Az egészségmonitorozó eszközök egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, emiatt fontos és aktuális, hogy megvizsgáljuk: ezek a technológiai eszközök és az általuk mért értékekről szóló értesítések mit tesznek velünk pszichésen, és hogyan hatnak a testérzékelésünkre, az alvásunkra vagy épp a szorongásunkra. 

Számos kutatás foglalkozik a hordható (wearable) eszközök pozitív hatásainak bemutatásával, az utóbbi években azonban egyre több tanulmány tűzte ki célul a lehetséges negatív következmények feltérképezését is. Ha már ilyen rendszeresen használjuk ezeket az eszközöket, érdemes mindkét oldalt ismernünk. Talán azonban ennél is fontosabb megérteni, hogyan használhatjuk őket úgy, hogy a pozitív hatásokat erősítsük, a negatívakat pedig minimalizáljuk.

Miért használunk hordható digitális egészségmonitorozó eszközöket?

Az egészségünk és az azzal kapcsolatos tudatosság napjainkban egyre meghatározóbb szerepet kap. A healthism (egészségközpontú) szemlélet azt hangsúlyozza, hogy megfelelő táplálkozással, rendszeres mozgással és elegendő pihenéssel az egészség elérhető és fenntartható, miközben az „egészséges életmódra” való törekvés önmagában is pozitív, értékes viselkedésként jelenik meg.

Testünk belső jelzéseinek feldolgozása jellemzően tudattalan szinten zajlik, így nem meglepő, hogy igényünk van olyan eszközökre, amelyek ezeket a folyamatokat számszerűsíthető, értelmezhető adatok formájában teszik hozzáférhetővé. Ez az igény egyre erőteljesebben jelenik meg, különösen azért, mert a jellemzően szellemi munkavégzéshez kötődő életmód kevéssé támogatja a testi jelzések észlelését és integrálását. Ennek következtében a testünkre való ráhangolódás képessége gyakran nem fejlődik, a testi visszajelzések pedig háttérbe szorulnak. Ez pedig megnehezíti, hogy az egészségünk előmozdításáért megfelelő stratégiát válasszunk. Az egészségmonitorozó eszközök visszajelzései lehetőséget adnak arra, hogy adatalapon hozzunk döntéseket alvásunk, testmozgásunk javításáért.

A pulzusunk, alvásunk vagy légzésünk nyomon követése és számszerűsítése a tudatosítás mellett motivációs erővel is bírhat. Amikor például egy edzés után megerősítő visszajelzést kapunk okoseszközünktől vagy az eredményünkről értesítést kapó barátunktól, az természetes módon inspirál minket. Az ebből fakadó motiváció hozzásegíthet új szokások kialakításához, amelyek aztán még jobb eredmények eléréséhez vezethetnek.

Ezen eszközöknek természetesen fontos hatása van a már meglévő egészségi problémák nyomon követésére, amelyek akár az orvosi kezelések hatékonyságát is támogathatják, hiszen a kontrollvizsgálatokon szubjektív beszámolók mellett technológiai eszközeink által mért adatokról is tájékoztatást adhatunk.

Az adatok mögötti potenciális veszélyek

Arianna Boldi és Amon Rapp 2022-es kutatásában olyan, összesen 20 profi és laikus sportolóval készítettek mélyinterjúkat, akik legalább három hónapja használtak olyan hordható monitorozóeszközöket, amelyek sportolás közben folyamatos visszajelzést adtak különböző testi paramétereikről, például a pulzusukról. A kiválasztott vizsgálati személyek változatos sportágakat űztek, többek között biciklista, úszó, triatlonista, sífutó és labdarúgó is részt vett a kutatásban. A laikus sportolók rövid távon gyakran úgy élték meg, hogy az eszköz segíti a testük jobb megértését, és növeli a testtudatosságukat. A profi sportolók ezzel szemben arról számoltak be, hogy számukra ezek a visszajelzések nemcsak kevéssé voltak hasznosak, hanem időnként kifejezetten zavarónak bizonyultak. Az eszköz elfedte az évek alatt kialakított, finoman hangolt testérzékelésüket, és megzavarta a saját belső jelzéseikbe vetett bizalmat.

