Jelenlegi hely

Hogyan éljük túl a munkahelyi terrort?

arroganciájával nyomást akar gyakorolni beosztottjaira

A munkahely világa éppen olyan színpad, mint az élet összes más területe. Mindenki színész, aki illúziót kelt, és egyben néző is, aki mások és a saját(!) előadását vagy annak egy részét figyeli – és olykor elhiszi. 

E színházban a bántó hangvétel, a mentális terror is a „művészi kelléktár” része. Mi áll az arrogancia hátterében? Hogyan lehetünk védettek az elszabadult vezető lélektani ámokfutásával szemben?

Mindannyiunkat – a vezetőt is – két erő vezérel: a félelem és a vágy. A munkahelyi vezető esetében a vágy tárgya lehet egy elérendő teljesítmény, melyért előléptetés, bónusz, megdicsőülés jár. Félelme pedig lehet attól, hogy elveszíti a pozícióját, fény derül esetleges alkalmatlanságára, nevetségessé válik. A rossz hangnem ebből a szempontból tekintve a vágy vagy a félelem megnyilvánulása. Azaz: a vezető el akar érni valamit (vágy), ezt természetesen az általa vezetett csoporton, divízión, üzletágon keresztül teheti meg, s arroganciájával nyomást akar gyakorolni beosztottjaira. Ebben az esetben a munkahelyi terror voltaképpen a motiváció egy megnyilvánulása.

A vezető dühöngése a félelem szempontjából nem más, mint ventilláció, azaz saját érzéseinek nyílttá tétele a kollégák felé. A főnök egyszerűen félelmében ordít és egyfajta indulatáttétellel a beosztottakat bünteti, hiszen a saját főnökeit, a megrendelőt vagy a beszállítót nem büntetheti. Ez utóbbi esetben nagyon komoly lehetőség van arra, hogy a vezető presztízsét ne rontsa, sőt emelje az, ha nyíltan kimutatja a saját félelmét. Amennyiben ugyanis egy agresszív megnyilvánulást egy őszinte bocsánatkérés követ, amikor a főnök el meri mondani, hogy félelmében dühöngött, ordított, volt igazságtalan, munkatársai megláthatják benne az esendő embert, így nemcsak megbocsátanak neki, de fel is néznek rá. Természetesen elértéktelenedik a bocsánatkérés, ha az őrjöngések és az azokat követő őszinte pillanatok napi szinten váltják egymást...

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 1. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. okóber–novemberi számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Pedig olyan jól megvoltunk…

  • Aki él, az visszatérhet – Válás utáni gyász és remény

  • Mindenért az anya a hibás?

  • A passzív-agresszív anya – „Hiába teszem ki a lelkem…”

  • Félelem a haláltól, az élettől és a változástól

  • A mutyi metaforája – Az ismerősség vonzásában

  • Csalók és becsapottak – Valóságtorzítás, valóság-elrejtés és menekülés a valóság elől

  • Masni nyulat halála napján váltja Egon, a kaméleon

  • Egy párkapcsolat krízise - pszichoterápiás pillanatok

  • Élet – egy új életre várva

  • Agyunk fogyasztásmérője: a pupilla

  • Olyan jó egyedül?

  • Miért elégedetlenek a nők a mellük méretével?

  • A „szeretem” és a „nemszeretem” munkákról

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Sajnos, ősrégi jelenség, hogy a gyerekközösségekben vannak olyan „áldozatok”, akiket a többiek rendszeresen csúfolnak, megaláznak, fizikailag bántalmaznak, kiközösítenek.

Évtizedek óta tudjuk, hogy a média által sulykolt szépségideál kedvezőtlenül hat a saját testünkkel való elégedettségre, és ebből adódóan önértékelésünkre, lelki közérzetünkre...

A félelemre apellálás kifejezetten hatásos technika lehet a meggyőzésben.

A vese betegségeinek lelki okai között a felhalmozódó, tartós stresszhatások felelősek.

Milyen az anyagi stabilitásunk, a megélhetésünk, a jövőnk, mit hagyományozhatunk gyermekeinkre? Ennek megfelelően biztonságot vagy bizonytalanságot élhetünk át.

Amikor az emberek úgy érzik, hogy nincs kontrolljuk az életüket szorongató történések felett, intenzív