Hány titkot őriz egy átlagos ember?

E kérdésre a választ a Michael Slepian által vezetett, 2017-ben publikált, a Columbia Egyetemen végzett úttörő jelentőségű kutatásból kaphatjuk meg. A vizsgálat során több ezer embert kérdeztek meg a titkaikról, és izgalmas válaszokat kaptak eredményként. Szinte mindannyian rejtegetünk titkokat; a résztvevők mintegy 97 százaléka ismerte el, hogy titkol valamit. A csapat által azonosított 38 fő „titoktípus” közül három téma volt a leggyakoribb: romantikus gondolatok valakiről, aki nem a résztvevő partnere, titkok a szexuális viselkedésükről és érzelmi hűtlenségek.

Szégyen vagy bűn

2019-ben Slepian és munkatársai az Emotion című folyóiratban jelentették meg egy újabb kutatásukat, amelyben arról számoltak be, hogy többet merengünk olyan titkokon, amelyeket szégyellünk, mint olyanokon, amelyeket „bűnösnek” tartunk. A résztvevők leginkább a mentális egészséggel, korábbi traumatikus élményekkel és a szexuális tapasztalatukkal való elégedetlenséggel kapcsolatos titkokat aposztrofálták „szégyellni valónak”. Ezzel szemben a bűnös titkok közé azokat az eseteket sorolták, amikor valakit megbántottak, hazudtak, vagy mások bizalmát megsértették. Azokhoz a titkokhoz, melyeket a résztvevők szégyelltek, inkább társultak az értéktelenség és a tehetetlenség érzései, míg a bűnös titkok inkább bűntudatot, megbánást okoztak. A kutatócsapat szerint pszichésen tehát kevésbé terhelőek a bűnös titkok, hiszen ezekkel kapcsolatban az emberek azt érezték, hogy „rossz dolgot tettek”, nem pedig azt, hogy ők maguk „rossz emberek”.

Előnyök és hátrányok

Bármelyik típusú titok birtokában vagyunk, bizony ezek sokszor nyomasztanak minket. Bár ha megosztanánk őket valakivel, az enyhíthetné e teher egy részét, azonban sokszor tartunk attól, hogy a megnyílás és az őszinteség milyen fényben tüntet majd fel minket. Egy idei, 2024-es tanulmány azonban azzal a jó hírrel kecsegtet, hogy általában túlbecsüljük, mennyire ítélnek meg minket negatívan. Michael Kardas, az Oklahomai Állami Egyetem munkatársa és kollégái arra kérték a kutatásukban részt vevőket, hogy képzeljék magukat olyan helyzetbe, melyben egy „nehéz” titkot fednek fel valakinek (ezek a biciklizésre való képtelenség beismerésétől a hűtlenség bevallásáig terjedtek), és próbálják megjósolni, hogy a másik személy hogyan reagálna. Az elképzelt bizalmas személy kísérletenként változott, így néha egy idegennel, néha egy baráttal, máskor pedig a résztvevő szerelmi partnerével „osztotta meg” a titkokat. A vizsgálat következő szakaszában a résztvevők ténylegesen felfedték titkaikat ezeknek az embereknek, Kardas és munkatársai pedig megvizsgálták a következményeket. Következetes különbséget találtak a résztvevők predikciói és a valós reakciók között, még a komolyabb titkok esetében is. A résztvevők újra és újra azt várták, hogy a bizalmasaik keményebben ítélik meg őket, és arra számítottak, hogy az őszinteség és a megbízhatóság tekintetében alacsonyabb értékelést kapnak, mint amilyet valójában kaptak. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy nehéz személyes titok bevallása nem hordoz kockázatokat, de az eredmények szerint a hírnevünket érintő károk általában kisebbek, mint amitől tartunk.

Létezik egy olyan típusú titok is, melyet nem azért tartunk meg magunknak, mert félünk a durva ítéletektől, hanem mert ha megosztjuk, az akadályozhat minket bizonyos célok elérésében. Ez nem más, mint amikor fertőző betegek vagyunk, és ezt tudjuk. A Wilson N. Merrell által vezetett, 2024-ben publikált kutatás megállapította, hogy az amerikai résztvevők mintegy háromnegyede volt már olyan helyzetben, hogy eltitkolta betegségét, gyakran azért, mert el akart menni egy eseményre, vagy mert el akart menni dolgozni. A betegség eltitkolása a jelek szerint gyakori magatartás – jegyzi meg a kutatócsoport –, amelynek fontos közegészségügyi vonatkozásai is vannak, különösen a Covid-19-világjárvány tekintetében.

Kutatások szerint létezik egy olyan típusú titok is, amelyet valójában jobb, ha nem osztunk meg – legalábbis egy rövid ideig. Ez pedig a „jó hír” típusú titok. A megállapítás egy 2024-es, szintén Michael Slepian részvételével készült tanulmányból származik, amelyből kiderült, hogy a titokban tartott jó hírek gondolata energiával töltötte fel az embereket, különösen akkor, ha azért nem árulták el még a kapott hírt, mert azt tervezték, hogy meglepnek vele valakit.

Kiben bízzunk meg?

A titkok megosztása olyan további előnyökkel is járhat, amelyek túlmutatnak a tehermentesítés pszichés hatásán. A megnyílás és az őszinteség szorosabbra fűzheti az ismerősök vagy barátok közötti kötelékeket, már a kisgyermekek esetében is. A Kaliforniai Egyetemen Zoe Liberman által vezetett 2020-as tanulmány szerint körülbelül hatéves kortól kezdve megértjük, ha egy barátunk megoszt velünk egy titkot. Ha erősíteni szeretnénk a bizalmát, és tovább szeretnénk szilárdítani a kapcsolatot, akkor már meg kell próbálnunk megőrizni azt.

Még ha a titkainkat gondosan kiválasztott személyekkel osztjuk is meg, ez korántsem jelenti azt, hogy azok biztonságban lennének. Sokak szerint valaki más titka egyfajta társadalmi valutaként működik, így azok az emberek, akiknek fontosabb a társadalmi helyzetük javítása, hajlamosabbak „beváltani” ezeket a titkokat. 2022-ben Jessica Salerno és Michael Slepian kilenc olyan tanulmány eredményeiről számolt be, amelyek azt vizsgálták, hogy az emberek mikor és miért árulják el egy másik ember titkait. Azt találták, hogy a más személyről szóló titkok körülbelül egyharmadát adjuk tovább. A résztvevők nagyobb valószínűséggel adták tovább egy másik személy titkos cselekedetét vagy gondolatát, ha azt erkölcsileg helytelennek tartották. Ennek oka egészen izgalmas: a helytelenített titkok továbbadása kielégítette azt az érzelmi szükségletet, hogy az adott személyt bűnhődni lássák. Abban az esetben, ha a felháborodott fél úgy gondolta, hogy a titkot felfedő személyt már elérte a büntetése, kevésbé volt hajlamos továbbadni a titkot. 

Ha tehát éppen arra készülünk, hogy egy ismerőssel megosztunk egy titkot, próbáljunk meg olyan személyt választani, aki kevésbé fogja azt erkölcstelennek tartani, illetve ha méltó büntetésünket már el is nyertük, feltétlenül osszuk meg vele ezt is. Ezáltal élvezhetjük a vallomástétel pszichés előnyeit, miközben minimalizáljuk a titok elterjedésének kockázatát.