Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen…
Konfliktusok márpedig vannak
Gyakran az az érzésem, hogy egyre több olyan felnőtt és gyerek vesz körül, akik azzal az elvárással élnek, hogy nekik sok minden jár, amiért nem kell tenniük semmit, nem kell tekintettel lenniük senkire.
Gyerekpszichológusként sok hasonló esettel találkozom, s látom, hogyan küzdenek a pedagógusok, az óvónők, a szülők, a gyerekek. Közelebbről nézve rájövünk, hogy mindenki szenved.
A valóságban a családok nagyon sokféleképpen működnek, a gyerekeket számtalan hatás éri fejlődésük során. Magam pedig nem szeretem a diagnosztikus kategóriákat, problémás viselkedés esetén sokkal inkább a hátteret akarom megérteni, hogy segíthessek a helyzet felismerésében és a változásban. Szakemberként persze láthatunk szabályszerűségeket, de – főként gyerekek esetében – nehéz biztosan kijelenteni, hogy felnőttkorára kiből miért lesz önző, nárcisztikus személyiség, és kiből félénk, visszahúzódó alkat. A köznyelvben azonban sorra aggatjuk egymásra a nárcisztikus, pszichopata jelzőket.
Ebben az írásban arra a jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, amikor szorongó, bizonytalan és alárendelődő szülőknek lesz önző, akaratos gyereke, aki gyakran félelemben tartja a szülőket, ők pedig kétségbeesetten igyekeznek elkerülni a konfliktust, félve attól, hogy másképp órákig tartó hiszti következik...
Ha a gyermeket születésétől kezdve nem öleli körbe az anya által képviselt szeretetteli egységvalóság, amelyben szükség-helyzeteit az anya megbízhatóan feloldja, akkor a gyermek tapasztalata az lesz, hogy a körülötte lévő világ reménytelen, ő pedig értéktelen, kiszolgáltatott és tehetetlen...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 1. számában olvasható
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2025/4
Ajándékozzon 2026-os éves előfizetést Karácsonyra és mi megajándékozzuk egy szabadon választott e-bookkal!
Az előfizetés ára 7,160 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves előfizetés esetén!
Előfizetek
