Jelenlegi hely

Az erőszakos videojátékok nem fokozzák a tinédzserek agresszióját

A videojátékok egyre élethűbbé és erőszakosabbá válása felveti a kérdést, hogy vajon az ezekkel játszó tinédzserek agresszívebbek lesznek-e tőlük. 

Készült már néhány vizsgálat a tárgyban, de az eredményeik ellentmondásosak. Jelen kutatás vezetői, Andrew Przybylski és Netta Weinstein szerint a korábbi vizsgálatok figyelmen kívül hagytak egy jelentős tényezőt – mégpedig a szülők véleményét. Ezért a hiányosság kiküszöbölése érdekében ezúttal az Oxfordi és a Cardiffi Egyetemekkel dolgozó kutatópáros kb. 1000 - 14-15 éves, mindkét nembéli - serdülőt és szüleiket vizsgálta, eredményeiket a Royal Society Open Science hasábjain tették közzé.

A tiniket videojáték-használati szokásaikról kérdezték, például, hogy mennyit játszanak, milyen jellegű, és milyen besorolású játékokat. Továbbá, hogy véleményük szerint agresszívabbá tette-e őket a játék, különösen közvetlenül a használat után. A szülőknek is hasonló kérdéseket tettek fel gyermekükkel videojátékozásával, illetve észlelt agresszív tendenciáival kapcsolatban.

Az eredmények szerint durván a fiúk kétharmada, a lányok fele játszott videojátékokkal. Sem ők, sem szüleik nem számoltak be a játékokhoz köthető erőszakos magatartásról, és az antiszociális viselkedés terén sem tapasztaltak változást. A szerzők megjegyzik, hogy a videojátékozás alkalmanként dühkitöréshez vezet az olykor egyedül, máskor egymás ellen játszó tiniknél (akár online partnerek között is) – ők azonban ezt a versengő játékban megjelenő normál viselkedésformák közé sorolják.

Share

Ez is érdekelhet

A fejlődéslélektani kutatásokban a nyolcvanas évektől kezdve a bevonódó, gondozó apák kapták a főszerepet.

A „képernyő-énünkkel” való szembenézés nem hétköznapi élmény - s nemcsak hogy nem hétköznapi, hanem kifejezetten feszültséget, stresszforrást jelenthet, sőt szorongás forrásává...

Lehet-e konfliktusok, balhék nélkül felnőni? Lehet-e csendesen átvészelni a serdülőkort úgy, hogy sem a gyerek, sem a család nem tépázódik meg benne?

Önhibánkon kívül hajlamosak lehetünk elbagatellizálni a problémát, holott egy-egy szó, csúnya nézés vagy játékból kik

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Fontos megértenünk, hogy az iskolába járás elutasítása nem ugyanaz, mint az iskolakerülés