„Új, bejósolhatatlan és kontrollálhatatlan” – így írta le John Wayne Mason az 1960-as években, mit jelent legtöbbünk számára egy stresszt keltő szituáció.
Ilyen lehet például egy természeti katasztrófa, ami mindenkiből negatív érzelmeket vált ki. De vannak ún. relatív (vagy viszonylagos) stresszorok is, melyekre az emberek különbözőképp reagál(hat)nak. Vegyük példaképp azt a helyzetet, amikor valakinek nagy közönség előtt kell előadást tartania. Sokakban egy ilyen szituáció szorongást és feszültséget kelt, míg vannak, akik effajta helyzetben egyáltalán nem élnek át negatív érzelmeket, sőt, inspirálónak és motiválónak élik meg a nyilvános szereplést. Utóbbi esetben – tehát relatív stresszorok esetén – nagy szerepet játszik a szituáció értékelése. Vagyis az, hogy valaki hogyan értelmez egy helyzetet, meghatározza, milyen érzelmeket él át. Ebből adódóan nem véletlen, hogy egyes stresszkezelő technikák a kiértékelésre helyezik a hangsúlyt. Tehát, ha jól megismerjük egy szituáció körülményeit, részleteit, és alaposan felkészülünk a lehetséges következményekre, már kevésbé lesz új, már nem tűnik bejósolhatatlannak és kontrollálhatatlannak, így negatív érzelmek is kevésbé társulnak az élményhez.
Az alábbiakban azonban nem a stresszel való érzelmi megküzdésről lesz szó, hanem arról, milyen változásokat idéz elő a stressz, az ezzel járó esetleges negatív érzelmi állapot és a stresszhormonok megemelkedett szintje az emberi működésben – beleértve a tanulást és az emlékezést.
Milyen változásokat idéz elő a stressz?
Egy korai nézet szerint a stressznek van egy optimális szintje – más szavakkal, a stressz-szint és a hatékonyság fordított „U” alakú összefüggést mutat. Ha túl kevés a stresszkeltő faktor, az egyén unatkozik, elveszíti érdeklődését, aminek következtében nem motivált abban, hogy jól teljesítsen. Ugyanígy, a stressz túl magas szintje is a teljesítmény csökkenésével jár. E megfigyelésből kiindulva több szakember is arra a következtetésre jutott, hogy a stressz szélsőségesen alacsony vagy magas szintje egyaránt csökkent figyelemmel jár. Márpedig a figyelem alacsony szintje számos további folyamat hatékonyságára is negatív hatással bír, beleértve a tanulást is. Például, ha egy tankönyvet fogunk a kezünkbe, de nem tudunk rá kellően odafigyelni, nyilvánvalóan a tananyag elsajátítása, tehát a tanulás folyamata kevésbé lesz eredményes. Ugyanígy, a stressz magas szintje is negatív hatást gyakorol a tanulási hatékonyságra. Későbbi kutatások azonban arra mutattak rá, hogy a stressz szintje nemcsak a figyelmi folyamatokon keresztül hat az emlékezésre, hanem közvetlenül is befolyásolja azt.
Stressz és memória kölcsönhatása
1968-ban a nagy presztízsű Nature folyóiratban Bruce McEwen és munkatársai fontos eredményeket közöltek, és nagy előrelépést tettek a stressz és memória kölcsönhatásának megértésében. Arra mutattak rá, hogy az agyban nagy sűrűségben találhatók stresszhormon (kortizol) receptorok, különösen a hippocampusban, amely jelentős szerepet játszik a tanulásban és az emlékezetben. Más szavakkal, a hippocampusnak nevezett struktúra „képes felismerni” a kortizol jelenlétét. A felfedezést követően kutatások hosszú sora foglalkozott azzal a kérdéskörrel, vajon milyen változásokat idéz elő a megismerésben és viselkedésben a stresszhormonok magas szintje. Laboratóriumi kísérleti körülmények között közvetlenül stresszhormont juttatnak a szervezetbe, vagy valamilyen szituáció segítségével váltják ki az alanyokból a stresszhormonok felszabadulását. Széles körben elterjedt eljárás, amikor a kísérlet résztvevőinek egy több fős bizottság előtt kell nyilvános beszédet tartaniuk, ahol a bizottság tagjai maguk a kísérlet vezetői, vagyis beépített személyek. Egy ilyen vagy ehhez hasonló szituációt követően a személyek újabb feladatokban vesznek részt, amelyek segítségével feltérképezhető, hogyan változik stressz hatására a tanulási és emlékezeti teljesítmény.
