Vagyis a Bajálison, ugyanis Baja hivatalosan a majálist átnevezte saját képére formálva. A felnőttek kis papírzászlókat nyomtak a gyerekek kezébe, hogy lengessék, közben melegem volt a rám adott fehér kötött kardigánban, és nyomta a lábamat a fényes cipő. A tömeg együtt haladt az utcán, felvonultunk. Én sosem értettem, hogy miért ünnepeljük ilyen boldogan a munkát, amikor a körülöttem levők arról panaszkodtak folyton, hogy nem szeretnek dolgozni. 

Én szeretek dolgozni. Egyszer összeszámoltam, hogy eddig az életemben 37-szer költöztem, de azt nem volt nehéz megszámolnom, hogy hány helyen dolgoztam. Több mint 23 évig egy helyen, egy gyermekpszichiátriai kórházban. Régóta készülök, hogy innen szabadságra menjek.Lehet, hogy mégis vannak véletlenek, mert higgyék el nekem, az teljesen véletlen, hogy amikor hónapokkal ezelőtt a mostani lapszámunk témáját megálmodtam, ami a szabad akaratról, a szabad választásokról, a lélek és a kapcsolatok függetlenségéről szól, akkor még nem tudtam, hogy 23 év után idén májusban felmondok a munkahelyemen.

És az, hogy amikor ez a lap május 23-án kikerül az újságosstandokra, az lesz az utolsó napom az első munkahelyemen, már csak hab a tortán a véletlenek összjátékában.

Véletlen ide vagy oda, szeretem, amikor a dolgok végül így a helyükre kerülnek…

Jó olvasást és szabad gondolkodást kívánok lapszámunkhoz!