A polarizációhoz feltehetően erősen hozzájárul a média, a pártok és politikai szereplők – akár közvetett – támogatását élvező televíziók, internetes hírportálok, valamint a közösségi média is. Ezt több, az elmúlt öt évben végzett kutatás is alátámasztja. Persze a legtöbb közösségi médium olyan algoritmus alapján épült fel, amely a felhasználók számára a nekik feltehetően pozitív érzelmeket okozó tartalmakat részesíti előnyben. Ez egyrészt lehet pozitív is, hiszen mindamellett, hogy növeli a használati élményt, javíthat a mentális egészségen azáltal, hogy a felhasználó egyáltalán nem vagy ritkábban találkozik olyan tartalommal, amely negatív érzelmeket váltana ki belőle, mint düh, szomorúság vagy ingerültség. Negatív hatása lehet viszont azáltal, hogy – miután nem találkozik a sajátjától eltérő véleménnyel – növelheti a szélsőségesebb ideológiák kialakulásának veszélyét, valamint hozzájárulhat a fent említett társadalmi polarizációhoz.

Korunk polarizáltsága jellemzően a liberális-konzervatív tengelyen értelmezhető. Bár kétségkívül több, a társadalmat erősen elválasztó vonalat találhatunk különböző aspektusok alapján, mégis ez az, ami leginkább meghatározza a mindennapok politikai közbeszédét. 

Az elmúlt évtizedekben több olyan kutatás is született, amely azt vizsgálja, hogyan válik valaki liberálissá vagy konzervatívvá, mi befolyásolja politikai nézeteink kialakulását. Jelen cikk azzal foglalkozik, van-e bármilyen mérhető különbség a „két oldal” pszichológiai jellemzői között mentális egészség, elégedettség, illetve boldogság terén. A cikkben csakis az ideológiai befolyástól teljesen független, tudományos eszközökkel végzett kutatások eredményeiben megjelenő információkat dolgoztuk fel a hiteles és objektív konzekvenciák érdekében.

Egy 2020-ban megjelent kutatás pontosan a tárgyalt kérdést vizsgálta, így mindenképpen jó kiindulópontot jelenthet. Abból a hipotézisből indult ki, hogy a konzervatív beállítottságú emberek feltehetően boldogabbak, mert jobb mentális alkalmazkodási képességeket fejlesztenek ki nehéz helyzetek kezelésére (pl. munkanélküliség), illetve az erősebb önkontroll és önszabályozás pozitívan hathat a jóllétre, így várhatóan magasabb pontszámokat adnak majd a szubjektív jóllét meghatározásánál. 

A vizsgálat eredménye alátámasztotta ezt a hipotézist: az eredmények alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a konzervatívok szubjektíven meghatározott mentális állapota jobb a liberálisokénál, aminek okaként főleg a célok felé való előrehaladáshoz kapcsolódó attitűdöt és az ún. „dispositional flow”-t (megfelelő előrehaladás okozta pozitív érzések átélésének valószínűsége) nevezik meg. Ezzel összefüggésben kiemelik a célok eléréséhez vezető úton való nagyobb önszabályozást és önfegyelmet, melyek elősegítik ezen célok elérését.

Egy másik, 2018-ban publikált amerikai kutatás is a fenti eredményeket támasztja alá, bár a különbség nem tekinthető jelentősnek. A vizsgálat szerint a konzervatívok magasabb elégedettségszintjére, vagyis az ún. „happiness gap”-re az adhat magyarázatot, hogy életük alakulását inkább egy jelentős cél vagy értelem eszménye körül élik meg, ami kétségkívül pozitív hatással lehet a hosszú távú boldogságra és elégedettségre. Erre az eredményre jutott egy jóval korábbi, 2008-as kutatás is, bár ott megjegyzik, hogy a konzervatívok magasabb elégedettségszintje kapcsolódhat az ún. rendszerigazolás elméletéhez, azaz ahhoz, hogy a rendszert az egyenlőtlenségek ellenére nagymértékben igazságosnak és legitimnek gondolják, és ez tompítja a társadalmi igazságtalanságok által okozott negatív érzéseket.

A konzervatívok szinte minden kutatásban mért magasabb elégedettségszintjét azonban érdemes összetetten vizsgálni, méghozzá abból a szempontból, hogy a saját életükkel való elégedettségük mellett milyen hatással van politikai ideológiájuk mások vagy a társadalom mentális jóllétére. Miután az elégedettség érzését gyakran egy valláshoz vagy nemzethez való erős identitásbeli kötődés is elősegíti (az értelmet és célt gyakran ezek is adhatják), ennek negatív oldalaként megjelenhet a sajátjuktól eltérő vallásokkal, kultúrákkal és etnikai csoportokkal szembeni ellenségesebb attitűd (ez kiemelten nem a mérsékelt, hanem a szélsőségesen konzervatív emberek esetében jelenik meg). Ezt támasztja alá egy 2022-ben megjelent kutatás, amely szerint a konzervatívok jellemzően negatív viszonyulást tanúsítanak a bevándorlók, a kisebbségi jogok kérdése, illetve összefoglalva a külső csoportok irányába. Több tanulmány is leszögezi, hogy a diszkrimináció és a kirekesztés jelentős negatív hatással lehet az azt elszenvedők mentális állapotára.

A fenti kutatások eredményeit elemezve elmondható, hogy a konzervatív beállítottságú emberek jellemzően elégedettebbek saját életük alakulásával, aminek fő oka a célokhoz való, hatásosságot tekintve pozitívabb hozzáállás, a nehéz helyzetekre kialakított alkalmazkodási képességek, illetve a status quóról alkotott pozitívabb kép. A társadalom jóllétére, boldogságára azonban a radikálisabb konzervatív ideológia negatívan hathat, amennyiben kevés figyelmet fordít a kisebbségi csoportok szempontjaira.