Kortársaiknál gyakrabban lesznek balesetek áldozatai és jelentősen fokozott náluk a deviálódás és szerhasználat kockázata. Mégis, minden nehézség és elszomorító kimenetel ellenére tíz érintett gyermekből legfeljebb csak kettő vagy három kap megfelelő segítséget.

Az ADHD más, mint a mozgékonyság vagy a szétszórtság. Valóban igaz, hogy sok – talán a legtöbb – gyerek nagyon aktív. Az viszont már csak 100-ból ötre igaz, hogy amellett, hogy szeret futkározni, állandóan zajos és hangos, állandóan fészkelődik a székén, képtelen egy közös vacsorát vagy iskolai órát végigülni, rengeteget beszél és iszonyú türelmetlen. Valóban sok gyerek figyelme hamar ellankad, ha hosszú kötelező olvasmányokat kell olvasni, de 100-ból már csak ötükre jellemző, hogy a figyelme legfeljebb pár percig tartható fenn, ezzel együtt feledékeny, állandóan a figyelmetlenségéből adódó hibák miatt lesznek rossz eredményei, alig hallja meg, ha megszólítják, állandóan félbehagyja, amibe belekezdett, mert közben másfelé terelődik el, és minden megoldási kísérlet ellenére állandóan elhagyja a dolgait. Az ADHD diagnózisának további nélkülözhetetlen eleme, hogy ezek az együttesen, évek óta fennálló tünetek a hétköznapokban jelentős problémákat okoznak. Ha egy gyerek szeret szünetben az udvaron rohangálni a többiekkel, ez senkinek semmilyen gondot nem okoz. Egészen más a helyzet, ha valakivel a szülei naponta összevesznek, mert nem tudja, mi a lecke, az iskolában vagy otthon felejti a szükséges dolgokat, novemberre ötödször kell feltölteni a tolltartóját, csak súlyos kiabálások árán lehet rávenni, hogy tanuljon és a végén minden erőfeszítés ellenére is egyest kap, mert ugyan becsületesen megválaszolta a matematikadolgozat kérdéseit, csak azt nem vette észre, hogy nem összeadásjel volt a számok között, hanem szorzás. Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek. Ezeknek a gyerekeknek a szülei szenvednek attól, hogy minden fogadalom és igyekezet ellenére megint össze kellett veszni a lecke miatt. Ilyenkor már nem csupán egy kis szétszórtságról van szó, hanem a gyerekek és családjaik mindennapi életét éveken át borzasztóan megnehezítő tünetekről...

Az ADHD esetében örökletes tényezők 70-80 százalékban felelősek a tünetek megjelenéséért. Ez azt jelenti, hogy bármilyen okot is vél a szomszéd néni vagy bárki más jóindulatú tanácsadó felfedezni a gyerek hiperaktivitása és figyelemzavara mögött, azt nem apa vagy anya viselkedése vagy tökéletlen nevelése hozta létre. Az ADHD-s gyereket nem elrontották – így született.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 2. számában olvasható - kapható az újságárusoknál!