A kísérletben részt vevő, 18 és 58 év közötti vizsgálati személyeknek egy vezetést szimuláló feladat mellett figyelemelterelő tevékenységeket is végre kellett hajtaniuk. A Utahi Egyetem kognitív pszichológusai David Strayer vezetésével megállapították, hogy a figyelemelterelő feladat befejezése után a vizsgálati alanyok még legalább fél percig kevésbé tudtak a vezetésre fókuszálni. Ez az elhúzódó hatás azt jelenti, hogy a megzavart vezetés által okozott közlekedési balesetek száma az eddigi becsléseknél lényegesen magasabb lehet.

A kísérletben a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy a kormánykerék segítségével helyezzenek el egy háromszöget egy számítógép képernyőjén vízszintesen mozgó pontra. Ez az egyszerű tevékenység a vezetés egyik kulcsfontosságú aspektusát, a kormányzást szimulálta biztonságos laboratóriumi környezetben. Ezzel egyidejűleg a bal mutatóujjukkal egy gombot kellett megnyomni a kormánykeréken minden alkalommal, amikor a kulcscsontjukra erősített kis eszköz rezgését érzékelték. Ez a lépés azt mérte, hogy a résztvevők mennyi figyelmet szenteltek az elsődleges tevékenységnek, a vezetésnek, szemben a másodlagos tevékenységgel. Azok, akik viszonylag lassan reagáltak a rezgésekre, feltételezhetően nagyobb figyelmet fordítottak a képernyőn lévő pont követésére.

Az ebben az alaphelyzetben töltött három perc után a résztvevők olyan feladatot kaptak, ami azt szimulálta, mintha vezetés közben telefonálnának vagy üzenetet küldenének. A „sofőröknek” egy véletlenszerű számot mutattak be, melyet hangosan kellett visszafelé megismételniük. E kihívást jelentő 20 másodperces fázis után 30 másodperces regenerálódási időszak következett, amelyben a számolási feladat véget ért, a résztvevők csak a vezetési és rezgéses tevékenységet végezték.

A kiindulási értékhez képest úgy tűnt, hogy a figyelemelterelő feladat fázisa nem befolyásolta a résztvevők teljesítményét a mozgó pont követésében – de lassabban és kevésbé pontosan reagáltak a rezgésekre. Ez az eredmény arra utal, hogy a résztvevők figyelmének nagyobb részét kötötte le, amikor egyszerre próbáltak vezetni és számolni. Ami még meglepőbb, hogy a teljesítményük a regenerálódási időszakban is alacsonyabb maradt. Tehát annak ellenére, hogy már nem végeztek több tevékenységet egyszerre, még mindig lassabban és kevésbé pontosan reagáltak a rezgésekre, mint az alapfázisban.

A kísérlet második felében egy valósághű vezetési szimulátort alkalmaztak – ez a megközelítés lehetőséget adott arra, hogy a válaszokat élethűbb környezetben is megfigyeljék, beleértve a könnyű és nehéz forgalomban való vezetést is. Akárcsak a kísérlet első felében, az emberek a regenerálódási időszak alatt végig rosszabbul teljesítettek. A vezetési feladat különösen nehéz volt akkor, amikor a szimulátor a járművezetőket nagy forgalomba helyezte: ilyenkor például nehezebben tudtak a sáv közepén maradni. Ezek az eredmények további bizonyítékok a multitasking később is fennmaradó hatására.

Mi magyarázza ezeket az eredményeket? Amikor egy személy kognitív feladatot végez, az abból származó információkat a munkamemóriában tárolja: ez egy olyan „mentális munkaterület”, ahol az információk tárolhatóak és feldolgozhatóak. A munkamemória olyan feladatokban segít, mint például a fejben végzett számolás vagy egy éppen megismert személy nevének megjegyzése. Strayer és kollégái szerint amikor egy feladatot befejezünk, ezek az információk nem törlődnek azonnal, hanem rövid ideig még tárolódnak a munkamemóriában, s ezzel egy kis „mentális zűrzavart” okozhatnak, ami elterelheti a figyelmet más elvégzendő kognitív feladatokról.

Az eredmények azt is jelzik, hogy a járművezetők valószínűleg alábecsülik a vezetés közbeni multitasking veszélyének mértékét. Még ha időben is váltunk sávot, vagy nem hibázzuk el a kijáratot, az út során fokozottan fennáll a veszélye, hogy valamilyen hibát elkövetünk. Hasonlóképpen, ha a közlekedési lámpánál ülve gyorsan küldünk egy e-mailt, figyelmünket egy ideig még az üzenet fogja lefoglalni, még azután is, hogy a lámpa zöldre váltott.

Természetesen nem minden multitasking köthető valamilyen kütyühöz, ezért minden utasnak tisztában kell lennie azzal, milyen veszélyes lehet a volánnál ülő személy figyelmének elterelése. Fontos például, hogy a szülők alapszabályokat állítsanak fel az autóban ülő gyerekek számára. Az eredmények rávilágítanak néhány egyszerű lépésre, amelyeket minden járművezető megtehet az utak biztonságosabbá tétele érdekében. Amikor legközelebb a volán mögé ülünk, minimalizáljuk a figyelemelterelést azzal, hogy a mobiltelefonunkat eltesszük vagy akár lehalkítjuk, a GPS-be még indulás előtt beírjuk az úti célt, és befejezzük az ebédünket, mielőtt beindítjuk a motort. 

Hesz Rebeka