Örömmel láttuk, hogy a téma iránt meglehetősen sokan érdeklődtek, és ezúton is szeretnénk megköszönni a több száz kitöltést, mellyel a vizsgálatban részt vevők támogatták az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének kutatását. Vizsgálatunk fő célja az volt, hogy a külföldön már széles körben használt tesztek működését magyar mintán is megismerjük.

De vajon az önbecsülésnek milyen különböző formáiról szólt a kutatás, és melyek a legfőbb eredmények?

Nemzetközi vizsgálatok sokasága igazolja, hogy önbecsülésünknek két, alapvetően eltérő szintje különböztethető meg. Explicit szintről olyankor beszélhetünk, ha tudatosan és alaposan végiggondoljuk, hogy milyennek látjuk önmagunkat, míg az önbecsülés implicit szintje az önmagunkhoz való viszony nem tudatos elemeit ragadja meg. A tudatosságon kívül számos más tényező is megkülönbözteti az implicit és az explicit önbecsülést: az explicit folyamatokat könnyedén kontrollálhatjuk, de több kognitív erőfeszítést igényelnek és így viszonylag lassabbak. Ezzel szemben az implicit folyamatok lényegesen gyorsabbak és kevesebb kognitív erőfeszítést követelnek, de szándékunktól függetlenül, automatikusan zajlanak, azaz nem kontrollálhatók.

Az implicit önbecsülést kutatásunkban egy Implicit Asszociációs Teszt nevű mérőeszközzel mértük, melynek eredményét a résztvevő által megoldott kétféle feladat kitöltési sebességének összehasonlítása adja. Mivel reakcióidők összevetéséről van szó, így a kapott eredményt nem befolyásolja, hogy a résztvevő összességében milyen sebességgel halad a feladatban. Az explicit önértékelést hagyományos kérdőívekkel mértük, melyek egyrészt azt vizsgálták, hogy a kitöltő pillanatnyilag milyen véleménnyel van magáról, másrészt pedig azt, hogy általában hogyan vélekedik saját magával kapcsolatban (lásd a cikk végén szereplő példákat). Míg az Implicit Asszociációs Teszt eredménye tudatosan nem vagy csak nehezen módosítható, addig a kérdőíves felmérést a kitöltő könnyebben „manipulálhatja”. Kutatásunkban kíváncsiak voltunk arra is, hogy az öncsalás hogyan befolyásolja az önbecsülés implicit és explicit szintjét, így a vizsgálatban ezt a torzító tényezőt is mértük.

A felvett tesztek eredményei szerint az önbecsülésnek e két szintje csupán gyenge együttjárást mutat, ami azt jelenti, hogy implicit és explicit önértékelésünk egymástól nagymértékben eltérhet. Míg az implicit önbecsülés független az öncsalástól, addig az explicit önértékelést erőteljesen torzítja ez a tényező. Akár az önmagunkkal kapcsolatos pillanatnyi tudatos véleményünket vizsgáljuk, akár azt, hogy általában hogyan vélekedünk magunkról, az öncsalás magasabb szintje mellett magasabb explicit önértékelést mérünk. Ennek az az oka, hogy ha hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a számunkra negatív információkat, akkor ez a pszichés mechanizmusunk valószínűleg az önmagunkra vonatkozó vélekedésünk esetében is működésbe lép. Az implicit önbecsülést ugyanakkor nem befolyásolja az öncsalás, hiszen az implicit teszt eredményét nem (vagy sokkal kevésbé) tudjuk kontrollálni, torzítani.

Érdekes eredmény, hogy az implicit önbecsülés a semlegesnél pozitívabb: a jó – rossz tengelyen a válaszadók inkább a jóhoz, mint a rosszhoz érzik közel magukat. Ezt a tendenciát minden implicit önbecsülést feltáró vizsgálat alátámasztja, függetlenül attól, hogy az önértékelésnek ezt a szintjét milyen mérőeszközzel mérjük. A pozitív implicit önbecsülés egyszerre több okra vezethető vissza: egyrészt kisgyermekkorunkban általában sok dicséretet, megerősítést kapunk szüleinktől és tágabb környezetünktől, ami megteremti az alapját a későbbi pozitív implicit önértékelésnek. Másrészt valószínűleg evolúciós előnyt is jelentett az önmagunkkal kapcsolatos nem tudatos, pozitív attitűd, hiszen akkor vagyunk képesek erőfeszítést tenni saját érdekünkben, ha értékesnek tartjuk magunkat. Végül elképzelhető az is, hogy az implicit önbecsülést mérő tesztek nemcsak valós énképünket, hanem részben az önmagunkkal kapcsolatos nem tudatos vágyainkat is mérik.

Vizsgálatunk az első olyan kutatás, melyben magyar felnőttek sokasága töltött ki implicit és explicit önbecsülést mérő teszteket. Az eredmények teljes mértékben összhangban vannak a nemzetközi vizsgálatokban kimutatott összefüggésekkel, és így arra utalnak, hogy az implicit önbecsülés szempontjából a magyarok nagyon hasonlóak más nemzetekhez. Legfőbb eredménynek talán azt tekinthetjük, hogy az önbecsülés tudatos és nem tudatos szintje nagymértékben eltérhet egymástól, és a tudatos szintet jelentősen torzítja az öncsalás. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy sokszor nem látjuk magunkat reálisan, és így az érett önismeret kialakításához szükségünk lehet egy hozzánk közelálló személy vagy akár egy pszichoterapeuta empatikus, de mégis őszinte visszajelzésére.

Példák a kérdőívekről

1. Vonás-szintű önértékelés (azaz: általában hogyan vélekedünk önmagunkról) 

   A kérdés: Mindent fontolóra véve, elégedett vagyok magammal.

   A válaszok: Egyáltalán nem értek egyet: 13 fő (4,2%), nem értek egyet: 120 fő (39,2%), egyetértek: 152 fő (49,7%), teljesen egyetértek: 21 fő (6,9%).

 2. Állapot-szintű önértékelés (azaz: pillanatnyilag hogyan vélekedünk önmagunkról): 

   A kérdés:  Elégedett vagyok azzal, ahogy éppen most kinézek.

   A válaszok (mennyire érzi igaznak): egyáltalán nem: 48 fő (15,7%), egy kicsit: 49 fő (16%), valamennyire: 126 fő (41,2%), nagyon: 63 fő (20,6%), teljes mértékben: 20 fő (6,5%)

3. Öncsalás (ez a kérdőív olyan állításokat tartalmaz, melyek irreálisan pozitív képet mutatnak az emberekről. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy szinte soha nem hibázik, könnyen leszokik a rossz szokásairól, mindig őszinte magához, stb., akkor valószínűsíthető, hogy gyakran él öncsalással, hiszen általában mindannyian hibázunk, nehezen szokunk le a rossz szokásainkról, és előfordul mindannyiunkkal, hogy nem vagyunk őszinték önmagunkkal. Természetesen ha valaki csak egy-két állítással ért egyet, az még nem öncsalás, de ha mind a tízzel, akkor gyanús, hogy önámításról van szó.)

    A kérdés: Mindig tudom, miért szeretem a dolgokat

    A válaszok: határozottan nem értek egyet: 7 fő (2,3%), nem értek egyet: 78 fő (25,5%), egyet is értek, meg nem is: 83 fő (27,1%), egyetértek: 104 fő (34,0%), határozottan egyetértek: 34 fő (11,1%)