Miért és hogyan meséljünk?

Pszichológusok, pedagógusok régóta azt tartják, hogy nincs kifejezetten korhoz kötve, mikor érdemes a könyvek világába bevezetni a gyerekeket. A könyvet mint tárgyat érdemes akár már csecsemőkortól kézbe adni.

„Először a tapintás, a könyv anyagának felfedezése révén ismerkednek a könyvekkel, később a képek nézegetése, majd persze a szöveg megértése miatt is fontos, hogy mielőbb kapcsolatba kerüljenek az olvasnivalókkal a gyerekek. Azok ugyanis, akik könyvekben gazdag környezetben nőnek fel, saját maguk is nagyobb valószínűséggel válnak rendszeres olvasókká, és gazdagabb fantáziavilággal rendelkezhetnek majd – mondja Hesz Rebeka pszichológus. – Míg az olvasás felnőttkorban egyszemélyes tevékenység, gyerekként sok értékes interakció jöhet létre a gyerek és gondozója, azaz a szülő vagy akár egy pedagógus között olvasás közben. Egyfajta kapcsolattartás ez, így például jó, ha már korán az esti lefekvési rutin részévé válik.”

Hirdetés

A meseolvasás, -hallgatás több készséget is fejleszt, hiszen amikor a gyerek hallgatja, formálódik a verbális képessége, fejlődik a szókincse, a beszédértése és a társalgási készségei is. De fontos szerepe van a memória fejlesztésében, a problémamegoldásban, az érzelmi intelligencia fejlődésében és a kreativitás terén is. „Persze manapság, a képernyőkkel teli digitális világunkban nem életszerű, hogy ne nézzenek különféle platformokon rajzfilmet, mesét, de rendkívül fontos mérlegelni az arányt ezek és a meseolvasás, -hallgatás között – folytatja Rebeka. – Ha megfigyelünk egy gyereket mesehallgatás közben, azt látjuk, hogy egyrészt figyelnek a mesélőre vagy a könyvre, másrészt befelé is néznek. Vekerdy Tamás ezt kettős tekintetnek nevezte, utalva arra, hogy ilyenkor a fantáziában megjelennek azok a képek, amiket hallanak, azaz belső képeket készítenek. Ennek pedig szakszóval élve elaborációs hatása van, vagyis a mesehallgatás közben oldódik a bennük felgyülemlett szorongás, frusztráció.”

„A látott mese nem mese. Amint a külső kép megjelenik, abban a pillanatban leáll a mese legfontosabb mozzanata: a belső képkészítés. Olyan, mintha mese lenne, de nem az. A gyermek nem tud elszabadulni, nagyon sok a belső feldolgoznivalója, de nem tud különbséget tenni a belső és külső kép között. A tévé előtt egyre feszültebb, egyre agresszívabb lesz. Nincs feldolgozás, nincs mozgás" – hívta fel a szülők figyelmét Vekerdy Tamás.

Az a gyerek fog később olvasóvá válni, aki kisgyerekként megtanulta, hogyan kell ezeket a képeket elkészíteni. Ha leül a tévé elé, és csak rajzfilmet néz, kész képeket kap, így a feszültségoldás nem valósul meg teljesen, ráadásul a rengeteg hangos, színes információt nehezebb feldolgozni, így a képernyő előtt eltöltött túl sok idő agresszívabbá is teheti a gyerekeket.

„Mesélés során az is fontos, hogy dallamosan, beleéléssel adjuk elő a mesét, akár könyvből, akár fejből mesélünk, így a gyerekek könnyebben beleélik magukat, jobban meg tudják érteni a történetet, és azonosulni tudnak a szereplőkkel – tanácsolja a szakértő. – Ha nincs időnk olvasni, hasznos alternatíva a hangoskönyv, hiszen ebben az esetben is külső inger híján a gyerekek maguk készítik el belső képeiket. Ma már egyre inkább odafigyelnek a minőségre, nem ritka, hogy híres színészek hangján hallgathatjuk meg a meséket, ami nem utolsósorban jó szórakozást kínál a szülőknek, felnőtteknek is.”

A Škoda vadonatúj hangos mesesorozatot készített Kodi Kalandok címmel, amely folyamatosan frissülő részekkel kerül fel a YouTube-ra és a Spotify-ra. Nézzük meg együtt az első részt!