Készletfelhalmozás és hiány

Ahogyan az 2021 és 2022 őszén is tapasztalható volt, egy-egy bejelentés rendkívüli módon befolyásolja a vásárlói szokásokat. Így lehet például, hogy a korábban biztosnak tekintett ellátás a kristálycukor kapcsán hirtelen megsemmisült, és azóta sem állt helyre. A hiány oka leginkább azzal magyarázható, hogy amikor hirtelen befagyasztják egy termék árát, a fogyasztók jelentős része akkor is megvásárolja azt, ha korábban abszolút nem tette. Így például „boldog-boldogtalan” csirkemellet eszik hónapok óta, vagy 2,8%-os tejjel issza a reggeli kávét. Mindennek az oka visszavezethető arra, hogy ezek a fogyasztók sokkal árérzékenyebbek, döntéseiket inkább az ár, és nem maga a termék befolyásolja. Náluk valószínűleg hegyekben áll a kristálycukor és a finomított étolaj, miközben mások csak az ötödik üzletben találnak belőlük a heti szükségleteikhez. Természetesen a kiskereskedők beszerzési politikája is hozzájárul a hiányhoz, de sokkal kisebb mértékben. Ez azonban teljesen érthető, hiszen miért érné meg nekik az egyre magasabb beszerzési áron megvett terméket kevesebbért értékesíteni? Bár a mennyiségi korlátozás némileg kordában tartja a korábban említett fogyasztók készletfelhalmozását, és ezáltal csökkenti a készlethiány mértékét is, ám teljes mértékig a probléma nem lesz megoldható.

Érzékelt inflációs mérték

Az elmúlt évben a legnagyobb mértékben az élelmiszerek ára növekedett. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a hatósági áras termékeken „megspórolt” összegeket olykor kamatostól megfizetjük a többi terméken. Nem mellesleg az árak emelkedését a ténylegesnél is magasabbnak érzékelhetjük, hiszen minden fogyasztó eltérő szokásokkal rendelkezik. Előfordulhat, hogy valaki korábban is kizárólag az ársapkás alapvető élelmiszereket vásárolta, a többség azonban nem. Felmérések szerint az élelmiszerek köre csupán a havi kiadások kisebb részét teszi ki, ezen belül pedig még kisebb részt tudhatnak magukénak a hatósági áras termékek. Ráadásul az infláció mértéke sem érint egyformán mindenkit. Nem véletlen tehát, hogy a fogyasztók jelentős része sokkal magasabbnak érezheti a drágulást a tényleges adatoknál.

Ugyanazt, csak másként?

A közelmúlt magas inflációs értékét sajnos a jövedelmek növekedésének mértéke meg sem közelíti. A családok reáljövedelme egyre szűkösebb a havi kiadások fedezésére, ami a korábbi szokások átalakításához vezet. A kevésbé nehéz helyzetben lévőknek elegendő csupán a termékek árkategóriájában változtatni, például az áruházláncok saját márkás termékeit vásárolni a felkapottabb márkákkal szemben. Súlyosabb esetben azonban olyan termékekről kell lemondani, amelyek korábban a bevásárlás alapját képezték. A drágulások következtében egyes családok ugyanazon értékért kevesebb élelmiszert vásárolnak, míg mások kosarának értéke jelentős mértékben növekedett, pedig ugyanazon termékek vannak benne, mint korábban. Mindez úgy, hogy legtöbb esetben a nagyobb havi bevásárlásokat több kisebb körre kell bontani, hiszen az ársapkás termékekre vonatkozó mennyiségi korlátozás miatt többször vissza kell térni az üzletbe.

Forrás: creditline.hu