Természetéből fakadóan, rövid távon, az ember elsődleges célja általában a szükségleteinek, vágyainak kielégítése. A folyamat az agyban dopamint és endorfint szabadít fel, a közérzetet öröm és elégedettség hatja át. Egy vágy kielégítéséből eredő megnyugvás ugyanakkor a legtöbb esetben csak ideiglenes, amelyet követően egy újabb üti fel a fejét az ember tudatában, a körforgás pedig kezdődik elölről. Ezen a ponton két szélsőséges személyiségtípus rajzolható fel, a megtakarításokhoz való attitűd alapján: a költekező, illetve a spóroló típus.

A két típus közti eltérés illusztrálásához remek példa egy, a hatvanas években, a kaliforniai Stanford Egyetemen elvégzett kísérlet. Ennek során két gyermeknek pillecukrot adtak azzal az ígérettel, hogy ha nem fogyasztják el azonnal, akkor egy meghatározott időn belül kapnak még egyet. Természetesen az a gyermek feleltethető meg a spóroló, a jövőben valószínűsíthetően nagyobb pénzügyi tudatosságot gyakorló embertípusnak, aki képes volt türtőztetni magát, a költekezőnek pedig az a gyermek, aki a vágyának utat engedve azonnal felfalta a pillecukrot. A kísérlet minden olyan esetet modellez tehát, amikor az emberek, egy számukra kívánatos terméket meglátva mérlegelik, hogy megéri-e azt megvásárolni, ezekben a helyzetekben ugyanis megmutatkozik, hogy ki az, aki tudatosabban kezeli a pénzét, és ki az, aki kevésbé.

De miért alakulhatnak ki ilyen különbségek a fogyasztók pénzügyi szokásaiban?

Egyes tézisek szerint az emberek költekezési magatartása kulturális és civilizációs, generációról generációra öröklődő szokásokra vezethető vissza. Ted Klontz pénzügyi pszichológus kutatásai az ősközösség törvényeire hivatkoznak: a kezdeti, szűkebb közösségekben a magántulajdon nem volt alapvetően meghatározó intézmény, a „kommuna” szabályrendszerében a spórolásra leginkább önkényes kisajátításként tekintettek, így büntetéssel, száműzetéssel jutalmazták azokat az egyéneket, akiket manapság a fogyasztói társadalom „sikeres vállalkozó” jelzővel tüntetne ki. Az elmélet szerint ez az antropológiai jelenség magyarázhatja a túlzott költekezésre való hajlamot.

Más elméletek nagyobb hangsúlyt fektetnek a szocializációra. Az első és legfontosabb szocializációs közeg a család, a gyermekek ebben a szűk közösségben tanulják el azokat a normákat és attitűdöket, amelyek később meghatározzák a világnézetüket, a társadalomhoz való viszonyukat, és természetesen a szülői minták alapján a pénz fogalmának és az azzal való bánásmódnak az elsajátítása is szorosan köthető a családi háttérhez. Azonban megfigyelhető, hogy szegény családból is származhatnak tehetős emberek, és fordítva, gazdag családok gyermekei is elszegényedhetnek, továbbá egy adott családon belül két, korban nagyjából azonos testvér gyakran teljesen más megtakarítási attitűdökkel rendelkezhet.

A természettudósok figyelmen kívül hagyják az antropológiai, szociológiai magyarázatokat és kizárólag a biológia szemüvegén át közelítik meg a pénzügyi magatartás témakörét. A spórolás mögötti indítékokat neurológiai folyamatokon keresztül vizsgálják: jelentős szerepet tulajdonítanak a központi idegrendszer úgynevezett „insularis kérgének”, amely az érzelmi élmények, a testi érzetek, a fájdalom és az empátia feldolgozásában, valamint a belső fegyelem kialakításában kap kulcsszerepet. Akikre inkább a spóroló személyiségtípus illeszthető, azoknál ez az agyterület nagyobb aktivitást mutat, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vásárlás neurológiai értelemben irritálóbb hatást kelt. Egy hasonlattal élve az insulát el lehet képzelni egy vészcsengőként, ami akkor szólal meg, ha egy szükségtelen és drága termék megvásárlásának a gondolatát észleli.

A tudományon túl

Ahogy az esetek többségében lenni szokott, a tudományos magyarázatok valószínűleg együtt juttatnak minket a lehető legközelebb az igazsághoz. A különböző megközelítések azonban korántsem jelentik azt, hogy a költekezési hajlamait ne lenne képes bárki alakítani, fejleszteni.

A „költekező” személyiségtípussal rendelkezők a felelős, tudatos pénzügyi magatartást kognitív technikák segítségével, például türelemfejlesztő gyakorlatokkal, megtakarítási célok kitűzésével, alapos pénzügyi tervezéssel és a bevételek-kiadások nyomon követésével, valamint a számlára fogyasztás, illetve a hitel felvételének elkerülésével is elő tudják segíteni. Egy dolog biztos: megtakarítások nélkül élni felelőtlenség.

A megtakarítási formák megismeréséért és további hasznos pénzügyi információkért, tanácsokért érdemes ellátogatni a Magyar Nemzeti Bank edukációs platformjára, a Pénzügyi Navigátorra.