Az emberi faj az egyetlen, amely képes sírni. Eddig legalábbis senki nem tudta megbízható adatokkal dokumentálni, hogy bármely állatfaj egyedei sírnának. Mégis meglepően keveset vizsgálták ezt a humánspecifikus jelenséget.
A legfrissebb pszichiátriai szakkönyvek, kézikönyvek tárgymutatójában hiába keressük a „sírást” – még az érzelmekről szóló pszichológiai kiadványokból, cikkekből is alig tudunk meg róla valamit. Háromféle sírás ismeretes: a csecsemőkori, a kényszer- és az emocionális/érzelmi sírás.
A csecsemőkori sírás sajátosságai
A csecsemőkori sírás már Darwin érdeklődését is felkeltette: saját fia, William sírását figyelve megállapította, hogy annak oka az éhség, a frusztráció és a distressz.A kisbabák sírása persze egészen más, mint az idősebb gyermekeké vagy a felnőtteké – fő összetevője a vokalizáció, a hangadás.
Az élet első hónapjaiban könny nélkül sírunk, s ezt szinte mindig valamilyen kellemetlen élettani inger (fájdalom, éhség, hideg) váltja ki. Ezt a korai sírást sokat vizsgálták. A hang-spektrográfia módszerével elemzik a sírás közben kiadott hang fizikai tulajdonságait (frekvencia, intenzitás, felhangokban való gazdagság, ritmicitás, tartam, stb.), emellett regisztrálják, hogy sírás közben különböző élettani funkciók (pl. a légzés, a vérnyomás) miként módosulnak. Mivel a sírás jellemzői bizonyos betegségekben (Down-kór, cri du chat szindróma, respiratorikus distressz szindróma, hiperbilirubinémia, bakteriális meningitisz, stb.) jellegzetesen megváltoznak, e zavarok felismeréséhez a sírás akusztikai elemzése is hozzájárul. Az alkohol- és kokain-függő anyák gyermekeinek a sírása is más, mint az egészséges újszülötteké, illetve a koraszülöttek sírása is különbözik ettől. A sírási hang az idegrendszer érettségét is tükrözi, így egyes szakemberek (például Lester és Zeskind) szerint a sírás egy olyan „ablak”, amelyen át az újszülött idegrendszerébe lehet tekinteni...
A sírás jellegzetességei természetesen függenek a baba egészségi állapotától, érettségétől, súlyától, korától, a sírás okától és még egyéb tényezőktől is. Például a cri du chat szindróma nevű kromoszóma-rendellenesség esetén a francia elnevezés (az angol is: crying cat syndrome) azt jelzi, hogy az elváltozásban érintett csecsemők sírási hangja teljesen olyan, mint a macskanyávogás. Akusztikai szempontból az autizmus spektrumzavarban szenvedő gyerekek sírása is különbözik az átlagos, egészséges csecsemőkétől.
A sírás evolúciós „haszna”
Intenzív sírás közben jelentős változások következnek be a vérkeringés és a légzés élettanában, fokozódik a mellűri és hasűri nyomás, az energiaszükséglet is jelentősen (13 százalékkal) megnő. Nem gondolhatjuk, hogy a korai sírás az evolúció tévedése – nyilván megéri ez a „befektetés”, hasznos funkciója van, különben nem maradhatott volna fenn a sírás mechanizmusa.
A modern társadalmakban azonban a csecsemőkkel egészen másképp bánnak, mint amihez az ember az evolúció során hozzászokott. A gazdasági jóllét lehetővé teszi, hogy az állandó szoros testi kontaktus helyett korán elkülönítsék a szülőktől kiságyban, gyerekszobában. Ennek viszont az az eredménye, hogy a „civilizált” csecsemők sokkal többet sírnak, mint a gyűjtögető-vadászó életmódot folytató társadalmakban felnövő gyerekek. A sokat síró, „hasfájós” csecsemő is gyakoribb a modern társadalmakban.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható
