Pedig könnyen belátható az az egyszerű összefüggés:  minél szűkebbek a lehetőségeink, annál nagyobb jelentősége van annak, hogy bizonyos területeken visszaszerezzük magunknak a döntés jogát. Dönteni nem kínos feladat, hanem a szabadság és az önazonosság élménye...

A halogatás általános viselkedési forma. Vágyunk valami jobb után, de nem merjük feladni azt, ami már megvan... Nemcsak a bizonytalanok és a szorongó alkatúak halogatnak, hanem alapvető jelentőségű dolgokban szinte mindenki. Mindnyájan tolunk magunk előtt döntéseket, amelyeket még nem akarunk vagy nem tudunk meghozni, és amelyekre nem is szeretünk gondolni. Jelenkori kultúránk nagyon is erősíti ezt a tendenciát. A halogatás egyrészt annak köszönhető, hogy túlságosan sok lehetőség közül kell kiválasztani a legjobbat (és mindig lehet egy még jobb), másrészt annak, hogy a legfontosabb döntések során egész egyszerűen egyedül vagyunk, harmadrészt annak, hogy valamilyen szórakoztató tevékenységgel mindig ki tudjuk tölteni és meg tudjuk hosszabbítani a halogatás időszakát.

Egy döntésnek azonban nem csupán technikai vagy gyakorlati jelentősége van (egy problémát megoldunk, egy bizonytalan helyzetet valamilyen irányban eldöntünk). A döntésben egzisztenciánk egésze válik valóságossá, a halogatásban pedig létünk egésze válik bizonytalanná. A döntés révén sorsot alkotunk magunknak: a sors nem valamiféle külső hatalom az életünkön, ami a génjeinkben vagy a csillagokban meg van írva, hanem az, amit döntéseink révén mi magunk csinálunk az életünkből...

Nem az a nehéz döntés, ami teljes összhangban áll az eddigi életünkkel, bár néha az ilyen döntéseket is nehéz meghozni, hiszen megbánthatunk hozzánk közel álló embereket, megsérthetjük mások önképét vagy mások érdekeit. Azok az igazán nehéz döntések, amikor önmagunkkal szemben kell dönteni...

Nagyon ritkán tudjuk biztosan, hogy mit jelent jól dönteni. Hiszen nem ismerjük egy döntésünk következményeit, és nem tudjuk kiszámolni másokra gyakorolt hatását. Ez azonban nem érv amellett, hogy ne döntsünk, hanem hagyjuk magunkat sodortatni az eseményekkel, aztán „majd valahogy eldől a helyzet”. A döntés azon ritka pillanatok egyike, amikor átélhetjük a szabadságot és azt, hogy közünk van a valósághoz, hiszen leggyakrabban azt érezzük, hogy épp fordítva, az úgynevezett objektív valóság, vagyis egy ismeretlen hatalom uralkodik az életünkön. Újra és újra választani kell. Valójában önmagunkat kell választani egy olyan én helyett, aki önmagát a külső körülmények tehetetlen játékszerének látja.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 6. számában olvasható