Tegyük fel, hogy mutatnak Önnek egy lyukacsos szerkezetű téglát. Két perc alatt hány alternatív használatát tudná megnevezni a házépítésen kívül? Előfordulhat, hogy hirtelen nehezen tud elszakadni a berögzült válaszoktól. De az is megeshet, hogy kis idő elteltével sorolni kezdi az opciókat: a tégla lehet asztali tolltartó, ajtókitámasztó, levélnehezék vagy éppen olcsó súlyzó. Az ún. Szokatlan Használat Teszt elsőre egyszerűnek tűnhet ugyan, ám a megoldásához olyan összetett képességekre van szükség, amelyek akár életet is menthetnek – és nem csak háborús időkben.

Mi köze a vadászpilótáknak a kreativitáshoz?

Ma már anekdotaszámba megy a pszichológiában a kreativitás mérésére szolgáló első eszköz kidolgozásának kalandos története. Történt ugyanis, hogy az amerikai hadsereg a II. világháború idején felkérte a korszak jeles intelligencia-kutatóját, Joy Paul Guilfordot a vadászpilóták szelekciójában való közreműködésre: segítsen eldönteni, kik azok, akik a leginkább alkalmasak az ellenséges területek feletti repülésre. Vele párhuzamosan megbíztak egy, a lélektanban járatlan veterán pilótát is ugyanezzel a feladattal – s az ő   jelöltjei később nagyobb számban maradtak életben a bevetések során, mint a Guilford által precíz mérési eljárásokkal kiválasztottak. Hogy lehet ez?

Könnyű célpont az, aki kiszámítható

A szakmai kudarcot követően végül felülkerekedett Guilfordban a tudós ember kíváncsisága. Megkereste a veteránt, aki elárulta, hogy jóformán egyetlen kérdés alapján döntött: mit tenne az újonc, ha egy német gép lőni kezdené a német légtérben. Aki a szabályzatnak megfelelő választ adta (magasabbra kell emelkedni), annak a kiválasztását helyből nem támogatta. Mint utóbb kiderült, nagyon helyesen, hiszen pontosan ez volt az a reakció, amire a németek is számítottak – a felhők felett is rejtőztek gépeik, hogy rajtaüthessenek a rutinszerű menekülési útvonalat választó pilótákon. A szokványostól való elvonatkoztatás képessége és a helyzetre reagáló rögtönzés, nem pedig az utasítások merev követése volt tehát a kulcsa annak, hogy valaki ép bőrrel megússza a támadást.

Több mindenhez kell tudni váltani, mint gondolná

A kognitív flexibilitás nemcsak a fegyveres ütközetekben vagy a sportban jelenthet győztes stratégiát, hanem az élet számos területén segítheti a boldogulásunkat. Pszichológiai rugalmasságon tágabb értelemben azt értjük, hogy képesek vagyunk a viselkedésünket és a személyiségünket szisztematikusan módosítani, s optimalizálni tudjuk a környezeti elvárásoknak megfelelően. Mi minden tartozik ide? Egy sor olyan jelenség, amiről talán nem is feltételeznénk, hogy összefüggenek egymással. Rugalmasságot igényel például az, hogy képesek legyünk egy szabályról, egy feladatról, egy stratégiáról, egy bejáratott viselkedésről vagy gondolatról egy másikra váltani. El tudjuk engedni a kezdeti előfeltevéseinket, hogy valóban megismerhessünk valakit vagy valamit. Ha flexibilisek vagyunk, nagyobb eséllyel tudunk a „dobozokon” kívül, változatosan gondolkodni, újszerű asszociációkkal és eredeti ötletekkel előállni, perspektívát váltani, ezáltal kreatívabbak és humorosabbak lehetünk. A rugalmasság abban is segíthet, hogy képesek legyünk újraszervezni mentális erőforrásainkat, amikor akadályokba ütközünk. Megfelelő váltások kellenek ahhoz is, hogy egyensúlyt tudjunk teremteni életünk különböző területei között, vagy minden hétköznapi ügyünktől elszakadva, teljesen át tudjuk adni magunkat a jelen pillanatnak.

Tenni szeretne a mentális egészségéért? Legyen rugalmas!

