
A halogatás pszichológiája
Ülök az íróasztalomnál, előttem egy lista a heti teendőkről. Osztályozom, melyiket kell előbb elvégezni, melyik határidős, melyik fontosabb. Vannak feladatok, amelyek egyre hátrébb kerülnek, pedig tudom, hogy ez történt velük már a múlt héten is… Nincs kedvem megcsinálni? Nem elég érdekes? Netán túl nehéznek tartom, és félek a kudarctól? Vagy az egyiket fontosabbnak ítélem a másiknál? Jó, ha tudom, melyik élvez prioritást – de mi lesz a többivel? Elhalasztom? Megcsinálom holnap?

A halogató igyekszik egy szándék vagy cél megvalósítását elkerülni, egy fontos feladat elkezdését vagy éppen befejezését elodázni. Vannak, akik elérhetetlen célokat tűznek maguk elé, vannak, akik azért nem tudják határidőre elvégezni a munkájukat, mert úgy érzik, hogy az még nem elég tökéletes, vannak, akik a megfelelő időre, elegendő információra várnak, vannak, akik az elkövethető hibáktól félnek, ezért bele sem kezdenek. Ha a feladat jellegétől, a helyezettől függetlenül halogatunk, akkor ez a viselkedés személyiségvonásként jelenik meg – de lehet alkalmi jellegű, kötődhet helyzethez vagy feladathoz is.
Az izgalmas, sajnos sokunkat érintő témáról többet is megtudhatnak a Mindennapi Pszichológia november végén megjelent számából (2023/4.). Takács Ildikó pszichiáter
2025-02

