Jelenlegi hely

Családok az indulatok örvényében

Mit tesz hát egy önérzetes kétéves e viharos korszakban? Nem vacakol, minden frusztrációt közvetlenül lereagál

Ahogy egy évtizede hiperaktív cunami árasztotta el a gyerekterápiás rendeléseket, mostanában Dunát lehet rekeszteni az indulatkezelési problémákkal. Kis gyereknél. Nagy gyereknél. Kamasznál. Szülőnél. 

Szerző: 

Vajon mi okozza, hogy nehezen megy a belső feszültségek kezelése? Hajlamosak vagyunk a felgyorsult világra, a fokozott iskolai követelményekre, a rengeteg stresszre fogni mindezt, de érdemes megküzdési oldalról is megvizsgálni, vajon megfelelő készségek állnak-e rendelkezésünkre indulati életünk kordában tartására.

A kezdetek: OÁÁÁ!

Legelső indulataink pusztán a létezés alapvető frusztációiból adódnak: éhesek vagyunk, fázunk, fáj valami. Korlátozott módon adjuk a környezet tudtára, hogy nem kerek a világ, s jó esetben ordításunkra máris érkezik a válasz – a jól időzített anyai (szülői) válasz nemcsak közvetlen igényeinket elégíti ki, de felborzolt kedélyeink megnyugtatásául is szolgál.

A csecsemők ugyanis nem feltétlenül képesek saját elszabadult indulataikat visszaszabályozni – az affektus-szabályozást az anya-gyerek kettős eleinte még közösen működteti, s csak később, a fejlődés során válik belső folyamattá. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a bömbölő, hadonászó gyerek megnyugtatásán dolgozó szülő ösztönösen ráhangolódik a handabandázás ritmusára, intenzitására, és annak megfeleltethető erejű ringatással, simogatással, gügyörészéssel száll be a helyzetbe, majd szépen lassan „letekerve” az intenzitás-szabályzót, a csecsemőt is az elcsendesülés irányába húzza.

Hogy lesz ebből aztán önmegnyugtatás? Idővel a szülő már nem olyan válaszkész, a gyerek kénytelen a már elsajátított készségeit használni, hüppögve visszaevickélni a nyugodtabb tartományba. Az ehhez használt eszközök – saját maguk himbálása, simogatása, az ujjszopás vagy egy párnacsücsök – még a külső megnyugtatás emlékeit őrzi...

Dühöngő totyogók: PUFF! BUMM!

A dackorszak a közvetlen indulatkiélés időszaka. Az önállóságért, autonómiáért folytatott harc során szükségszerűen folyton akadályokba ütközünk, ráadásul a saját hatóerő mámora mellett kénytelenek vagyunk megtapasztalni, hogy a ránk szakadó önállóság olykor ijesztő is lehet. Mit tesz hát egy önérzetes kétéves e viharos korszakban? Nem vacakol, minden frusztrációt közvetlenül lereagál: vérmérséklettől függő hevességgel nekimegy tárgyaknak, embereknek egyaránt. Mivel a helyzetek árnyalt értelmezése még csak korlátozottan áll rendelkezésére, sokszor mellélő, de szándéka szerint indulatait közvetlenül a feszültség forrására zúdítja – az a szerencsétlen egybeesés pedig, miszerint a feszültség forrása sokszor épp az a személy, akitől aztán a megnyugtatást várná, csak fokozza az érzelmi káoszt...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 2. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A tudás hatalom?

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • „Egyedül maradtam - és most boldogabb vagyok”

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • Légy önmagad!

    A Selbst titkai

  • A stílus maga a… mi is?

  • Legyetek (mindig) jók?

    Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Ma közel 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban. További 140 ezer gyereket bármikor elvehetnek a szüleitől.

Inkább az fontos, hogy mi magunk találjuk meg a saját megoldásainkat – így válunk majd elég jó szülőjévé gyermekeinkn

A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően. 

Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata ér

A „rendes emberről” minden család kialakít egy narratívát - ez a mitikus alak hús-vér valójában nem létezik, de szell