2012-06

A hatalomfüggő folyamatosan fél, gyanakszik és kontrollál, hiszen azt veszítheti el, ami számára mindennél fontosabb: a hatalmát. Nem bízik híveiben sem, bárki bármikor kieshet a pikszisből. Az „ellenállókkal” szemben mindent elkövet, hogy tönkretegye őket, s ha ez mégis meghiúsul, tombol haragjában, de nem adja fel.

A reklámokból, a filmekből, az internetről áradó képek sokasága irányt ad a vágyainknak is. Gyakran onnét tudjuk, hogy mire vágyunk, hogy a fantáziánkat megragadja egy kép (cigarettázó férfiak az alkonyati prérin, kisbabáját ringató anya egy derűs családi ház nappalijában, kollégáinak terveket mutató energikus mérnök). A vágy fogalmából fakadó „etikai” feladat az, hogy megtaláljuk az igazi vágyunkat a sok imaginárius vággyal szemben.

A kisgyerek, aki örömmel firkál, alkot, egy pillanat alatt befékezhető már azzal a megjegyzéssel is, hogy „hú, milyen szép, de ugye tudod, hogy a kutyának négy lába van?”. Máris megtanulta a gyerek, hogy van megfelelően és nem megfelelően rajzolt kutya. Jó esetben számára lényegtelen ez a megjegyzés, de főleg az igényes gyerekeket földbe döngölheti.

A hűtlenek többnyire nem „elindulnak” megcsalni, hanem eleinte próbálják hallatni magukat, igyekeznek „házon belül” kielégíteni az igényeiket. S amikor nem találnak megoldást a házasságban, a kapcsolatban, akkor jön valaki a munkahelyen, a sportklubban, a baráti körben, aki figyel rájuk, aki értékeli őket, aki kíváncsi rájuk, ezáltal felkínálja számukra a vágyott érzelmi vagy szexuális kielégülést. A bennük levő űr és sérelmeik dédelgetése beszűkíti ítélőképességüket – egyre inkább az új partner iránti vágy lebeg előttük, jelenlegi kapcsolatuk értéke fokozatosan halványulni kezd.

Az anya, az apa és más közeli családtagok számára az első magzatmozgások észlelése határkő a közöttük fejlődő kapcsolat szempontjából, és hosszú távon meghatározó jelentőségű a magzathoz való kötődés megszilárdulásában. A magzat mozgása/mozdulatlansága a méhen belüli interakció egyik legfontosabb csatornája. A szűkebb és tágabb környezetből érkező ingerekre, hangos zajokra, beszédre, zenére, énekre, az anya testhelyzetének változtatására, mozgására, ringatására a magzat összerezzenéssel, heves mozdulatokkal, védekező gesztusokkal, néha megdermedéssel reagál. 

Mi lenne a spontán válaszunk az alábbi kérdésre: “Egy ütő és egy labda együtt 1 dollár és 10 centbe kerül. Az ütő pontosan 1 dollárral kerül többe, mint a labda. Mennyibe kerül a labda?”
 

„Felismer valakit ezen a képen?” fordult vissza az autótól a húszéves Alex Parchov, hogy még egyszer megkérdezze az idős hölgyet Jonathan Safran Foer Minden vilángol című regényében. „Nem” válaszolt pár pillanat vizsgálódás után a hölgy. Alex, aki a nácik által megsemmisített Trachimbrod város túlélőit kereső amerikai barátját kalauzolta az elhagyatott ukrán vidéken, maga sem tudta miért, de újból feltette a kérdést „Felismer valakit ezen a képen?”. „Nem” válaszolt a hölgy egy kicsit másfajta nemmel. Valamilyen érzés Alexot arra vezette, hogy újra és újra feltegye ugyanazt a kérdést, de a hölgy újra és újra nemmel felelt. A tizedik ismétlésnél egy könny jelent meg az idős nő szemében. A tizenkettedikre ezt felelte: „Nagyon régóta várlak már titeket.”