Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk. Amíg száz évvel ezelőtt egy ember várható élettartama világviszonylatban 47 év volt, ez az érték ma 80 év vagy még több a technológiailag fejlettebb országokban. Kultúránk azonban nem változik olyan gyorsan, mint a hosszabb életet lehetővé tevő technológia, valamint az intézményrendszert – például az egészségügyet – szervező adminisztráció. Időre van tehát szükség ahhoz, hogy az emberek gondolkodásmódja is adaptálódjon az új helyzethez.

Néhány évtizeddel ezelőtt még az amerikai középosztály körében sem létezett a „midlife”, azaz az életközép fogalma. A fiatalok az iskola elvégzése után egzisztenciát teremtettek maguknak, összeházasodtak, felnevelték a gyerekeiket, majd az ötvenes éveikbe lépve valószínűleg valamilyen vezető pozíciót töltöttek be valahol, s a tisztes nyugdíjazás után a kertjüket ápolták, kortársaikkal kirándultak. De nem merült fel sem a midlife-crisis, sem a második karrier kérdése.

Shoshana Zuboff Odyssey nevű iskolája arra az új kihívásra igyekszik választ adni, hogy mit is kezdjenek magukkal azok az emberek, akik már eleget tettek a legfontosabb, leghosszabban tartó és legnagyobb elköteleződést jelentő kötelezettségüknek, felnevelték a gyerekeiket, de még erőt éreznek magukban az alkotásra, szeretnének aktívan dolgozni, ám már nem érdekli őket a karrier, a szervezeti ranglétrán való előrejutás, és annyira már arra sem éreznek késztetést, hogy gondolkodás nélkül végrehajtsák a főnök utasításait.

Zuboff iskolájának egyik tanulója fogalmazta meg kiválóan azt a lélektani akadályt, mely sok ember ötven éven túli kibontakozásának útjába áll: „A névjegykártyám nélkül csak John vagyok. Kérdés, van-e bátorságom egyszerűen csak John-nak lenni?” Az Odysseyben zajló fejlesztőmunka lényege, hogy a korábban kívülről érkező nyomás, megfelelési kényszer helyett az érintettek megtalálják a saját belső motivációjukat. Hogy a korábbi nagyvállalati pénzügyi vezető bátran kezdjen neki állatot tenyészteni, amire mindig is vágyott. Annak ellenére, hogy a korábbi karrier sokkal magasabb presztízsű tevékenységnek számít, mint az állattenyésztés.

Az Egyesült államokban 1900-ban mindössze 13 millió 45 éven felüli ember élt, napjainkban ez a szám meghaladja a százmilliót - írja Zuboff a The New Adulthood című cikkében. Valószínűleg Magyarországon is egyre nagyobb szükség lesz hasonló szellemi műhelyekre, hiszen az emberek várható élettartama nálunk is 75 év felett van, s talán egyre kevesebben lesznek áldozatai a munkahelyi kiégésnek vagy az élet örömeit helyettesíteni igyekvő alkoholnak.