasonló autóval. És hasonló félelmekkel.) A karrierjük egy pontján azonban mindannyian úgy tekintenek vissza az elmúlt évtizedekre, hogy a legtöbb értelme annak volt, amikor élvezték azt, amit csinálnak, amikor senki nem nézte, hogy a másik magasabb vagy alacsonyabb pozícióban dolgozik-e, egyszerűen csak összefogtak és a közös cél érdekében tették magukat oda – akár ünnepnapot, nyári szabadságot sem kímélve. Azaz, amikor valamiféle öröm, élvezet volt magában a tevékenységben.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 3. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. okóber–novemberi számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Pedig olyan jól megvoltunk…

  • Aki él, az visszatérhet – Válás utáni gyász és remény

  • Mindenért az anya a hibás?

  • A passzív-agresszív anya – „Hiába teszem ki a lelkem…”

  • Félelem a haláltól, az élettől és a változástól

  • A mutyi metaforája – Az ismerősség vonzásában

  • Csalók és becsapottak – Valóságtorzítás, valóság-elrejtés és menekülés a valóság elől

  • Masni nyulat halála napján váltja Egon, a kaméleon

  • Egy párkapcsolat krízise - pszichoterápiás pillanatok

  • Élet – egy új életre várva

  • Agyunk fogyasztásmérője: a pupilla

  • Olyan jó egyedül?

  • Miért elégedetlenek a nők a mellük méretével?

  • A „szeretem” és a „nemszeretem” munkákról

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Minden megszakadt házasság, élettársi kapcsolat velejárója a gyász. A válást gyászfolyamat kíséri – vagy előzi meg.

Amennyiben egy gyerek életéből hiányzik a feltétel nélküli, biztonságot nyújtó időszak, elképzelhető, hogy egész élet

Különösen a nagy mellre jellemző, hogy számos tekintetben árucikként kezeli és fetisizálja a nyugati média.

Sajnos, ősrégi jelenség, hogy a gyerekközösségekben vannak olyan „áldozatok”, akiket a többiek rendszeresen csúfolnak, megaláznak, fizikailag bántalmaznak, kiközösítenek.

Mit tehet a szülő, ha gyermeke, főként kamaszkorú lánya azon kesereg, hogy túlsúlyos – és valóban az? 

Korunk jellegzetes vonásai erősen befolyásolják a járványhoz való viszonyulásunkat, hétköznapjainkat, sőt, egymáshoz való viszonyulásainkat is.