A flexibilitás abban is megnyilvánul, hogy az egyén képes váltogatni a viselkedéses válaszok és a mentális, érzelmi folyamatok, beállítódások között – annak megfelelően, hogy egy adott helyzetben mi a leginkább célravezető. Nem igaz például, hogy mentális egészségünkre a kedves viselkedés univerzális használata van a legjobb hatással, teret kell biztosítanunk magunknak arra, hogy negatív érzelmeinket is meg tudjuk élni, s másokat nem bántva le tudjuk vezetni. Ehhez hasonlóan, hiába fejleszt valaki tökélyre egy bizonyos típusú megküzdési stratégiát, ha minden szituációban mereven azt használja, azt előbb-utóbb pszichés jólléte sínyli meg. A vizsgálatok szerint is kevesebb szorongásos és depresszív tünetet mutatnak azok, akik az adott szituáció sajátosságainak függvényében rugalmasan váltogatnak a problémafókuszú (a helyzet megváltoztatására irányuló) és az érzelemfókuszú (a feszültségük enyhítésére szolgáló) stratégiák között.

Már egy ideje otthon vagyok, mégsem értem haza?

A pszichológiai flexibilitás másik jótékony hatása, hogy az ezzel jellemezhető emberek hatékonyan képesek váltani az élet különböző területei között. Mondjuk a munkából hazaérkezve, nem az elvégzetlen feladatokon vagy az irodai konfliktusokon pörög továbbra is az agyuk, hanem fejben gyorsan át tudnak állni a családi helyzetre, és élvezik a szeretteikkel való együttlétet. A rugalmasság tehát növelheti a jelentudatosságunkat, emellett abban is segíthet, hogy váltogatni tudjunk a rövid és a hosszú távú céljaink között: például amikor hónapokon keresztül egy megmérettetésre készülünk, de közben időt szakítunk barátainkra, családtagjainkra is. 

A rigiditás egyenes út lehet a pszichés zavarokhoz

Rugalmasságunk elvesztése komoly problémákat okozhat lelki egészségünkre nézve: gyakorlatilag majd minden diagnózis tüneteinek hátterében szerepel egyfajta elakadás, rigiditás, merevség. A depressziós személyekre általában jellemző a merev gondolkodás, a dolgokon való végtelen rágódás, az érzelemfókuszú megküzdés kizárólagos használata, a többi embertől jövő pozitív ingerekre (pl. mosolyra) való rugalmatlan válaszkészség, illetve az, hogy kudarcaikat hajlamosak belső, megváltoztathatatlan, globális okoknak tulajdonítani – úgy vélik, azért nem sikerült valami, mert tehetségtelenek, semmi máshoz sem értenek – és ez soha nem is fog megváltozni. Ennél talán magától értetődőbb a kényszeres zavarok és a rugalmatlanság kapcsolata, amikor valaki azt éli meg, hogy az akarata ellenére betörő, vissza-visszatérő, rögeszmés gondolatok, a sztereotip cselekedetek (pl. mosakodás, rendezgetés, ellenőrzés) és a különböző mentális rituálék (pl. imádkozás, számolás) felett nincsen uralma.

Amikor a tökéletesség az egyetlen alternatíva – az anorexia

A perfekcionizmus különösen magas foka figyelhető meg anorexiás személyek egyik altípusánál, akiknek a gondolatai megszállottan az étkezések, a kalóriák és a kinézetük körül forognak. Általában érzelmeik szabályozása is rugalmatlanságot mutat: negatív emócióikat igyekeznek elnyomni, a testük határainak feszegetése pedig az életük feletti kontroll visszaszerzésének illúzióját adja. Egyes kutatások szerint családjaikra is nagyobb arányban jellemző a rigiditás és a túlzott beszabályozottság. Úgy tűnik, hogy a váltási képesség deficitje az anorexiával nem küzdő lánytestvérekre is jellemző, így felmerül a genetikai meghatározottság kérdése is a zavar kialakulásában.  Egy vizsgálatban azt is megnézték, hogyan alakul az anorexia nervosával diagnosztizált serdülő korú lányok váltási képessége a szociodemográfiai háttérben és intelligenciában hasonló kontrollcsoport eredményeivel összevetve. McAnarney és kollégái* azt találták, hogy az anorexiás résztvevők gyengébben teljesítettek a váltási képességet mérő feladatokban, illetve saját bevallásuk alapján, és szüleik véleménye szerint is több nehézséggel küzdöttek ezen a téren. 

Korán jelentkezhetnek tünetek, mégsem mindig veszik őket komolyan

Az széles körben ismert jelenség, hogy az anorexia nervosa jellemzően a 16 éves kort megelőzően jelenik meg, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a legtöbb tanulmány szerint az életünk során előforduló mentális zavaroknak körülbelül fele a tízes éveink második feléig, háromnegyede a húszas éveink közepéig alakul ki. Ez nem véletlen, hiszen a serdülőkor biológiai, pszichológiai, szociális fejlődésünk kitüntetett időszaka – egy számos lehetőséget, de sok veszélyt is magában hordozó szenzitív periódus. A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a hangulat- és a szorongásos zavarok még egyéb pszichiátriai állapotoknál előbb is elkezdődhetnek. A tünetek eleinte valamivel enyhébbek ugyan, de így is jelentős gondokat okozhatnak a fiatalok tanulmányi sikerességét, karrierterveit, emberi kapcsolatait, jövőbeni boldogulását illetően.

