
Szervezetfejlesztés egy forintért…
Ami ingyen van, az értéktelen?
Időről időre vállalok egy forintért szervezetfejlesztést non-profit szervezeteknek, melyek olyan célért küzdenek, amivel azonosulni tudok. Ezzel nem vagyok egyedül, számos tanácsadó könyvel, tervez, tréningel hasonló szervezeteknek, ám a siker nem jön automatikusan.

Sok tanácsadó panaszkodik, hogy szívét-lelkét kiteszi, nem kér egy fillért sem, a folyamat mégis megakad, pedig az adott civil szervezet igencsak rá lenne szorulva arra a szolgáltatásra, amit egyébként a piacon csak igen borsos áron vásárolhatnak meg. Az elmúlt két évtizedben számos olyan úgynevezett "pro bono" projekt haláltusáját néztem végig, melyet egy nagyvállalat nyújtott kisebb non-profit szervezetnek társadalmi felelősségvállalástól hajtva. A civilekkel lenne baj? Rossz időket élünk? Egyik sem: az érdekeltség megteremtése a siker kulcsa.
Ami ingyen van, az értéktelen – pontosabban fogalmazva, sokan tekintik értéktelennek. Ami egyszerre csak úgy az ölünkbe hullik, olykor még teher is lehet az életünkben, nem okoz olyan örömöt, mint ha már hosszú ideje vágyakoztunk volna rá. Nincsen ez másként a szervezetfejlesztő tréningekkel, coachingokkal sem. A civil szervezetek vezetői is emberek, ők sem tudják kivonni magukat az ismert lélektani jelenségek köréből. Az a tapasztalatom, hogy ha megfordítjuk a helyzetet és egy non-profit szervezetnek kell megküzdenie a pro bono kapott tanácsadásért, a folyamat abban a pillanatban felértékelődik. A saját praxisomban az adott non-profit szervezettel ugyanolyan szerződést kötök, mint más ügyfelekkel, csak a szolgáltatás ára van egy forintban megállapítva. Ugyanakkor a szerződés tartalmazza az egyes szolgáltatások piacon alkalmazott árait is. És éppen úgy arra vonatkozó rendelkezés is van benne, hogy mi a következménye annak, ha valaki nem jön el a coachingra, előző este lemondja a másnapi foglalkozást, vagy a megállapodott tíz ember helyett csak hárman jönnek el a tréningre.
A szervezetfejlesztés sikerének legnagyobb ellensége ugyanis éppen az a szervezeti betegség szokott lenni, melynek kezelésére az érintettek létrehívták a fejlesztési folyamatot: minden csúszik, mindenki túlterhelt és kapkod, semmi nem kezdődik és ér véget időben. Mindennek elejét lehet venni azzal, hogy a tanácsadó ahelyett, hogy könyörögni kezdene a szervezet vezetőinek, vegyék komolyan a folyamatot és éljenek az ölükbe hullott lehetőséggel, olyan kereteket alakít ki az ügyféllel közösen, amely minden érintettet feltüzel és arra inspirál, hogy minél aktívabban vegyen részt a szervezetfejlesztésben. Ezek a non-profit szervezetek nagyon fontos feladatot látnak el, megérdemlik, hogy megtanulják, miként tudják azt hatékonyan, fenntartható módon és a kiégés elkerülésével tenni.