Jelenlegi hely

A passzív-agresszív anya

„Hiába teszem ki a lelkem…”
elvárásaik állandóan, kimondatlanul ott lebegnek a közegben

Ugyan az igényeit, vágyait, elgondolásait nem jeleníti meg nyílt és érthető módon, de úgy irányítja a környezetét, hogy végső soron az ő akarata érvényesüljön. 

Érzelmileg – általában véve és kapcsolataikban egyaránt – alig-alig terhelhetők, ezzel egy időben viszont rendkívül sértődékenyek... A körülöttük élő emberek, főképp a gyerekek az ilyen anyán nem találnak fogást, rossz érzéseik állandósulnak, megjelenik a „szegény mama” és a „nem vagyok jó gyereke az én áldozatos, odaadó anyámnak” szemlélet (így tekint önmagára a gyermek, ami a fejlődő személyiség, önértékelés, önállóság szempontjából meglehetősen kártékony). Saját dolgaik elé helyeződik az anya közérzete, és azt hiszik, amit az sikeresen elhitet velük: ők az okozói anyjuk rossz közérzetének, ami akkor lesz különösen látványos, ha netán a saját akaratukat az anyai elvárások elé helyezik... Az elnevezés abból a jelenségből adódik, hogy ugyan az igényeit, vágyait, elgondolásait nem jeleníti meg nyílt és érthető módon, de úgy irányítja a környezetét, hogy végső soron az ő akarata érvényesüljön, és ő ne veszíthesse el központi és kontrolláló szerepét. Amennyiben közvetlen környezetében erre utaló tendenciák jelennek meg, például a gyermek (természetes és törvényszerű) leválása, akkor az az ilyen karaktert a biztonságos (lélektani) pozíció elvesztésével fenyegeti. Nyilvánvalóan mindent elkövet a számára legélhetőbb helyzet visszaállítására: elszomorodik, kétségbeesik, esetleg pszichoszomatikus tüneteket produkál, és addig mesterkedik, amíg a környezete valamilyen (számára kedvező) reakciót nem ad. Nem reagálni nagyon nehéz, ehhez igen-igen harcedzettnek kell lenni, és a gyerek általában nem az.

A leggyakoribb baj az, hogy az ilyen karakterek általában olyan társat választanak, aki ezt a működést nem megfékezi, hanem kiszolgálja, ebből kifolyólag az érintett fél megerősödik e szerepkörében – s ha nem a szája íze szerint alakulnak a családi események, állandó elégedetlensége a családon belül elfogadottá, legitimmé válik. 

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 4. számában olvasható

 Tekintse meg a szerzővel készült videobeszélgetést A MiPszi szerzői - testközelben c. rovatunkban!

 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. december–2022. januári számában
ezekről olvashat:

2021 december–2022. január

  • Megérteni az érthetetlent

  • Miért égessük el a régi naplóinkat – avagy miért ne?

  • KÖRVONAL

    A rockzenészek között pszichológus, a pszichológusok között rockzenész
    Beszélgetés dr. Kőváry Zoltánnal

  • A „Kell” és a „Lehet” családok – 1.

    Boldog karácsonyt!

  • A jó apa pénzt keres, míg anya babázik?

  • Matekon is talpig sminkben

    Kamaszok és a „képernyő-én”

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek

    Ajándékozzunk! De hogyan?

  • Találkozás a kísértetekkel

  • Agyi sérülés és viselkedésváltozás – Phineas Gage esete

  • Mi kell a sportolónak?

    Az elégtelen edző-sportoló kommunikáció hátulütői

  • Figyelsz te egyáltalán?

  • A valóság vékony fonalán függve

    Virtuális valóság alkalmazása függő betegek kezelésében

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A „KELL” szülő környezetében nincs lazulás, kikapcsolódás, nincs szórakozás, ott csak feladatok vannak.

Az elmúlt hetekben "átszakadt a gát", és szinte naponta jelentkezik egy-egy úszó, aki volt edzője elfogadhatatlan mód

Adatközlőink a szakítás indokaként egy igen prózai okot neveztek meg; azt, hogy szerelmüktől nem kaptak kódot okostelefonja képernyőzárjának feloldásához.

A tökéletességre törekvés az élet több területén, így a sportban is hasznosnak bizonyulhat.

Van, akinek sikerül megtalálni élete párját (vagy hosszabb időre szóló partnerét), mások azonban bolyonganak az útvesztőben...

Amikor hűséges olvasóink kezükbe veszik októberi számunkat, a Főszerkesztő előszava mellett egy új – sokak számára ta