Érdekes módon azonban a laikus résztvevők egy része is hasonló tapasztalatokról számolt be hosszabb távon. Az eszköz túlzott használata idővel náluk is csökkentette a testi érzetek tudatos észlelésének képességét, külső adatok nélkül nehezebben tudtak tempót váltani, és a mérőeszköz hiányában bizonytalanabbá vált a saját teljesítményük megítélése. Ez arra utal, hogy esetükben a kezdetben támogató technológiára való túlzott ráhagyatkozás nem segítette elő a testtudatosságuk fejlődését.

A bemutatott jelenség mögött a testi érzetek felismerésének, megértésének és adaptív kezelésének képessége, vagyis az interocepció a meghatározó. A monitorozóeszközök önmagukban nem szükségszerűen károsak. A kutatások szerint azoknál, akik képesek saját testi érzetüket önállóan is értelmezni, és ezt össze tudják hangolni az okoseszközök által szolgáltatott adatokkal, a testérzékelés nem romlik. A probléma inkább akkor jelenik meg, amikor a külső mérőszámok felülírják a belső tapasztalatot. 

Ez különösen azért jelent kockázatot, mert ezeknek az eszközöknek a megbízhatósága még nem tekinthető százszázalékosnak. A marketingüzenetek gyakran túlzott pontosságot sugallnak, ami indokolatlan bizalmat ébreszthet a felhasználókban. Ha mindehhez nem társul megfelelő testtudatosság, az eszközök által közvetített adatok bizonytalanságot, stresszt, sőt akár szorongást is kiválthatnak. Lindsey Rosman és munkatársai 2020-as cikkükben ismertetnek egy olyan esetet, amelyben egy 70 év körüli személy a paroxizmális pitvarfibrilláció (PAF) diagnózisa után egészségszorongó lett a hordott okosórával mért szívmonitorozás következményeként, bár korábban nem volt diagnosztizált mentális problémája. A személy tizenkétszer kereste fel a sürgősségi, illetve ambuláns osztályt, számos telefonhívást intézett egészségügyi ellátórendszerek felé, és az orvosok megnyugtatására se hitte el, hogy épp nincs különösebb veszélyben. Nemcsak betegség esetén, de általánosan is elmondható, hogy a digitális monitorozóeszközök használata erősíti a test tárgyiasítását, és fokozza a test működésével és a testképpel kapcsolatos aggodalmakat is.

Negatív érzelmi hatások különösen akkor jelennek meg, amikor az egészségünk érdekében kitűzött célok saját értékeléséhez képest jelentős eltérést mutatnak a mért adataink. Ilyenkor stressz, bűntudat, nyomásérzés vagy szorongás alakulhat ki, amelyet az eszközökből érkező negatív visszajelzések tovább erősíthetnek. A kutatások szerint már önmagukban az értesítések is, még ha pusztán emlékeztető szándékkal is jelennek meg, irritáló, frusztráló vagy stresszkeltő hatásúak lehetnek. A negatív gondolatokba ragadó repetitív gondolkodásmód, azaz a rumináció szintén jelentkezhet az elvárt értékektől távol eső adatainkkal való szembesülés okán. A rumináció újabb negatív érzésekhez vezet, amelyek aztán ennek erősségét fokozzák, ezzel kialakítva és fenntartva egy negatív érzelmi spirált.

Az eszközök által nyomon követett adatok emellett folyamatos lehetőséget teremtenek a másokkal való összehasonlításra. Ez bizonyos esetekben, ahogy korábban említettük, motiváló erővel bírhat, ugyanakkor könnyen vezethet önmagunk leértékeléséhez, teljesítményszorongáshoz vagy fokozott stresszhez. A felhasználók a társas kívánatosság elérése érdekében (melynek mögöttes hajtóereje a kapcsolódás iránti szükséglet) akár kényszeresen is hajszolni kezdhetik a kívánt adatokat, ami paradox módon pont a kapcsolatok rovására mehet, hiszen az egészségügyi értékek javítását célzó tevékenységek időt és energiát vonnak meg az értékes kapcsolatok fenntartásától.

Hogyan használjuk jól a technológiát?

A digitális egészségmonitorozó eszközök megfelelő használatához számos kutatási eredmény nyújthat segítséget. A következőkben a megfelelő használathoz kiemelt irányelveket, szempontokat gyűjtöttünk össze.

