Jelenlegi hely

Az önismeret ára

Ha valaki félisten szeretne lenni, ne menjen terápiába, mert csalódni fog

A pszichológiában kevésbé jártas, de lelkes érdeklődőket áthatja egy nagy tévedés: az önismeret fontosságának extrém mértékű túlhangsúlyozása és piedesztálra emelése, mintha ez valami mindenre jó gyógyító csodakence lenne. 

Szerző: 

Sajnos ez nincs így. Popper Pétert idézve – aki gyakran elmondta, az önismeretnek önmagában nincs gyógyító ereje – „egy önmagáról keveset tudó szorongó, neurotikus karakterből, ha elmegy önismeretbe, lesz egy önmagáról sokat tudó szorongó, neurotikus karakter”. Ezzel van a baj: ha elmegyek pszichológiai témájú előadásokra, lelkesen meghallgatok számos netes előadást, falom a különféle szakmai és félszakmai könyveket, akkor csak egyre jobb és jobb narratívám lesz arra, ami velem történik – de ettől még nem változik meg sem az életem, sem én magam. Sok évig tartó előadássorozatokon többször döbbenettel tapasztaltam, eltelt 5-6 év és még mindig ugyanott ül, megszokott helyén a változás után sóvárgó személy, a folyamatosan lelkes résztvevő, aki ír, jegyzetel, keresi, kutatja a változás helyes módszertanát. Mégsem történt semmi. A rendezők, szervezők legnagyobb neheztelésére hangoztatom: „Egy idő után ne járjatok már ilyen előadásokra!”

Miért? A válasz meglepően egyszerű: a kulcs a cselekvésé. Még egy tisztesen jó terápiában is a puszta felismerés, ráeszmélés megadja a rácsodálkozás eufóriáját, de mégsem hozza el a változás bizonyosságát. A csoda ugyanis nem a könyvekben, az előadásokon, a segítő beszélgetéseken vagy épp a terápiákban történik, dehogy. Az igazi csoda odakint a mezei hétfőkön, normál keddeken és sima szerdákon zajlik és szökken szárba abból a csírából, amit kétségkívül megkaphatunk egy-egy önismereti folyamatban. Ezek a közegek, hatások csupán katalizátorai, támogató kontextusai az önmagunkkal való hadakozásnak. Hadakozás ugyanis ez. Elmegyek a pszichológushoz, hogy megváltozzak, vagy javuljanak, erősödjenek az emberi kapcsolataim, hogy jobb egyensúlyba kerüljek a világgal valamint önmagammal, és így tovább. Ő, mármint a szakember, értem ül ott, én magamért megyek, s mégis kegyetlen csata veszi kezdetét. Minden rendszer önmaga fenntartására törekszik, így pszichés működésünk is, vagyis amikor találkozunk a lélek szubjektív igazságával, azt nem mindig könnyű befogadni...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 6. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2020 augusztus–szeptember

  • Én igazán empatikus vagyok – A házasságok 8. hazugsága

  • Mi csak védeni akarunk téged!” – Helikopterszülők

  • A félelemre apellálás a meggyőzésben

  • Külföldön élő magyarok

  • Mi is az az intelligencia?

  • Gyerekek válás után – A váltott elhelyezés

  • Családi kassza – gyerekszemmel

  • Soha ne rázd meg a kisbabát!

  • „Szemünk fénye” az óvodában

  • Mit őriz az iskolaőr?

  • Éjszakai mozdulatok

  • Az autizmus színei

  • Villanófényben

  • A placebo-hatás

  • Segíthetek?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Korunk jellegzetes vonásai erősen befolyásolják a járványhoz való viszonyulásunkat, hétköznapjainkat, sőt, egymáshoz való viszonyulásainkat is.

Hogyan is állunk a „valósággal”? Miért szeretünk néha olyasmiben hinni, aminek kétes a valóságtartalma?

A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján indult impulzivitás-kutatáshoz 18-35 éves fiatalok j

Nem elég azt éreznünk, hogy megértjük a másikat – ezt ki is kell fejeznünk ahhoz, hogy ő is érezze a megértésünket.

Most részt vehet az ELTE testi tudatosságról szóló kutatásában és eredményéről egyéni visszajelzést kaphat.

Noha a magyarban nincs széles körben elterjedt kifejezés a jelenségre, nekünk is ismerős lehet.