Jelenlegi hely

Konfliktusok márpedig vannak

Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen…
Ha növekvése során a rossz tapasztalatok lesznek túlsúlyban, akkor túl hamar kell „felnőnie” ahhoz a feladathoz, hogy saját magát valahogyan „megvédje”.

Gyakran az az érzésem, hogy egyre több olyan felnőtt és gyerek vesz körül, akik azzal az elvárással élnek, hogy nekik sok minden jár, amiért nem kell tenniük semmit, nem kell tekintettel lenniük senkire. 

Szerző: 

Gyerekpszichológusként sok hasonló esettel találkozom, s látom, hogyan küzdenek a pedagógusok, az óvónők, a szülők, a gyerekek. Közelebbről nézve rájövünk, hogy mindenki szenved.

A valóságban a családok nagyon sokféleképpen működnek, a gyerekeket számtalan hatás éri fejlődésük során. Magam pedig nem szeretem a diagnosztikus kategóriákat, problémás viselkedés esetén sokkal inkább a hátteret akarom megérteni, hogy segíthessek a helyzet felismerésében és a változásban. Szakemberként persze láthatunk szabályszerűségeket, de – főként gyerekek esetében – nehéz biztosan kijelenteni, hogy felnőttkorára kiből miért lesz önző, nárcisztikus személyiség, és kiből félénk, visszahúzódó alkat. A köznyelvben azonban sorra aggatjuk egymásra a nárcisztikus, pszichopata jelzőket.

Ebben az írásban arra a jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, amikor szorongó, bizonytalan és alárendelődő szülőknek lesz önző, akaratos gyereke, aki gyakran félelemben tartja a szülőket, ők pedig kétségbeesetten igyekeznek elkerülni a konfliktust, félve attól, hogy másképp órákig tartó hiszti következik...

Ha a gyermeket születésétől kezdve nem öleli körbe az anya által képviselt szeretetteli egységvalóság, amelyben szükség-helyzeteit az anya megbízhatóan feloldja, akkor a gyermek tapasztalata az lesz, hogy a körülötte lévő világ reménytelen, ő pedig értéktelen, kiszolgáltatott és tehetetlen...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 1. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. április–májusi számában
ezekről olvashat:

2021 áprils–május

  • Mit kockáztatunk, mit kockázathatunk?

    Erkölcsi dilemmák járvány idején

  • Yalom és a pandémia

    avagy egzisztenciális kérdések napjaink krízishelyzetében

  • Fény és árnyék a személyiségben

  • Szex a karantén alatt

    avagy hogyan hat szexuális életünkre a pandémia?

  • „Most jót akarsz nekem vagy rosszat?”

    Szándéktulajdonítás a párkapcsolatokban

  • Az egyik fülemen be… és a másikon is!

    Testvérkonfliktusok

  • Mi történt a zenével?

  • „Csak akarnod kell, és meggyógyulsz!”

    A beteghibáztatás csapdája és a kiút keresése

  • Elveszett és megtalált realitás

    A virtuális valóság alkalmazásának lehetőségei a demencia elleni harcban

  • Újrakezdők

    Szingli apák, akik újra párt keresnek

  • Az agy folyton mesterkedik valamiben

  • Siker, csillogás – és ami mögötte van…

    A divatipar egészségkárosító hatásai

  • Macskapszichológia a karantén idején

  • Ha egyszer vége lesz…

    A járvány hatásairól – Tari Annamária, dr. Demetrovics Zsolt, Dr. Gyarmathy Éva, dr. Vizin Gabriella

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A legtöbb – 89% – szülő úgy gondolja, hogy a kisgyerekeknek otthon és az iskolában egyaránt kell megtanulniuk a kiber

Sok helyzetet meg lehet oldani „házon belül”, ám ajánlatos külső szakemberhez fordulni, ha azt tapasztalja a család, hogy nem képes megoldani a felmerülő problémákat.

Ez az időszak kitörölhetetlen nyomot hagy mindannyiunk életében.

Kérdés, hogy még meddig és egyáltalán: miért?

Szűk pesti utcán találkoztam velük, a fiatal anyukával és 3-4 éves forma kisfiával - amikor beértem őket, talán már a

Mert mindenki a legjobbat akarja gyermekének, ez elvitathatatlan – ám mindennek ellenére a veszteség, a gyász szocial