Sokan kifogásolják a terhesség kifejezést, mondván: a születendő gyermek várása áldás, nem pedig teher. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy a kívánt gyermekek kihordása sem feltétlenül mentes terhektől – annak ellenére sem, hogy a nők jelentős része életének legboldogabb időszakaként emlékszik vissza a gyermekvárás idejére.
Terhesség vagy áldott állapot
El kell választani a gyermekvárás pszichológiai áldásait az esetleges fiziológiai terhektől. Az első trimeszterben ilyen az émelygés, a hányinger, a hányás, a fáradékonyság, aluszékonyság, az általános rossz közérzet. Ezekhez pszichológiai oldalról gyakran társulhat hangulati hullámzás, „sírósság”, érzékenység, ingerlékenység. Ma ezeknek a tüneteknek a hátterében kisebb szerepet tulajdonítunk a pszichoszomatikának, nagyobb súlyt helyezünk a biológiai tényezőkre. Ezek részben hormonális változások, de egyéb okok is fontosak.
Akármilyen furcsán is hangzik, a várva várt utód biológiai szempontból úgynevezett endoparazitaként, belső élősködőként fejlődik az anya szervezetében. Ez nem csak azt jelenti, hogy egy egyre növekvő lényt kell az anyának a saját testében táplálnia, annak minden anyagcserét, vérkeringést, egyebet érintő terheivel, de mindennek nagyon komoly immunológiai következményei is vannak. Mivel a magzat génjeinek a fele az apától származik, az anya immunrendszere idegenként azonosítja a magzat szöveteit. Bonyolult immunológiai mechanizmusok akadályozzák meg azt, hogy a magzat ne lökődjön ki, mint idegen test. Ez nem is mindig sikeres, a vetélések egy része immunológiai eredetű. Mindez azért fontos, mert az említett tünetekből egyáltalán nem következik az, hogy az anya „tudat alatt” elutasítaná a terhességét, a magzatát. Sok ilyen „információ” terjed különféle médiumokon, felesleges bűntudatot keltve az említett tüneteket észlelő kismamákban...
Néhány pszichológiai változásról
Az első három hónapban a pár mindkét tagjában természetesen számos pszichológiai változás zajlik le. Ezek közül itt csak azokat érintjük, amelyek közvetlenül összefüggenek a szexualitással.
- A nők testképe már a terhesség elején megváltozhat. Ez – ahogyan fentebb a keblek kapcsán már érintettük – lehet pozitív. A magukat túl vékonynak tartó nők örülnek a kisebb kigömbölyödésnek, ezt akár öltözködésük megváltozása is jelzi. Mindez fordítva is elsülhet, egészen az „olyan lettem, mint egy tehén” sommás önértékelésig.
- A férfi visszajelzései is nagyon fontosak, ezek mind a nő önképének javítását, mind (további) rombolását eredményezhetik. Ez önmagában könnyen belátható, közhelyes megállapítás. Azonban a kismama fokozott érzékenysége miatt akár a bóknak szánt szavak is épp ellenkező hatást válthatnak ki.
Paradox módon a nyíltan kimondott dicséretek is visszájukra fordulhatnak. Ha a férfi túlzottan hangsúlyozza, hogy a párja testének változásai mennyire tetszenek neki, a nő ezekre időnként úgy reagál, hogy most végre „kibújt a szög a zsákból” – jól érezte korábban, hogy a férfi elégedetlen volt a kis melleivel, stb. Ez nemcsak az aktuális helyzetben okozhat gondot, hanem később is, amikor a szülés után a nő újra „elvékonyodik”. Célszerű tehát óvatosan kommunikálni…
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható
