Jelenlegi hely

Hogyan kezeljük a karanténban kialakult feszültségeket?

Családok a koronavírus-járvány idején
Meg kell tanulni másként összeszokni, mint a hétköznapokban

Milyen családok szenvednek leginkább az összezártságtól? Elkerülhetetlen-e a feszültség, akármennyire harmonikus egy család hétköznapi élete? Hogyan találjunk eszközt a feszültségek csillapítására? Ezekre a kérdésekre ad választ Kozékiné dr. Hammer Zsuzsanna pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, család- és párterapeuta, az ELTE Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusa. 

Szerző: 

Ha több ember hosszú időn keresztül össze van zárva, akkor ott elkerülhetetlenek a feszültségek. Minden család életében lesz egy-két olyan időszak, ami nagyon viharossá válhat. Ez egy természetes folyamat, ami azt jelenti, hogy meg kell tanulni másként összeszokni, mint a hétköznapokban. Ezek a változások időnként pozitív érzelmekkel járnak, de az esetek jelentős részében inkább a feszültségek felfokozódásával. Jó esetben – ha a családok elegendő erőforrással rendelkeznek – ezek a feszültségek újrastrukturálódást eredményezhetnek, a konfliktusok megbeszéléshez vezethetnek, és ki lehet alakítani egy olyan együttélési szokásrendszert, amiben az emberek megtalálnak egy másfajta egyensúlyi állapotot, és képesek lehetnek egy újfajta együttműködésre.

Vannak objektív, nem kapcsolatfüggő problémák. Elsősorban olyan szervezési feladatok merülnek fel, mint az idő, a tér és a számítógépek felosztása. Nagyon más az a család, amelyik kertes házban él, több szobával, mindenkinek saját számítógépe van, és a gyerekek elég nagyok hozzá, hogy önállóan oldják meg a digitális oktatást, mint az, ahol van 2-3 alsó- vagy felső tagozatos gyermek, egy darab számítógép és legfeljebb két szoba. Nagyon érzékelhető a két feltételrendszer közötti, és ezzel együtt a feszültségek számában megjelenő különbség. Önmagában az is rengeteg feszültséget okoz, ha az elsődleges probléma az, hogyan, milyen eszközön tanuljanak a gyerekek, ki mikor használja a számítógépet.

A másik objektív feszültségforrás az, hogy a szülőknek oktatóvá kell válniuk. A gyerekek nem feltétlenül tudnak megbirkózni az oktatási segédanyagokkal, ez pedig olyan többletfeladatot ró a szülőre, ami mellett a saját munkáját nem tudja végezni. Hogyan tudnak a felnőttek így elvonulni egy csendes sarokba, hogy a pénzkereseti forrásukat meg tudják tartani, és el tudják végezni a feladataikat? És ha a két gyerek összeveszik, mire az apa rájuk kiabál, az anya pedig emiatt az apára, máris átment kapcsolati konfliktusba az egyébként objektív alaphelyzet. Ezekből a szervezési, stratégiai kérdésekből számtalan pár- vagy egyéb kapcsolati (szülő-gyerek, testvérek közötti) konfliktus kerülhet felszínre, s ezek az idő előrehaladtával hatványozottan felerősödnek. Az a szerencsés, ha ezeket a család problémaként tudja kezelni, és valamilyen konkrét megoldást képesek találni – azonban sok esetben nem tudnak. Különösen fontos ebben az időszakban az önreflexivitás. Ha egész nap a másikra mutogatunk, hogy ő a hibás, az teljes mértékben tönkre teheti a kapcsolatokat.

A teljes interjúból az is kiderül, hogy mitől függ, hogy a családok meg tudják-e találni a harmonikus együttműködést, mire számíthatunk, ha nincs, ami csillapítsa a fokozódó feszültséget, és hogyan fejlesszük önszabályozó képességünket?

A podcastot itt tudod meghallgatni

Share

Ez is érdekelhet

A pandémia és a szigorú korlátozások alaposan felforgatták megszokott életünket, így markáns hatással bírnak a szexualitásra is.  

A tartós összezártságban a párok olyan új tulajdonságokat ismerhetnek meg egymásban, amit normál életvitel mellett ne

Hogyan található meg a kényes egyensúly a romantika és az informatív kommunikációs gesztusok között?

Az elsődleges cél nem önmaga bemutatása, hanem a másik érzékeny pontjainak becserkészése.

Manapság az intimitást általában egy emberrel, a partnerünkkel éljük meg – ebből a szempontból az érzelmi és fizikai

Jó kis ellenszenves mondás ez, olyasféle, amitől rögtön kinyílik a bicska az ember zsebében.