Jelenlegi hely

Lépcsőházi gondolkodók

mindig utólag jutnak eszébe a legjobb érvek és legfrappánsabb riposztok

Mindannyiunkkal megtörtént már, hogy csak akkor jutott eszünkbe, igazából mit is kellett volna válaszolnunk valakinek egy bizonyos helyzetben, amikor már túl voltunk az egészen. 

Mindannyiunkkal megtörtént már, hogy csak akkor jutott eszünkbe, igazából mit is kellett volna válaszolnunk valakinek egy bizonyos helyzetben, amikor már túl voltunk az egészen és – képletesen vagy akár valóságosan – a lépcsőházban baktattunk lefelé. Egy vérbeli lépcsőházi gondolkodónak mindig utólag jutnak eszébe a legjobb érvek és legfrappánsabb riposztok.

Vajon mi az oka ennek az oly jellemző fáziskésésnek?

Az egyik tényező  nyilvánvaló: már néhány perc haladék is nagy lehetőség arra, hogy az ember újragondoljon egy helyzetet, egy párbeszédet, és többféle szempontból is sorra vegye a lehetséges reagálási módokat.

Ám nemcsak az idő szorítása okolható a legjobb gondolatok késlekedéséért, hanem az a jelenség is, amit Yerkes–Dodson törvényként ismer a lélektan már több mint egy évszázada. Ennek lényege, hogy az ember teljesítménye az idegrendszer aktivációs szintjének függvényében változik. Ha az aktivációs szint – amit arousalnek is neveznek – alacsony, akkor álmosak, bágyadtak vagyunk, magasabb arousal esetén viszont éberek, élénkek. Teljesítményünk az aktivációs szint függvényében haranggörbét ad, vagyis alacsony arousal mellett a teljesítmény gyenge, majd az izgalmi szinttel együtt fokozatosan növekszik, ám egy bizonyos aktivációs küszöböt elhagyva csökkenni kezd.

Teljesítményünk különféle feladatokban más-más arousal-szinten tetőzik. Ha szellemi erőfeszítést igénylő, bonyolult feladatot kell végeznünk, akkor alacsonyabb szint mellett vagyunk a legjobbak, míg az egyszerűbb, de kitartó munkához magasabb aktivációs szint az ideális. Így könnyen előfordulhat, hogy egy beszélgetés vagy vita annyira feltornázza az aktivációs szintünket, hogy az már messze meghaladja a legjobb szellemi teljesítmény eléréséhez kellő mértéket, és formánk látványosan romlani kezd. Később azután, ahogy kikerülünk a helyzetből és fokozatosan megnyugszunk, arousal-szintünk csökken, szellemi teljesítőképességünk pedig javul. Igazán kár, hogy ilyenkor általában már késő, hogy hasznát vehessük bölcsességünknek…

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egy kapcsolat sikerét nagymértékben meghatározza, hogy a pár azonos szeretetnyelven beszél-e?

„Papíron” még gondolhatjuk is, hogy jogunk van elbaltázni a saját életünket, de sokan és sokszor mégsem érezzük ezt valóságos válasznak...

Gondoltál már arra, hogy amikor dühösen rákiabálsz valakire, valójában főnököddé teszed az indulatodat – indulatoddal

A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért...

Korunk jellegzetes vonásai erősen befolyásolják a járványhoz való viszonyulásunkat, hétköznapjainkat, sőt, egymáshoz való viszonyulásainkat is.

Hogyan is állunk a „valósággal”? Miért szeretünk néha olyasmiben hinni, aminek kétes a valóságtartalma?