Jelenlegi hely

A passzív-agresszív anya

„Hiába teszem ki a lelkem…”
elvárásaik állandóan, kimondatlanul ott lebegnek a közegben

Ugyan az igényeit, vágyait, elgondolásait nem jeleníti meg nyílt és érthető módon, de úgy irányítja a környezetét, hogy végső soron az ő akarata érvényesüljön. 

Érzelmileg – általában véve és kapcsolataikban egyaránt – alig-alig terhelhetők, ezzel egy időben viszont rendkívül sértődékenyek... A körülöttük élő emberek, főképp a gyerekek az ilyen anyán nem találnak fogást, rossz érzéseik állandósulnak, megjelenik a „szegény mama” és a „nem vagyok jó gyereke az én áldozatos, odaadó anyámnak” szemlélet (így tekint önmagára a gyermek, ami a fejlődő személyiség, önértékelés, önállóság szempontjából meglehetősen kártékony). Saját dolgaik elé helyeződik az anya közérzete, és azt hiszik, amit az sikeresen elhitet velük: ők az okozói anyjuk rossz közérzetének, ami akkor lesz különösen látványos, ha netán a saját akaratukat az anyai elvárások elé helyezik... Az elnevezés abból a jelenségből adódik, hogy ugyan az igényeit, vágyait, elgondolásait nem jeleníti meg nyílt és érthető módon, de úgy irányítja a környezetét, hogy végső soron az ő akarata érvényesüljön, és ő ne veszíthesse el központi és kontrolláló szerepét. Amennyiben közvetlen környezetében erre utaló tendenciák jelennek meg, például a gyermek (természetes és törvényszerű) leválása, akkor az az ilyen karaktert a biztonságos (lélektani) pozíció elvesztésével fenyegeti. Nyilvánvalóan mindent elkövet a számára legélhetőbb helyzet visszaállítására: elszomorodik, kétségbeesik, esetleg pszichoszomatikus tüneteket produkál, és addig mesterkedik, amíg a környezete valamilyen (számára kedvező) reakciót nem ad. Nem reagálni nagyon nehéz, ehhez igen-igen harcedzettnek kell lenni, és a gyerek általában nem az.

A leggyakoribb baj az, hogy az ilyen karakterek általában olyan társat választanak, aki ezt a működést nem megfékezi, hanem kiszolgálja, ebből kifolyólag az érintett fél megerősödik e szerepkörében – s ha nem a szája íze szerint alakulnak a családi események, állandó elégedetlensége a családon belül elfogadottá, legitimmé válik. 

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 4. számában olvasható

 Tekintse meg a szerzővel készült videobeszélgetést A MiPszi szerzői - testközelben c. rovatunkban!

 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. április–májusi számában
ezekről olvashat:

2021 áprils–május

  • Mit kockáztatunk, mit kockázathatunk?

    Erkölcsi dilemmák járvány idején

  • Yalom és a pandémia

    avagy egzisztenciális kérdések napjaink krízishelyzetében

  • Fény és árnyék a személyiségben

  • Szex a karantén alatt

    avagy hogyan hat szexuális életünkre a pandémia?

  • „Most jót akarsz nekem vagy rosszat?”

    Szándéktulajdonítás a párkapcsolatokban

  • Az egyik fülemen be… és a másikon is!

    Testvérkonfliktusok

  • Mi történt a zenével?

  • „Csak akarnod kell, és meggyógyulsz!”

    A beteghibáztatás csapdája és a kiút keresése

  • Elveszett és megtalált realitás

    A virtuális valóság alkalmazásának lehetőségei a demencia elleni harcban

  • Újrakezdők

    Szingli apák, akik újra párt keresnek

  • Az agy folyton mesterkedik valamiben

  • Siker, csillogás – és ami mögötte van…

    A divatipar egészségkárosító hatásai

  • Macskapszichológia a karantén idején

  • Ha egyszer vége lesz…

    A járvány hatásairól – Tari Annamária, dr. Demetrovics Zsolt, Dr. Gyarmathy Éva, dr. Vizin Gabriella

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Tehetünk-e arról, ha nincs bennünk elég szeretet? Vagy tehetünk bármit is azért, hogy legyen?

Azt állítjuk, hogy nincsen olyan személyiség, amelyiknek ajánlott vagy nem ajánlott vállalkozás indítása.

Az elsődleges cél nem önmaga bemutatása, hanem a másik érzékeny pontjainak becserkészése.

Az ilyen emberekre jellemző a grandiózus, egocentrikus gondolkodás, a kiváltságosság-tudat és a dominancia. Úgy gondolják, felsőbbrendűek másokhoz viszonyítva...

Az ábrándozás, fantáziálás, álmodozás teljesen hétköznapi jelenségek - de hogyan lehet megkülönböztetni a normál mértékű fantáziálást a patológiás álmodozástól? 

Általában a perfekcionista emberről azt feltételezzük, hogy kívül-belül rendben van: tökéletes a ruházata, lakásában