Jelenlegi hely

És Te, hogy vagy?

Mi van akkor, ha olyan információk érnek a médián keresztül, amelyek félelemkeltőek?

A minap úgy köszönt rám telefonon az egyik barátom, hogy: „Helló, hogy van az interneted? Bírja még”? 

„Jól vagyunk, köszi, bírjuk, bírjuk” – válaszoltam, félve a laptopomra pillantottam, és arra gondoltam, hogy milyen igaz: tényleg így élünk most, az internetbe kapaszkodva. Kezembe vettem az eszközt, nem forrósodott-e fel a mértéken felüli használattól, van-e még benne elég fényerő? Mindent rendben találtam, megnyugodtam. Nincs veszélyben a karanténban jól berendezett életem, nincs itt semmi baj: továbbra is tarthatom a skype- terápiákat, hallgatója, nézője lehetek a FB-on közvetített „élőzéseknek”, jógaóráknak, felolvasásoknak, főzőtanfolyamoknak, levelezhetek, csetelhetek, posztolhatok, „lájkolhatok”, böngészhetek, csemegézhetek a hírek között, kutakodhatok bármiről, nézegethetem a feltöltött fotókat osztálytalálkozókról, esküvőkről, hajókirándulásokról, a barcelonai halpiac színes, szagos kavalkádjáról, nézhetem, ahogy a tengerbe nyelődő hullámok magukkal viszik a homokban hagyott lábnyomokat…

De mi van akkor, ha – szándékom ellenére – olyan információk érnek a médián keresztül, amelyek félelemkeltőek, és inkább csak összezavarnak?

Ebben a paranoiditással átszőtt időszakban (mindenki gyanús, aki él és mozog, az ellenség láthatatlan, nem tudjuk, honnan lőnek ránk, merre meneküljünk), egyértelmű, világosan megfogalmazott üzenetekre van szükségünk, akárcsak krízishelyzetben. Valaki mondja meg, mit csináljuk és azt is, hogy mi lesz velünk. Leginkább a védekezés lehetőségeire vonatkozó kétértelmű üzeneteknek van feszültségkeltő hatásuk: kell-e maszk vagy sem, hány méter a biztonságos távolság: másfél, három, vagy inkább öt? És széllel szemben, mennyi?

Bármennyire is törekszünk arra, hogy hivatalos forrásból szerezzük be értesüléseinket, sosem lehet teljes a tudásunk egy ilyen helyzetben, ami újdonságánál fogva még orvosszakmai szempontól is hézagos. A hiányzó, értelmezhetetlen részek miatt keletkező feszültség idegrendszerünket a teljes kép megalkotására készteti, ezért önkéntelenül is a saját fantáziaképeinkkel pótoljuk a hiányzó részleteket. Egyértelmű üzenetek hiányában torzított valóságtartalmakat hozunk létre. Úgy keltünk félrevezető vagy akár rémhíreket, hogy nem is tudunk róla. Információéhségünkben a hírek folyamatos utánpótlására van szükség, egyre sokkolóbb események kellenek ahhoz, hogy elérjék az érdeklődés ingerküszöbét. Így tartja fenn magát a félelem.

Mindannyiunk feladata és felelőssége a pontos tájékozódás és tájékoztatás, de a jótékony hatásukon túl ne feledkezzünk meg a szavak félelemkeltő erejéről sem!

Share

Ez is érdekelhet

A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért...

A harmónia elillan, s a két ember már nem érti meg egymást, egyre inkább sodródnak a szétválás felé.

Amennyiben egy gyerek életéből hiányzik a feltétel nélküli, biztonságot nyújtó időszak, elképzelhető, hogy egész élet

A szülői hatalom fenntartásának, gyakorlásának eszköze általában a pénz, amivel függőségben tudja tartani a gyermeket, a serdülőt, a fiatal felnőttet.

Ha egy kisgyermek azt látja, hogy a szülőnek a biztonságot a mobilja jelenti, akkor hiába mondja neki anya vagy apa, hogy ne kütyüzzön, valószínűleg ő is nagyon akarja majd azt...

„Próbálná ki először az a felnőtt, aki kitalálta!”, „Szegény gyereket teljesen szétszakítják, sehol sincs otthon”.