
Miért imádjuk a pandamacit?
A panda gyakorlatilag verhetetlen – és ez nemcsak arra a kungfuzó pandára igaz, akinek a kalandjairól már a harmadik animációs mozifilmet mutatták be nemrégiben (és meglepődnék, ha nem következne előbb-utóbb újabb folytatás is).

Az egész óriáspanda faj közrajongás tárgya; ezek a fekete-fehér macik biztosan az élővilág legnagyobb világsztárjai közé tartoznak. De vajon mi az oka ennek a sikernek?
Sokan bizonyára azt mondanák, egyszerűen arról van szó, hogy a panda annyira cuki. Olyan, mint egy élő játékmackó. Úgy van! És ezzel már rá is találtunk a jó nyomra, ha az óriáspandák népszerűségének lélektani okait szeretnénk egy kicsit jobban megérteni. A játékmackókhoz való hasonlóság tényleg nagyon fontos – csakhogy önmagában még nem magyarázat, hiszen mindjárt ott a következő kérdés: jó, és miért olyan népszerűek a játékmackók?
A rejtély megoldása egy ősi lelki reakciónkban rejlik, melyet az etológia – az állatok és az ember viselkedésével foglalkozó tudomány – is jól ismer. Léteznek olyan külső ingerek, látványok vagy akár hanghatások, amelyek szinte törvényszerűen kiváltanak belőlünk bizonyos érzelmeket, illetve elindítanak egy-egy meghatározott viselkedést. Az egyik ilyen inger, ami nagyon erős hatással van ránk, a baba testarányainak látványa. A kicsinyekre ugyanis nagyon sok faj esetében a felnőtt egyedekétől erősen eltérő testfelépítés jellemző: arányaiban nagyobb fej, nagyobb szemek, rövidebb végtagok, a később általában helyessé, megnyúlttá váló testrészek pedig – például az orr és az áll – még gömbölyűek. Ezeknek a testarányoknak a látványa elsősorban a nőkből, de a férfiak nagy részéből is odafordulást, gyengédséget vált ki és felkelti a védelmezés, gondoskodás iránti késztetést.
Az óriáspanda nagy trükkje: felnőttkorában is megőrzi a babaformát. Természetesen a játékmackókat – minden rendű és rangú egyéb plüssállattal és aranyosnak szánt rajzfilmfigurával egyetemben – úgy tervezik, hogy felépítésük közel álljon a csecsemők testarányaihoz, hiszen így válnak igazán szerethetővé. Az óriáspandákat tehát genetikailag rögzített hajlamaink miatt látjuk ellenállhatatlanul cukinak. Náluk elementárisabb hatást talán csak az óriáspanda-bébik válthatnak ki belőlünk, bár tudomásom szerint erre vonatkozóan még nem végeztek tudományos kutatásokat…
További ajánlás a témában



2025-02

