Jelenlegi hely

Az önismeret ára

Ha valaki félisten szeretne lenni, ne menjen terápiába, mert csalódni fog

A pszichológiában kevésbé jártas, de lelkes érdeklődőket áthatja egy nagy tévedés: az önismeret fontosságának extrém mértékű túlhangsúlyozása és piedesztálra emelése, mintha ez valami mindenre jó gyógyító csodakence lenne. 

Szerző: 

Sajnos ez nincs így. Popper Pétert idézve – aki gyakran elmondta, az önismeretnek önmagában nincs gyógyító ereje – „egy önmagáról keveset tudó szorongó, neurotikus karakterből, ha elmegy önismeretbe, lesz egy önmagáról sokat tudó szorongó, neurotikus karakter”. Ezzel van a baj: ha elmegyek pszichológiai témájú előadásokra, lelkesen meghallgatok számos netes előadást, falom a különféle szakmai és félszakmai könyveket, akkor csak egyre jobb és jobb narratívám lesz arra, ami velem történik – de ettől még nem változik meg sem az életem, sem én magam. Sok évig tartó előadássorozatokon többször döbbenettel tapasztaltam, eltelt 5-6 év és még mindig ugyanott ül, megszokott helyén a változás után sóvárgó személy, a folyamatosan lelkes résztvevő, aki ír, jegyzetel, keresi, kutatja a változás helyes módszertanát. Mégsem történt semmi. A rendezők, szervezők legnagyobb neheztelésére hangoztatom: „Egy idő után ne járjatok már ilyen előadásokra!”

Miért? A válasz meglepően egyszerű: a kulcs a cselekvésé. Még egy tisztesen jó terápiában is a puszta felismerés, ráeszmélés megadja a rácsodálkozás eufóriáját, de mégsem hozza el a változás bizonyosságát. A csoda ugyanis nem a könyvekben, az előadásokon, a segítő beszélgetéseken vagy épp a terápiákban történik, dehogy. Az igazi csoda odakint a mezei hétfőkön, normál keddeken és sima szerdákon zajlik és szökken szárba abból a csírából, amit kétségkívül megkaphatunk egy-egy önismereti folyamatban. Ezek a közegek, hatások csupán katalizátorai, támogató kontextusai az önmagunkkal való hadakozásnak. Hadakozás ugyanis ez. Elmegyek a pszichológushoz, hogy megváltozzak, vagy javuljanak, erősödjenek az emberi kapcsolataim, hogy jobb egyensúlyba kerüljek a világgal valamint önmagammal, és így tovább. Ő, mármint a szakember, értem ül ott, én magamért megyek, s mégis kegyetlen csata veszi kezdetét. Minden rendszer önmaga fenntartására törekszik, így pszichés működésünk is, vagyis amikor találkozunk a lélek szubjektív igazságával, azt nem mindig könnyű befogadni...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 6. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Mindenért az anya a hibás?

    „Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

  • Illúziók fogságában

  • Mi az, ami még értékes?

  • KANAPÉ

    „Nem kell mindig mindent tudni”

    Interjú dr. Németh Dezsővel

  • Csodagyerekek

  • Nagyi, a szuperhős

    „Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

  • A rendes ember mítosza

  • Transzgenerációs minták a párkapcsolatban

  • Mérgező pozitivitás ¬– avagy hello kittys ragtapasz a lábtörésre

  • A kóros nárcizmus a személyiségzavarok erdejében

  • Szorongás: rosszból is megárt a sok

  • VRelaxáció – avagy a semmittevés művészete

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A „rendes emberről” minden család kialakít egy narratívát - ez a mitikus alak hús-vér valójában nem létezik, de szell

A jó szándékú kritika, a negatív tartalmú vélemény megfogalmazása és elfogadása fontos szerepet játszik kapcsolataink

A pszichológiában C. G. Jung honosította meg az árnyék fogalmát. Mit is jelent az analitikus pszichológiában a lélek sötét oldala, és mit lelkünk „fényes” oldala, a perszóna –...

Zólyomi Zsolt, a magyar „orr”, a francia Isipca parfümakadémián valaha diplomát szerzett egyetlen magyar

Talán nem igazán tudatosul bennünk, de az egy éve tartó világjárvány nemcsak a tehetetlenség, a kontrollvesztettség élményét hozta el, nem „csupán” társas kapcsolataink...

Hogyan vigasztalod egy kedves barátodat, amikor kudarc éri?  Most képzeld el, hogy nem őt vigasztalod, hanem önmagad. Belső monológot folytatsz egy kudarc után… Milyen szavakat...