Nyugodtan élvezhetem a harmóniát, megleshetem az egyes zenészek és a karmester mozdulatait. Láthatatlan vagyok! Beethoven remekművét hallgatom olyan helyről, amely kényelemben, rálátásban, hangzásban még a nézőtér legkiválóbb ülőhelyét is magasan felülmúlja. A koncert végén szinte magam is tapsolok. Aztán leveszem a virtuális valóság szemüveget…

A virtuális valóság fogalma és a zene először 1994-ben jelent meg együtt egy szakcikk címében. Rung Huei Liang és munkatársai ekkor olyan szoftvert fejlesztettek ki a Taivani Egyetemen, amely a játékos kézmozdulatait számítógép által komponált zenei futamokká alakította. Így a játékos, aki hirtelen „karmesterré” változott, megélhette azt a csodát, hogy mozgása közvetlenül zenévé alakult – mintha egy jól összeszokott zenekart vezényelne. A virtuális valóság, azaz a számítógép által teremtett, valósághű megjelenítés (röviden: VR, azaz „Virtual Reality”) később egyre több érzékszervet vont be az ember és gép interaktív kapcsolatába, egyre valóságosabbnak tüntetve fel az élményt...

Minden tanulás tökéletesebb és könnyebb, ha minél több érzékszervünket vagyunk képesek bevonni a folyamatba. Memóriánk hálásan reagál ilyen helyzetekben. Ez hatványozottan érvényes a zenetanulás esetén. Hong-xuan Bian kínai kutató vizsgálata szerint a virtuális valóság segítségével vizuálisan is megjelenített hangok nagyban segítik a megfelelő zenei tudás elsajátítását, és élvezetesebbé teszik a zenetanítást is. Manapság már számos olyan VR-alkalmazás létezik, amely képes a hallott élményt látvánnyá varázsolni – azaz egy-egy zenei felvételre a ritmust, dinamikát, hangszíneket, hangmagasságokat figyelembe véve a felhasználó számára olyan világot létrehozni, amelyben nem csupán hallgatja, de konkrétan meg is éli a muzsikát, annak minden közvetített érzésével együtt.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 2. számában olvasható

Irodalomjegyzék:

• Bian, H. X. (2016). Application of Virtual Reality in Music Teaching System. International Journal of Emerging Technologies in Learning, 11(11), 21-25. doi:10.3991/ijet.v11i11.6247
• Bissonnette, J., Dube, F., Provencher, M. D., & Sala, M. T. M. (2016). Evolution of music performance anxiety and quality of performance during virtual reality exposure training. Virtual Reality, 20(1), 71-81. doi:10.1007/s10055-016-0283-y
• Charron, J.-P. (2017). Music Audiences 3.0: Concert-Goers' Psychological Motivations at the Dawn of Virtual Reality. Frontiers in psychology, 8, 800.
• Liang, R. H., & Ming, O. Y. (1994). Impromptu Conductor - a Virtual-Reality System for Music Generation Based on Supervised Learning. Displays, 15(3), 141-147. doi:Doi 10.1016/0141-9382(94)90002-7
• Lim, T., Lee, S., & Ke, F. F. (2017). Integrating Music into Math in a Virtual Reality Game: Learning Fractions. International Journal of Game-Based Learning, 7(1), 57-73. doi:10.4018/Ijgbl.2017010104
• Orman, E. K., Price, H. E., & Russell, C. R. (2017). Feasibility of Using an Augmented Immersive Virtual Reality Learning Environment to Enhance Music Conducting Skills. Journal of Music Teacher Education, 27(1), 24-35. doi:10.1177/1057083717697962
• Serafin, S., Adjorlu, A., Nilsson, N., Thomsen, L., & Nordahl, R. (2017). Considerations on the use of Virtual and Augmented Reality Technologies in Music Education. 2017 Ieee Virtual Reality Workshop on K-12 Embodied Learning through Virtual & Augmented Reality (Kelvar).
• Tekerlek, H., Yagli, N. V., Saglam, M., Cakmak, A., Ozel, C. B., Ulu, H. S., . . . Coplu, L. (2017). Short-term effects of virtual reality and music with exercise training on affective responses and satisfaction level in patients with chronic respiratory disease. European Respiratory Journal, 50. doi:10.1183/1393003.congress-2017.PA2537