Jelenlegi hely

Félkatonai szervezet?

„Itt nem lehet hülyéskedni, mi félkatonai szervezet vagyunk”

Sok cég előszeretettel és büszkén látja el saját munkakultúráját, belső szigorát a „félkatonai szervezet” címkével. De milyen esetekben használják ezt? És milyen a félkatonai kultúra valójában? E cikk szerzője fiatalon maga is megjárta a sorkatonaságot, s ha ezt nem is önként tette, szervezetfejlesztőként merít belőle tanulságokat. 

„Itt nem lehet hülyéskedni, mi félkatonai szervezet vagyunk” – mantrázzák némely cégnél a vezetők, aztán megpróbálkoznak maguk a fejlesztőtréningről korábban elkéredzkedni. A vezetők azt hiszik, hogy a felelősségvállalást pusztán szigorral ki tudják kényszeríteni.

A mai (valóban) katonai szervezetek gyökere a Római Birodalom professzionális hadseregében keresendő, melynek kettő, számunkra is releváns jellemzője volt: az egyik a professzionalizmus, a másik pedig a személytől független regularizáció. A professzionalizmus azt jelenti, hogy a katonáskodás egy szakmának tekintendő, nem művészetnek, önvédelemnek. A regularizáció pedig leginkább a személytől való függetlenségre utal – arra, hogy másodlagos, kicsoda éppen a centurió, a legfontosabb az egyértelmű szolgálati út, az átlátható büntetési és jutalmazási rendszer.

Tapasztalatom szerint többnyire azon szervezetek nevezik magukat félkatonainak, ahol a vezetők eszköztelennek érzik magukat a gyártási vagy szolgáltatási fegyelem betartatásában. A termék vagy szolgáltatás érzékeny volta pusztán hivatkozási alapként szolgál. Az élelmiszerbiztonság, közlekedésbiztonság, egészségügyi és munkavédelmi követelmények valóban fontosak, és el kell ismernünk, hogy a vasút előbb vágja le az ember lábát, mint egy újság (média-cégek) vagy egy hokedli (lakberendezési iparág). Ám a baleset minden esetben valamiféle emberi mulasztás eredménye. Soha nem a fizika törvényei a hibásak, hanem mindig az emberi mulasztás. Ám a mulasztás hátterében legtöbbször éppen a stressz, a túlmunka vagy az embertelen munkakörülmények állnak, valamint a hibázástól való félelem. Pedig mindenki hibázik, csak a váltókezelő sokkal könnyebben tetten érhető, mint a vállalat gazdasági igazgatója. A hibától való félelem lebénítja a munkavállalókat, noha egy támogató szervezeti kultúra inkább arra bátorít, hogy minél több hiba kerüljön a felszínre. A félelemmentes cégnél a dolgozóknak nincs szükségük arra energiát fordítaniuk, hogy bizonygassák, ők éppen miért nem hibásak egy hibás műveletben.

Sok vezető gyorsan megtalálja a kiskaput a félkatonai kultúrában. Ők már nem ösztönösen, hanem a viszonyokat jól átlátva, tudatosan dolgoznak a felelősség (át)hárítás szemléletmódja mentén. A friss, kívülről érkező számára szembeötlő, számukra mennyire természetes a kivételezés – ne feledjük, hogy „fél”katonai szervezetről van szó –, milyen gyakran emelnek maguk mellé – a „szolgálati út” megkerülésével – olyan kollégákat, akik három-négy vezetői szinttel lejjebb dolgoznak.

Azt tapasztalom, hogy a magukat félkatonainak nevező szervezetekről sokat elmond a jelző „fél” előtagja. Hogy csak félig katonai, félig valamilyen az a szervezet, még csak nem is egészen az. Ez pedig általában megmutatkozik a gyártási, üzleti folyamatok kuszaságában, az emberek között igencsak egyenlőtlenül megoszló felelősségben.

Share

Ez is érdekelhet

A vese betegségeinek lelki okai között a felhalmozódó, tartós stresszhatások felelősek.

Milyen az anyagi stabilitásunk, a megélhetésünk, a jövőnk, mit hagyományozhatunk gyermekeinkre? Ennek megfelelően biztonságot vagy bizonytalanságot élhetünk át.

Amikor az emberek úgy érzik, hogy nincs kontrolljuk az életüket szorongató történések felett, intenzív

Hogyan éltük meg az utóbbi időszakot, sikerült jól hozzászokni a helyzethez?

A jelenlegi koronavírus-járvány rendkívül kemény feladatok elé állította az orvostudományt, a gazdaságot, a politikát

A várandós nők gyakran értetlenkedve mesélik, milyen könnyen kerülnek szélsőséges érzelmi állapotba, akár annak ellen