Jelenlegi hely

Motiváció: tényleg szükség van rá?

Ebből a hétköznapi idődimenzión túli elmerülésből lesz talán a későbbi siker, karrier, presztízs

Az utóbbi évtizedekben szinte közhellyé vált az az állítás, miszerint a pénz önmagában véve nem motivál – valami másra, bizonyos lelki tényezőkre is szükség van. Vajon valójában mi az a pszichológiai faktor, melynek motivációs ereje még a pénznél is nagyobb? 

Egyszerre vagyunk szellemi és fizikai lények. Fontos számunkra az, hogy mivel töltjük a napjainkat, hogy annak „van-e értelme”, tevékenységünket elismeri-e a széles társadalom, vagy elismerik-e azon kevesek, akiknek a véleményére igazán adunk. És fontos számunkra az is, milyen fizikai környezetben élünk, van-e mit ennünk – és az is, hogy biztosnak érezzük magunkat abban, hogy jövőre is megfelelő fizikai környezetben élhetünk és lesz mit ennünk... A motivációra leselkedő legnagyobb veszély, ha azokat az érveket és ellenérveket próbáljuk a patikamérleg serpenyőiben elhelyezgetni, hogy van-e értelme az adott tevékenységnek, az hova vezet és milyen időtávon térül meg.

Sok ügyfelem évtizedek energiáját, tudását fekteti abba, hogy a vállalati hierarchia minél magasabb pontjára eljusson. Számukra is motiváló a presztízs, a magas fizetés, a belső elismerés, az elegáns vállalati autó. (Sok olyan coaching-beszélgetés van mögöttem, ahol kiderült, ügyfelemet nem is az autó esetleges elvesztésének ténye és az autó nélküli átmeneti kényelmetlenség tartja félelemben, hanem az, hogy milyen megjegyzést tesz majd a szomszédja, aki nyilvánvalóan hasonló társadalmi státuszú ember, hasonló autóval. És hasonló félelmekkel.) A karrierjük egy pontján azonban mindannyian úgy tekintenek vissza az elmúlt évtizedekre, hogy a legtöbb értelme annak volt, amikor élvezték azt, amit csinálnak, amikor senki nem nézte, hogy a másik magasabb vagy alacsonyabb pozícióban dolgozik-e, egyszerűen csak összefogtak és a közös cél érdekében tették magukat oda – akár ünnepnapot, nyári szabadságot sem kímélve. Azaz, amikor valamiféle öröm, élvezet volt magában a tevékenységben.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 3. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. december–2022. januári számában
ezekről olvashat:

2021 december–2022. január

  • Megérteni az érthetetlent

  • Miért égessük el a régi naplóinkat – avagy miért ne?

  • KÖRVONAL

    A rockzenészek között pszichológus, a pszichológusok között rockzenész
    Beszélgetés dr. Kőváry Zoltánnal

  • A „Kell” és a „Lehet” családok – 1.

    Boldog karácsonyt!

  • A jó apa pénzt keres, míg anya babázik?

  • Matekon is talpig sminkben

    Kamaszok és a „képernyő-én”

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek

    Ajándékozzunk! De hogyan?

  • Találkozás a kísértetekkel

  • Agyi sérülés és viselkedésváltozás – Phineas Gage esete

  • Mi kell a sportolónak?

    Az elégtelen edző-sportoló kommunikáció hátulütői

  • Figyelsz te egyáltalán?

  • A valóság vékony fonalán függve

    Virtuális valóság alkalmazása függő betegek kezelésében

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

„A határmezsgyén létezés mindig nagyon fontos volt az életem során, mert így sosem éreztem azt, hogy túlságosan meg kell felelnem az elvárásoknak.”

A fejlődéslélektani kutatásokban a nyolcvanas évektől kezdve a bevonódó, gondozó apák kapták a főszerepet.

A „KELL” szülő környezetében nincs lazulás, kikapcsolódás, nincs szórakozás, ott csak feladatok vannak.

A „képernyő-énünkkel” való szembenézés nem hétköznapi élmény - s nemcsak hogy nem hétköznapi, hanem kifejezetten feszültséget, stresszforrást jelenthet, sőt szorongás forrásává...

Van, aki dokumentációs célból írja, hogy nyomot hagyjon, van, aki azért, hogy kiadja magából az őt foglalkoztató, fes

Az elmúlt hetekben "átszakadt a gát", és szinte naponta jelentkezik egy-egy úszó, aki volt edzője elfogadhatatlan mód