Eredményesebb tanulás
Bár sok kérdés megválaszolása várat még magára, meglepő módon úgy tűnik, a tanulásra pozitív hatást gyakorol a stressz. Vagyis, ha a stresszhormonok szintje bár kismértékben, de megemelkedik, hatékonyabban működik az új információ elsajátítása. A tanulás azonban komplex fogalom. Kérdés tehát, hogy a tanulással kapcsolatban mely folyamat(ok)ra van kedvező hatással a stressz. Sok esetben a megtanulandó információhalmazban jelentős átfedések vannak. Például több egymáshoz nagyon hasonló tárgy, szó vagy fogalom jelentését/nevét kell elsajátítani. Ilyen esetben a korábban emlegetett, hippocampusnak nevezett agyi terület működésbe lép, és megpróbálja „rendszerezni” a beérkező információt. Ez a kis struktúra –egy géphez hasonlóan – műveleteket végez, megvizsgálja, milyen hasonlóságok mutatkoznak a beérkezett információhalmazban. A hippocampus feloldja (megszünteti) ezeket az átfedéseket, melynek következtében olyan emlékek alakulnak ki, amelyek immáron megkülönböztethetők, azaz egyediek. Ezt a folyamatot hívja úgy az idegtudomány, hogy mintázat elkülönítés. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, valamint a Természettudományi Kutatóközpontban működő, Racsmány Mihály által vezetett kutatócsoportban egy kísérletünkben arra mutattunk rá, hogy stressz hatására javul a mintázatok elkülönítése. Tehát, a stresszhormonok emelkedése hatékonyabb működésre sarkallja a hippocampust, ezáltal eredményesebbé téve a tanulást.
Emlékezetjavító technikák
Sokszor azonban hosszú távon, tehát napok, hetek, akár évek távlatában kell visszaemlékeznünk egy korábban tanult anyagra. Úgy tűnik, hogy a tanulással ellentétben az emlékezésre negatív hatással van a stressz. Vagyis, ha egy stresszes szituáció közepette fel akarunk idézni egy korábban tanult anyagot, jellemzően rosszabbul teljesítünk, mint ha ugyanezt nyugodt körülmények között tennénk – épp ezért fontos olyan technikák fejlesztése, amelyek stresszes helyzetben is előnyösek. Hiszen a mindennapi életben vannak olyan szituációk, amelyek bár a stresszhormonok szintjének emelkedését okozzák, mégis a lehető legjobban kell helytállni, hiszen a jövőnk alakulása függ vagy függhet tőle. Ilyen lehet például egy vizsga vagy egy állásinterjú. Ráadásul, ha egy esemény fontos valaki számára, nagyobb valószínűséggel vált ki negatív érzelmeket (szorongást, izgalmat, esetleg kétségbeesést és félelmet). A negatív hangulati állapot ellenére egy állásinterjún vagy egy vizsgán mégis igyekszünk minél jobban teljesíteni. Ilyen esetben pedig nagyon fontos, hogy egy korábban tanult információ eszünkbe jusson, vagyis az emlékezetünk hatékonyan működjön. Felvetődik tehát a kérdés, van-e olyan emlékezetjavító technika, melynek pozitív hatása stressznyomás alatt, a stresszhormonok magas szintje mellett is kamatoztatható.
Az utóbbi években számos emlékezetjavító technika terjedt el. Ilyen például az újratanulás (az anyag ismételt elolvasása/meghallgatása), a lényeg kiemelése egy szövegből, a vizualizáció (a tananyag elképzelése) vagy az ún. fogalomtérkép. Utóbbi úgy képzelhető el, mint egy háló, ahol nemcsak azt jegyzi fel a diák, hogy egy-egy fogalom mit jelent, hanem azt is, mi ezek egymáshoz viszonyított kapcsolata (például „X” jelenség okozza „Y”-t vagy „A” jelenség egyik példája „B”).
A leghatékonyabb – a teszt
Hiába terjedtek el széles körben az ilyen emlékezetjavító technikák, úgy tűnik, hatékonyság szempontjából elmaradnak attól, amit úgy hívunk, tesztelés-alapú módszer. A leghatékonyabb technika tehát, ha időnként leteszteljük tudásunkat – vagyis felidézzük a korábban tanultakat.
Ez a módszer egyaránt eredményes különböző típusú tananyagok elsajátítása esetén és különböző életkorokban (beleértve az általános iskolát, gimnáziumot, felnőttkort, sőt, az időskort is). Kérdés azonban, hogy ha a diák izgul egy vizsgán, ha a jelentkező szorong egy állásinterjún, vagy ha a versenyző feszeng egy megmérettetésen, akkor is hatékonyan működik-e ez a technika? Egyik kutatásunkban pontosan erre a kérdésre kerestük a választ: azt vizsgáltuk, vajon hatékony emlékezetjavító módszerként működik-e a tesztelés-alapú technika akkor, ha stressznyomás mellett kell felidézni a korábban tanultakat. Eredményeink szerint, bár a szervezet megemelkedett stresszhormon- (kortizol-) szintje némileg rontotta az emlékezeti teljesítményt, a tesztre épülő tanulás hatékonyabb maradt, mint más tanulási technikák. Az emlékezeti teszt segítségével tehát tartós tudásra tehetünk szert, amely kevéssé kedvező helyzetekben, stresszes környezetben is hozzáférhető.
Összességében tehát, bár számos feltáratlan kérdés maradt a stressz és emlékezet kölcsönhatásának megértése kapcsán, az elmúlt évtizedekben jelentős tudással gazdagodtunk. Ez a tudás pedig több területen is kamatoztatható – beleértve azt, hogyan érdemes tanulnunk ahhoz, hogy a mindennapok stresszes helyzeteiben is hatékonyan működjön az emlékezetünk.
A cikk megjelent a Mindennapi Pszichológia 2021. 1. számában
