Jelenlegi hely

Az önismeret ára

Ha valaki félisten szeretne lenni, ne menjen terápiába, mert csalódni fog

A pszichológiában kevésbé jártas, de lelkes érdeklődőket áthatja egy nagy tévedés: az önismeret fontosságának extrém mértékű túlhangsúlyozása és piedesztálra emelése, mintha ez valami mindenre jó gyógyító csodakence lenne. 

Szerző: 

Sajnos ez nincs így. Popper Pétert idézve – aki gyakran elmondta, az önismeretnek önmagában nincs gyógyító ereje – „egy önmagáról keveset tudó szorongó, neurotikus karakterből, ha elmegy önismeretbe, lesz egy önmagáról sokat tudó szorongó, neurotikus karakter”. Ezzel van a baj: ha elmegyek pszichológiai témájú előadásokra, lelkesen meghallgatok számos netes előadást, falom a különféle szakmai és félszakmai könyveket, akkor csak egyre jobb és jobb narratívám lesz arra, ami velem történik – de ettől még nem változik meg sem az életem, sem én magam. Sok évig tartó előadássorozatokon többször döbbenettel tapasztaltam, eltelt 5-6 év és még mindig ugyanott ül, megszokott helyén a változás után sóvárgó személy, a folyamatosan lelkes résztvevő, aki ír, jegyzetel, keresi, kutatja a változás helyes módszertanát. Mégsem történt semmi. A rendezők, szervezők legnagyobb neheztelésére hangoztatom: „Egy idő után ne járjatok már ilyen előadásokra!”

Miért? A válasz meglepően egyszerű: a kulcs a cselekvésé. Még egy tisztesen jó terápiában is a puszta felismerés, ráeszmélés megadja a rácsodálkozás eufóriáját, de mégsem hozza el a változás bizonyosságát. A csoda ugyanis nem a könyvekben, az előadásokon, a segítő beszélgetéseken vagy épp a terápiákban történik, dehogy. Az igazi csoda odakint a mezei hétfőkön, normál keddeken és sima szerdákon zajlik és szökken szárba abból a csírából, amit kétségkívül megkaphatunk egy-egy önismereti folyamatban. Ezek a közegek, hatások csupán katalizátorai, támogató kontextusai az önmagunkkal való hadakozásnak. Hadakozás ugyanis ez. Elmegyek a pszichológushoz, hogy megváltozzak, vagy javuljanak, erősödjenek az emberi kapcsolataim, hogy jobb egyensúlyba kerüljek a világgal valamint önmagammal, és így tovább. Ő, mármint a szakember, értem ül ott, én magamért megyek, s mégis kegyetlen csata veszi kezdetét. Minden rendszer önmaga fenntartására törekszik, így pszichés működésünk is, vagyis amikor találkozunk a lélek szubjektív igazságával, azt nem mindig könnyű befogadni...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 6. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2020 június–július

  • Mindennapos manipulatív technikák és kivédésük

  • Koalíciók és félrecsúszó párkapcsolatok

  • Miért nem teszünk a klímakatasztrófa ellen?

  • Milyenek is a magyarok? A személyiség faktorai – 3.

  • Játék „itt, most és akkor” – a pszichodráma

  • Minden a fejben dől el? Test és lélek egysége

  • Amit a lelkiismeretünk diktál?

  • Járvány után… (?)

  • Stressz alatt másképp döntünk?

  • „Mintha minden évben érkezne hozzánk egy újszülött

  • Autizmus spektrumzavar felnőttkorban

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Noha a magyarban nincs széles körben elterjedt kifejezés a jelenségre, nekünk is ismerős lehet.

Kimaradt éveket, meg nem élt érzelmi évtizedeket nem lehet instant módon pótolni...

Az egészséges fejlődéshez és működéshez egész életünk folyamán szükségünk van az elismerésre.

Önmagunkba zártság, erről szól most minden.

A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület tagjainak rövid előadásaival szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy könnyebben eligazodjunk ebben a bonyolult és érzelmileg megterhelő...

Habár az alkohol megítélése nem egységes, szinte minden kultúra egymástól függetlenül rájött az alko