További szomorú tapasztalat, hogy a problémák sokszor elkerülik a kamaszt körülvevő felnőttek figyelmét – vagy nem veszik elég komolyan azokat. Egy 2017-es metaanalízis** megdöbbentő adatai például azt mutatták, hogy a mániás-depresszió felbukkanása és kezelésének első időpontja között átlagosan 6 év telik el. A tünetek súlyosbodásának és a járulékos betegségek kialakulásának megelőzése szempontjából nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos lenne, hogy a kamaszok minél előbb szakszerű támogatásban részesüljenek. Ehhez persze elengedhetetlen az is, hogy legyenek magas színvonalú, bárki számára ingyenesen hozzáférhető szolgáltatások, a lakosság (az érintettek, a szülők, a tanárok) kellő tudatossággal rendelkezzen a lelki egészséggel kapcsolatos kérdésekről, és megszűnjön végre a mentális zavarokat érintő megbélyegzés, azaz ne legyen titkolni való, szégyenteljes dolog segítő szakemberhez fordulni.

 A képlékenységben rengeteg tanulási potenciál is van

Noha a tinédzsereket a pszichés és viselkedéses zavarok kialakulása szempontjából fokozott sebezhetőség jellemzi, a serdülőkor egyben az élet egyik legkreatívabb időszaka is. Biológiai jellegzetességeik arra predesztinálják a kamaszokat, hogy fogékonyak legyenek önmaguk, társaik és a világ felfedezésére. A kora gyermekkor után ugyanis a serdülőkor az agy második szuperrugalmas fázisa. Az idegrendszer alakíthatóságán, a neuroplaszticitáson túl a tinik különösen érzékenyek a dopaminra, amely akkor váltódik ki, amikor például a várakozásaikhoz képest pozitív kimenetekkel találkoznak, vagy nagy energiákat fektetnek egy feladat végrehajtásába. A ventrális striátum és az amygdala alacsonyabb szintű frontális kontroll melletti működése az élménykeresés és a kockázatvállalás irányába tolja el a kamaszokat, illetve növeli a társas motiváció hatását. Egyes tanulmányok azt is megerősítették, hogy a serdülők erőteljesebben reagálnak az érzelmi ingerekre: intenzívebben élik meg például a negatív visszajelzéseket és gyorsabban tanulnak azokból, így hamarabb alkalmazkodnak a megváltozott követelményekhez. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az itt felsorolt biológiai tényezők mind abba az irányba hatnak, hogy a kamaszok örömüket leljék az új ismeretek felfedezésében, tanuljanak, inspirálódjanak és szenvedélyesen vessék bele magukat az őket érdeklő dolgokba. 

Kamaszok a társadalmi mozgalmak élén

A tinédzserektől soha nem álltak távol a kulturális innovációk: elég csak a nyelvhasználatra, az öltözködésre, a zenére vagy a technológiához való gyors alkalmazkodásra gondolnunk. A fiatalok információfeldolgozásában, döntéshozatalában kitüntetett helyet foglalnak el az érzelmi és a társas információk. Ez azt is jelenti, hogy intenzívebben reagálnak például a természeti katasztrófák okozta pusztításról, a lesoványodott jegesmedvékről vagy a távoli népcsoportok ökológiai gyászáról szóló képekre. Gopnik és kollégái*** 2017-es vizsgálatukban azt is kimutatták, hogy a 12-14 éves serdülők mind a 6 éves gyerekeknél, mind a felnőtteknél könnyebben engedték el kezdeti előfeltevéseiket és alkalmaztak újszerű, de helytálló hipotéziseket egy játékbaba viselkedésének magyarázatára. Szociális területen a tinik kifejezetten ügyesek lehetnek abban, hogy egy cselekedet, egy esemény olyan okait is feltérképezzék, amely felett a felnőttek energiaspórolás céljából sokszor átsiklanak. A szociális környezet megismerésére való fokozott igényük motiválhatja a fiatalokat arra, hogy részt vegyenek az őket és a jövőjüket érintő társadalmi kérdések megvitatásában, vagy olyan globális problémák kapcsán hallassák a hangjukat, mint például a küszöbön álló klímakatasztrófa. A kamaszok és fiatal felnőttek előítéletmentesebb szemlélete, szociális érzékenysége és gyors tanulási, adaptálódási készsége felveti, hogy számos döntéshozatali folyamatban érdemes lenne figyelembe venni a véleményüket.

