Jelenlegi hely

A hipszterszakáll kvantummodellje

avagy miért lesz az individualista törekvések legnagyobb részéből óhatatlanul normakövetés?
Már tegnap olyan voltam, mint amilyen te akarsz lenni holnap...

Kockás ing, tetoválások, hosszú szakáll és kipödrött bajusz, zokni nélkül viselt mokaszin, felhajtott nadrágszár – az egyediségre törekvő városi fiatalok, a hipszterek egyenviselete… Miközben a hipszter-filozófia alaptétele, hogy „Légy egyedi, légy más, mint az átlag”, az ehhez az irányzathoz tartozó fiatalok kinézete (fogalmazzunk így) eléggé hasonló – hogy lehetséges ez?  

Erre a kínzó kérdésre egy új interdiszciplináris szakterület, a komputációs idegtudomány kínál választ. Egy különleges ötvözet, a spinüveg hő hatására bekövetkező változásainak matematikai modellezésével kimutatták, hogy sok részecske látszólag kaotikus mozgása idővel összeadódó és összehangolódó hullámokba rendeződik. Mindez az emberi viselkedésre visszafordítva azt jelenti, hogy minél nagyobb erővel törekszünk a többiektől való különbözőségre, annál inkább fogunk egymáshoz idomulni. Azon túl, hogy milyen színű kockák legyenek a téli flanelingünkön vagy milyen márkájú szakállviasszal igazítsuk be arcszőrzetünket, ezek az eredmények arra is rávilágítanak, hogyan zajlik a döntéshozatal az agy neuronhálózatában, a befektetési stratégiák kidolgozásában, általában az emberi közösségekben.

Ki a hipszter? – Mark Greif irodalomtudós, a New York-i New School Egyetem adjunktusa a New York Times-ban megjelent 2010-es cikkében arra a következtetésre jutott: hipszter az, „aki úgy tesz, mintha egy újdonság feltalálója vagy első alkalmazója lenne: büszkesége abból fakad, hogy ő előre tudja – netán ő dönti el –, mi lesz a világ többi lakója számára cool.” Vagyis: a hipszter az a személy, aki már tegnap olyan volt, amilyen holnap mindenki akar lenni. Legalábbis ezt hiszi magáról. Földközelibb meghatározás, a Wikipédia vonatkozó szócikke szerint a szó „azokat a középosztálybeli, urbánus fiatalokat jelöli, akik egységes szubkultúrát alkotnak összetett ízlésvilágukkal, különc viselkedésükkel, a mainstreamtől távol álló divatjukkal”. Ennek fényében szomorú, hogy ha bemész egy hipszterek által (tegnapig) előszeretettel látogatott szórakozóhelyre, (tegnapig) egy csomó ugyanolyan fiatalt láttál. A hipszterség ikonikus kelléke a hosszú, dús, de gondosan fazonírozott szakáll. Megfelelő hormonokkal és szőrhagymákkal megáldott hipszterlordok a szakáll mellett (vagy helyett) pödrött, waxolt bajuszcsodákat villantanak. A ladyket extravagáns frizuracsodákról és különleges, az utcán biztosan szembe nem jövő ruha-összeállításokról lehet felismerni.

Valami mégis hiányzik az igazi egyediséghez. Az interneten dögivel találni „A húsz ultimate hipszter-kellék” és „Hogyan legyünk hipszterek?” tanácsadókat, sőt még „hipszter-coach” is felajánlja segítségét. Miért lesz mégis óhatatlanul mindenki ugyanolyan, aki arra törekszik, hogy más legyen, mint a többiek?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 3. számában olvasható

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2020 június–július

  • Mindennapos manipulatív technikák és kivédésük

  • Koalíciók és félrecsúszó párkapcsolatok

  • Miért nem teszünk a klímakatasztrófa ellen?

  • Milyenek is a magyarok? A személyiség faktorai – 3.

  • Játék „itt, most és akkor” – a pszichodráma

  • Minden a fejben dől el? Test és lélek egysége

  • Amit a lelkiismeretünk diktál?

  • Járvány után… (?)

  • Stressz alatt másképp döntünk?

  • „Mintha minden évben érkezne hozzánk egy újszülött

  • Autizmus spektrumzavar felnőttkorban

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az akaraterő egyfelől abban segít, hogy valamit megtegyünk - másfelől viszont abban, hogy valamit ne tegyünk meg.

A sikeres alkalmazkodás során új képességekre tehetünk szert, nagyobb önismeretet és komoly sikerélményt nyerhetünk.

Milyen az anyagi stabilitásunk, a megélhetésünk, a jövőnk, mit hagyományozhatunk gyermekeinkre? Ennek megfelelően biztonságot vagy bizonytalanságot élhetünk át.

Olyasmit is képesek vagyunk megszokni, ami józan ésszel elfogadhatatlan.

Csak a legutóbbi évtizedekben „vették észre” az etológusok, hogy talán a macska-ember kapcsolatnak is lehetnek figyelemre- (és kutatásra) méltó rejtelmei.

Rossz hírneve ellenére a várakozás nem feltétlenül jelent elvesztett időt