A testvérek közötti együttműködésnekrengeteg módozata van. Az idősebb testvérek például egészen kicsi korban, akár már kétévesen örömest segítenek a kisöccsük vagy kishúguk körüli teendőkben, még akkor is, ha ezzel külön nem bízzuk meg őket. Az idő múlásával pedig az is érdekessé válik, hogy a kisebbik testvér mennyire fogadja szívesen nővére vagy bátyja gondoskodását. A vizsgálatok azt mutatják, hogy amennyiben a két testvér között a korkülönbség négy év vagy annál nagyobb, sokkal szívesebben veszik a gyerekek idősebb testvérük segítségét, de akkor is nagyobb a hajlandóság, ha a nagyobbik, a gondoskodó testvér lány. Ezek természetesen csak általános jellemzők, valójában az együttműködés formája és minősége minden testvérpárnál más és más. Nincs egy olyan etalon, ami alapján ki lehetne jelenteni egy testvéri viszonyról, hogy az jó vagy rossz – ezek a rendszerek mindig önmagukon belül értelmezendők.

A testvérkapcsolatoknak azonban mindkét fél számára vannak megkérdőjelezhetetlen előnyei. A kisebbik megtanul egyezkedni, érvényesülni a nagyobbik mellett, és ennek a tudásnak később nagy hasznát veheti az óvodai, iskolai társas helyzetekben is, sőt, ezek a tapasztalatok hosszú távon is megmaradnak. Amennyiben oktató-tanuló viszony alakul ki a testvérek között, az az oktató-pozícióban lévő idősebbik fél számára is nagyon előnyös, ugyanis elősegíti mind az identitás-, mind az intellektuális fejlődését.