Miért jobb kézzel írni, mint géppel?

Mióta az okostelefonok és más digitális eszközök használata egyre gyakoribb az iskolák és egyetemek padsoraiban, a kézzel jegyzetelés már-már ódivatúnak számít. Kutatások eredményei azonban folyamatosan azt mutatják, hogy a hagyományos módon – tollal papíron vagy akár tableten – történő jegyzetelés még mindig a legjobb módja a tanulásnak. Ez különösen a kisgyermekek szempontjából igaz.

A Frontiers in Psychology című szaklapban nemrégiben megjelent kutatás különféle módokon jegyzetelő diákok agyi aktivitását vizsgálta. A kézzel író vizsgálati személyeknél magasabb elektromos aktivitás volt megfigyelhető a mozgásért, látásért, érzékszervi feldolgozásért, illetve a memóriáért felelős, egymással összekapcsolt agyi régiókban. A Norvég Tudomány- és Műszaki Egyetemen végzett kutatás egy korábbi, 2014-es tanulmányt vett alapul, mely szerint a laptopon jegyzetelő személyek alaposabb átgondolás nélkül írták le, amit az előadótól vagy tanártól hallottak. Bár úgy tűnhet, hogy az a biztos, ha mindent, amit hallunk, szó szerint legépelünk – és egy gyors- és gépíró ezt könnyedén meg is tudja tenni –, valójában ez nem igaz, hiszen ebben az esetben az elhangzott információt mégsem dolgozzuk fel olyan alapossággal, mint ha kézzel jegyzetelnénk. Ennek az az egyik magyarázata, hogy mivel kézírással gyakran lehetetlen mindent leírni, a diákoknak aktívan kell figyelni a beérkező információkra, és fel kell dolgozniuk őket: rangsorolni, rendszerezni az elhangzottakat, illetve összekapcsolni a már korábban tanultakkal. A meglévő ismeretekre való tudatos építkezés megkönnyítheti az odafigyelést és az új fogalmak megértését.

Hirdetés

A norvég kutatók diákok fejére helyezett elektródákkal mérték a kétféle jegyzetelési módszer alatt megfigyelhető konkrét agyi aktivitásbeli különbségeket. A vizsgálat alatt 15, képernyőre kivetített szót gépeltek vagy írtak le kézzel. Kézírás esetén a szenzorok számos agyi régióban széles körű összekapcsolódást érzékeltek: ez a típusú jegyzetelés többek között a vizuális régiókra, az érzékszervi információkat fogadó és feldolgozó régiókra és a motoros kéregre kiterjedő kapcsolati mintázatokat aktivált. A gépelés azonban minimális aktivitást eredményezett ugyanezeken a területeken. Audrey van der Meer neuropszichológus, a kutatás vezetője szerint gépelés közben minden betű „előállításáért” ugyanaz az egyszerű ujjmozdulat felelős, míg amikor kézzel írunk, azonnal tapasztaljuk, hogy egy A betű papírra vetése teljesen más testi érzet, mint egy B betűé. Hozzáteszi, hogy azoknak a gyerekeknek, akik elsőként digitális eszközökön tanulnak meg írni – pontosabban gépelni –, gyakran nehézséget okoz az olyan betűk megkülönböztetése, amelyek egymáshoz nagyon hasonlóak vagy egymás tükörképei, mint például a b és d.

Sophia Vinci-Booher idegkutató szerint egy betű lerajzolását vagy egy szó leírását a perceptuális észlelést felhasználva, a motoros rendszer segítségével végezzük. Ez az alkotás aztán visszakapcsolódik a vizuális rendszerbe, ahol újra feldolgozásra kerül, megerősítve a kapcsolatot a cselekvés és a hozzá kapcsolódó kép vagy szó között. Ez hasonló ahhoz, mint amikor először elképzelünk valamit, majd létrehozzuk: írással, rajzolással vagy építéssel – ami pedig végül megerősíti az elképzelt fogalmat, és segít rögzíteni az emlékezetünkben.

Korábbi kutatások is alátámasztják, hogy amikor embereket arra kérnek, hogy írjanak, rajzoljanak vagy játsszák el az olvasott szót, jobban kell koncentrálniuk arra, hogy mit kezdenek a kapott információval. Egy 2021-es tanulmány (Sivashankar és munkatársai) szerint az információ ilyen jellegű átalakítása kiépíti és elmélyíti ezeket az összeköttetéseket az agy kiterjedt neurális hálózataiban, ezáltal később könnyebbé válik az információhoz való hozzáférés.

Számos tanulmány kimutatta, hogy a gyerekek jobban tanulnak, ha betűket vagy más vizuális elemeket – pl. rajzokat, ábrákat – kell az ujjaik és kezeik segítségével, összehangolt módon elkészíteniük, ezt pedig nem lehet egérrel kattintva vagy képernyőn, billentyűzeten lévő gombok megérintésével reprodukálni. A kutatók szerint emiatt nagyon is fontos lenne, hogy az óvodában és alsóbb osztályokban a gyerekek minél több finommotoros tevékenységet végezzenek: rajzoljanak, színezzenek, írjanak.

A szakértők szerint az új eredmények nem azt jelentik, hogy a technológia feltétlenül hátrányt jelent az osztályteremben. A laptopok, okostelefonok és más hasonló eszközök hasznosak lehetnek az esszéírás, kutatások és projektmunkák során, illetve lehetővé tehetik az oktatási forrásokhoz való egyenlő hozzáférést. A problémák ezekkel az eszközökkel kapcsolatban akkor jelentkezhetnek, amikor az emberek túlságosan is a technológiára támaszkodnak. Valóban megfigyelhető, hogy hajlamosak vagyunk egyre inkább a digitális eszközökre bízni a különféle gondolkodási folyamatokat, amit a szakértők „kognitív tehermentesítésnek” (cognitive offloading) neveznek. Okostelefonokat használunk feladatemlékeztetőkre, fényképet készítünk ahelyett, hogy memorizálnánk az adott információt, vagy teljes mértékben a GPS-re hagyatkozunk a tájékozódás során. Bár kétségkívül hasznos dolgok ezek, a kutatók szerint a folyamatos tehermentesítés kevesebb munkát jelent az agy számára. Sivashankar szerint ha nem használjuk aktívan ezeket az agyi területeket, akkor azok idővel romlani kezdenek, legyen szó akár a memóriáról, akár a motoros készségekről.

https://www.scientificamerican.com/article/why-writing-by-hand-is-better-for-memory-and-learning/