Jelenlegi hely

Hogyan éljük túl a munkahelyi terrort?

arroganciájával nyomást akar gyakorolni beosztottjaira

A munkahely világa éppen olyan színpad, mint az élet összes más területe. Mindenki színész, aki illúziót kelt, és egyben néző is, aki mások és a saját(!) előadását vagy annak egy részét figyeli – és olykor elhiszi. 

E színházban a bántó hangvétel, a mentális terror is a „művészi kelléktár” része. Mi áll az arrogancia hátterében? Hogyan lehetünk védettek az elszabadult vezető lélektani ámokfutásával szemben?

Mindannyiunkat – a vezetőt is – két erő vezérel: a félelem és a vágy. A munkahelyi vezető esetében a vágy tárgya lehet egy elérendő teljesítmény, melyért előléptetés, bónusz, megdicsőülés jár. Félelme pedig lehet attól, hogy elveszíti a pozícióját, fény derül esetleges alkalmatlanságára, nevetségessé válik. A rossz hangnem ebből a szempontból tekintve a vágy vagy a félelem megnyilvánulása. Azaz: a vezető el akar érni valamit (vágy), ezt természetesen az általa vezetett csoporton, divízión, üzletágon keresztül teheti meg, s arroganciájával nyomást akar gyakorolni beosztottjaira. Ebben az esetben a munkahelyi terror voltaképpen a motiváció egy megnyilvánulása.

A vezető dühöngése a félelem szempontjából nem más, mint ventilláció, azaz saját érzéseinek nyílttá tétele a kollégák felé. A főnök egyszerűen félelmében ordít és egyfajta indulatáttétellel a beosztottakat bünteti, hiszen a saját főnökeit, a megrendelőt vagy a beszállítót nem büntetheti. Ez utóbbi esetben nagyon komoly lehetőség van arra, hogy a vezető presztízsét ne rontsa, sőt emelje az, ha nyíltan kimutatja a saját félelmét. Amennyiben ugyanis egy agresszív megnyilvánulást egy őszinte bocsánatkérés követ, amikor a főnök el meri mondani, hogy félelmében dühöngött, ordított, volt igazságtalan, munkatársai megláthatják benne az esendő embert, így nemcsak megbocsátanak neki, de fel is néznek rá. Természetesen elértéktelenedik a bocsánatkérés, ha az őrjöngések és az azokat követő őszinte pillanatok napi szinten váltják egymást...

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 1. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Mindenért az anya a hibás?

    „Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

  • Illúziók fogságában

  • Mi az, ami még értékes?

  • KANAPÉ

    „Nem kell mindig mindent tudni”

    Interjú dr. Németh Dezsővel

  • Csodagyerekek

  • Nagyi, a szuperhős

    „Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

  • A rendes ember mítosza

  • Transzgenerációs minták a párkapcsolatban

  • Mérgező pozitivitás ¬– avagy hello kittys ragtapasz a lábtörésre

  • A kóros nárcizmus a személyiségzavarok erdejében

  • Szorongás: rosszból is megárt a sok

  • VRelaxáció – avagy a semmittevés művészete

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

„Új, bejósolhatatlan és kontrollálhatatlan” – így írta le John Wayne Mason az 1960-as években, mit jelent legtöbbünk számára egy stresszt keltő szituáció. 

 A szorongás ugyanis kismértékben megmenti az életet, még ha nagymértékben rettenetesen meg is tudja keseríteni.

Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy az iskola időnként rendkívül fenyegető közeg a diákok

Arra keresték a választ, hogy a Covid-19 járvány miatt bevezetett korlátozások miként változtatták meg az emberek fiz

Mindenki által ismert lélektani alapigazság, hogy a gyermekkori élmények, tapasztalatok – legyenek pozitívak vagy neg

Miért – és mikor – zavar minket az, ha megfigyelnek? Mi takargatnivalónk van a világ előtt?