1. Datasensing – Maradjunk kapcsolatban a testünkkel!

Amikor kipihentnek érezzük magunkat, miközben az okoseszköz statisztikái szerint nem volt megfelelő az alvásunk, könnyű lenne vagy a belső megérzésünket, vagy az adatokat teljesen figyelmen kívül hagyni. A kutatások alapján azonban sokkal hasznosabb, ha a kettőt integráljuk. Az úgynevezett datasensing során az eszközből nyert adatokat egy szubjektívebb, befelé figyelő értékeléssel kombináljuk, megvizsgáljuk, hogyan érezzük magunkat fizikailag, mentálisan és érzelmileg. Ez a megközelítés nemcsak az adatok árnyaltabb értelmezését segíti, hanem hozzájárulhat az interoceptív képesség fejlődéséhez is. Így az eszközt nem a testi jelzéseink helyettesítésére, hanem a testtudatosságunk támogatására használjuk.

2. A test működése legyen a középpontban!

Amennyiben elsősorban külső elvárásoknak való megfelelés, például összehasonlítás vagy teljesítménykényszer miatt használjuk a technológiát, nagyobb eséllyel jelenik meg testképpel kapcsolatos elégedetlenség és a hozzá kapcsolódó negatív érzelmek. Azok a technológiai felhasználók, akik a másokkal való összehasonlítás helyett saját testük működésére, jelzéseire és fejlődésére figyelnek, nagyobb eséllyel tapasztalják meg az egészségük és fizikai képességeik javulását, miközben kevesebb pszichés teherről számolnak be.

3. A negatív érzések információvá válhatnak

Az, hogy nem sikerült elérni egy kitűzött célt, vagy hogy a pulzusunk a vártnál gyorsabban emelkedett edzés közben, érthető módon kelthet bennünk csalódást, frusztrációt vagy szorongást. Ezek az érzések azonban értelmezhetők úgy is, mint belső jelzések. Ugyanúgy információt hordoznak, mint az eszköz értesítései, és segíthetnek abban, hogy átgondoljuk meglévő stratégiáinkat, tempót váltsunk, vagy rugalmasabban alakítsuk céljainkat ahhoz, hogy javítsunk ezeken az értékeken.

4. Használjuk mértékkel!

A kutatások azt mutatják, hogy azok a felhasználók, akik nem használták túlzott intenzitással egészségmonitorozó eszközeiket, kisebb eséllyel tapasztaltak negatív pszichológiai hatásokat. Ha például egy lemerült okosgyűrű nélkül már nincs kedvünk futni, érdemes feltennünk a kérdést: miért vált az eszköz nélkülözhetetlenné? Az eredmények arra utalnak, hogy amikor túlzottan a külső adatokra támaszkodunk, csökkenhet az adott tevékenységből származó élvezet és a belső motivációnk is.

5. Használjuk arra, amire tervezték! 

A hordható technológia akkor támogatja leginkább a jóllétünket, ha kiegészítő eszközként, nem pedig megoldásként tekintünk rá. Az adatok segíthetnek észrevenni mintázatokat, feltenni kérdéseket, és tudatosabb döntéseket hozni, de nem helyettesítik a saját testi tapasztalatainkat és szükségleteinket, valamint az orvosi vizsgálatokat és az állapotfelméréseket sem. Ha a meglévő korlátaival együtt használjuk, jó támogatást nyújthat egy tudatosabb és egészségesebb működés kialakításához.

A kutatások alapján egyértelműen látszik, hogy a hordható digitális egészségmonitorozó eszközöknek van létjogosultságuk, hozzájárulhatnak egészségesebb szokások és ezáltal egészségesebb élet kialakításához. A technológia önmagában nem káros, a kockázat inkább abban rejlik, hogy mekkora teret hagyunk számára. Ha képesek vagyunk az eszközök által nyújtott adatokat saját testi észleléseink finomítására használni, és nem a belső tapasztalataink helyettesítésére, akkor a negatív hatások nagy része megelőzhető. Így nemcsak az okoseszközeink segítségével, hanem akkor is képesek maradunk a testünk működésének finomhangolása által egészségünk javítására, amikor minden eszközünk lemerült.

A cikk megjelenését az Egis Gyógyszergyár Zrt. támogatta.

Amennyiben szívesen elolvasná az aktuális lapszámunk többi cikkét is, rendelje meg a Mindennapi Pszichológia lapszámát online magazinként több, mint 10%-os kedvezménnyel!

Ha inkább nyomtatott formában szeretné olvasni, itt tudja megrendelni!