A rugalmasság drága kincs, ne vegyük el tőle!

Serdülőkorban tehát a fejlődés ablaka ismét kitárul a környezeti hatások formáló ereje előtt. Ahogy fentebb láttuk, ez a képlékenység egyszerre jelent fokozott sérülékenységet, de óriási lehetőséget is a tanulásra. A kamaszok egyik lehetséges szuperereje, a pszichológiai rugalmasság pedig meghatározó jelentőségű a mentális problémák és a viselkedéses zavarok megelőzésében. Hogyan érhetjük el, hogy megőrizzék, illetve tudatosan fejlesszék a flexibilitásukat? Például azzal, hogy előítéletektől mentes, elfogulatlan látásmódra ösztönözzük őket: nem mi vonunk le helyettük következtetéseket, hanem mindig kivárjuk, hogy ők maguk jussanak valamilyen megoldásra, és igyekszünk nem feltenni olyan kérdéseket, amelyekre csupán egyetlen helyes válasz létezik. Azzal is segíthetünk a rugalmasság fenntartásában, ha arra biztatjuk őket, hogy mondják el ugyanazt a történetet többféle nézőpontból, illetve különböző forrásokból rekonstruáljanak egy történelmi vagy közéleti eseményt. Amikor pedig új ismereteket sajátítanak el, mielőbb teremtsünk lehetőséget arra, hogy más kontextusban is alkalmazni tudják a megszerzett tudást, akár művészi alkotásokat létrehozva belőlük. Ha ezeket az irányelveket képesek vagyunk szem előtt tartani a nevelésben, akkor nemcsak abban támogatjuk a kamaszokat, hogy széles látókörű, szerteágazó gondolkodású, kreatív felnőttekké váljanak, hanem olyan útravalóval látjuk el őket, amely egész életük során hozzá járul lelki jóllétükhöz.

Rendhagyó vizsgálat a magyar serdülők kognitív rugalmasságáról

A világon elsőként egy hazai kutatócsoport vállalkozott arra, hogy megnézze: a serdülők kognitív váltási feladatokban nyújtott teljesítményének alakulása mennyiben függ az általuk megélt tapasztalatok mennyiségétől, illetve érettségük szintjétől. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Biológiai Érés és TApasztalat a serdülőkori agyi és kognitív fejlődésben (röviden BÉTA) projektjének munkatársai a résztvevők váltási képességét többek között a játékos Nemo-feladattal mérik, amelynek során két hal színe, illetve haladási iránya alapján kell gyors döntéseket hozni, gombokat nyomni. A szabályok menet közben random módon változnak, s a kutatók leginkább arra kíváncsiak, hogy a váltások miként hatnak a reakcióidőre és a hibák számára. Ezt követően megvizsgálják, hogy a kognitív rugalmasság pontszámai hogyan viszonyulnak a fiatalok naptári, illetve biológiai korához. Ez utóbbit a nemzetközi szinten is abszolút újdonságnak számító ultrahangos csontkor-méréssel állapítják meg. Ha például kiderül, hogy a kognitív váltás inkább az érettséggel, semmint a naptári korral függ össze, az további türelemre inthet minket a későn érő tinikkel kapcsolatban. Mivel érettség tekintetében 4 év eltérés is lehet az azonos naptári korú gyerekek között, jelentős különbségek lehetnek az egy osztályba járó tanulók végrehajtó funkcióinak fejlettségében – például a hirtelen jövő késztetések legátlásában, a figyelem akaratlagos fenntartásában, a tervezésben vagy az észben tartás képességében. – Ennek tudatában pedig egyre abszurdabbnak tűnik, ha továbbra is ugyanazt várjuk el tőlük az iskolában…

* McAnarney, E.R., Zarcone, J., Singh, P., Michels, J., Welsh, S., Litteer, T., Wang, H. & Klein, J.D. (2011). Restrictive Anorexia Nervosa And Set-Shifting in Adolescents: A Biobehavioral Interface. Journal of Adolescent Health, 49(1), 99-101.

** Dagani J, Signorini G, Nielssen O, et al. Meta-analysis of the interval between the onset and management of bipolar disorder. (2017). Canadian Journal of Psychiatry, 62(4), 247–258.

*** Gopnik, A., O’Grady, S., Lucas C.G., Griffiths, T.L., Wente, A., Bridgers, S., Aboody, R., Fung, H. & Dahl, R.E. (2017). Changes in cognitive flexibility and hypothesis search across human life history from childhood to adolescence to adulthood. PNAS July 25, 114 (30), 7892-7899.