Jelenlegi hely

Vírusveszély és pszichológia

Miért nem mutatta Spielberg a cápát?
Az ellenség láthatatlan – és az is marad –, de nem kiismerhetetlen, nem legyőzhetetlen.

A cápa című film nagy részében a cápát egyáltalán nem is lehet látni, jelenlétére csak jelek – elsüllyedő emberek, vér, víz alá merülő hordók, no meg vészjósló zenei effektek – utalnak. A visszaemlékezések szerint a rendező azért nem akarta többet mutatni magát a ragadozót, mert a forgatásra kellékként készített három mechanikus cápa eléggé megbízhatatlanul működött. Később Spielberg égi áldásnak nevezte, hogy a műcápák folyton bedöglöttek, mert így, hogy nem látjuk a veszély forrását, a film sokkal félelmetesebb lett. Közelebb került Alfred Hitchcock elvéhez: minél kevesebbet látsz, annál inkább megrémülsz.
A jelenség valós, és egy alapvető pszichológiai mechanizmuson épül. A lényeg nem is annyira a veszély láthatatlansága vagy ismeretlensége, hanem az, amit mindez eredményez: a kontroll elvesztése. Ha úgy érezzük, nincs hatásunk a körülöttünk és velünk történő eseményekre, nem tudjuk irányítani, befolyásolni sorsunkat, az szorongást kelt bennünk. A koronavírus terjedésének következtében most egy kicsit mindannyian egy horrorfilm szereplőinek érezhetjük magunkat. A láthatatlan veszély valahol itt van, és nem tudjuk, kinek a képében csap le ránk. Ki lehet az, aki ránk ragasztja a vírust? A szomszéd, a kollégánk, a családtagunk? Vagy egy egyszerű kilincs lesz a „végzetünk”? Mennyivel egyszerűbb a helyzet egy vulkánkitörés, árvíz vagy tűzvész esetében! Szörnyű katasztrófák, de legalább pontosan tudjuk, mivel állunk szemben.
Most viszont óriási a bizonytalanság, és egyre-másra terjednek a hamis jótanácsok. Milyen számokat írjunk magunkra, hogy szervezetünk „rezgésszámát” megváltoztatva elkerüljük a fertőzést, hogyan teszteljük vírusmentességünket a levegő benntartásával vagy ki tudja, még mi módon. Sorra jelennek meg a listák is, mit kell felhalmozni otthon, tartós élelmiszereket, vécépapírt, gyertyát, vizet, hogy túléljük a járványt. Az emberek nem feltétlenül azért figyelnek oda minderre, mert valóban azt hiszik, csökkenthetik a megfertőződés esélyét, vagy úgy gondolják, belátható időn belül meg fog szűnni a közellátás, mint valami atomháború után. Sokkal inkább arról van szó, hogy ha csinálnak valamit, bármit, akkor úgy érzik, legalább egy kicsit visszanyerik az irányítást, a kontrollt.
No persze valóban sokat tehetünk a vírusfertőzés terjedése ellen, például a higiéniai szabályok betartásával és a csoportos rendezvények elkerülésével. Az ellenség láthatatlan – és az is marad –, de nem kiismerhetetlen, nem legyőzhetetlen. Ahogy egyre többet tudunk meg a koronavírusról, lassan visszanyerjük majd a kontroll érzését, és ezzel a szorongásunk is csökken. Amikor Spielberg filmjének végén a cápa ténylegesen megjelent, ha nem is könnyen, de már el lehetett pusztítani.

Share

Ez is érdekelhet

„Új, bejósolhatatlan és kontrollálhatatlan” – így írta le John Wayne Mason az 1960-as években, mit jelent legtöbbünk számára egy stresszt keltő szituáció. 

 A szorongás ugyanis kismértékben megmenti az életet, még ha nagymértékben rettenetesen meg is tudja keseríteni.

Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy az iskola időnként rendkívül fenyegető közeg a diákok

Arra keresték a választ, hogy a Covid-19 járvány miatt bevezetett korlátozások miként változtatták meg az emberek fiz

Mindenki által ismert lélektani alapigazság, hogy a gyermekkori élmények, tapasztalatok – legyenek pozitívak vagy neg

Miért – és mikor – zavar minket az, ha megfigyelnek? Mi takargatnivalónk van a világ előtt?