Jelenlegi hely

Utánozás, majomszokás?

A gyerekek alaposan tanulmányozzák, majd később utánozzák a látott viselkedéseket

A csimpánzok és a gyerekek egészen másra koncentrálnak egy viselkedés megfigyelésekor. A gyerekek alaposan tanulmányozzák, majd később utánozzák a látott viselkedéseket, és már megfigyelés közben következtetnek a cselekvő céljaira is. A csimpánzokat nem köti le a viselkedés pontos megfigyelése, hanem inkább a használt tárgyakról tanulnak, a kézzel-manccsal fogható eredményekre fókuszálnak. Látható, hogy mindkét tanulási stratégiának megvan a maga haszna...

Szerző: 

A nagymamánál, férjem édesanyjánál töltöttünk egy hétvégét. Látogatóba vártak egy visszavonultan élő nagynénit, akivel még sosem találkoztam. Az idős hölgy szürke kosztümben érkezett, még útba ejtette a város temetőit, mielőtt betoppant volna. Szigorú arcán enyhe mosoly jelent meg a kétéves Sári felbukkanásakor, majd újra kiült rá az alapvonásnak tűnő rosszalló kifejezés. Sári, bár cserfes kislány, idegenekkel visszafogottabb, nem is tudott magával mit kezdeni, csak bújt mögénk. Nagymamája – a feszültséget oldandó – felajánlotta, hogy simogassa meg a cicát. Kivonultunk a verandára a macskához, aki pár pillanatig Sári nagy örömére hagyta is magát simogatni, de aztán szokása szerint felpattant, és felhúzott orral távozott. Szende kislányunk egészen addig meg sem mukkant, de itt már elfelejtette félénkségét, térdére csapott, elhúzta a száját, és indulatosan megszólalt: Bacca meg! Éppen ilyen mozdulatokat tettem pár nappal korábban, mikor melegítés előtt leugrott a spenót a konyhapultról...  Hogy ekkor mit mondtam, az maradjon az én titkom. Az idős hölgy arca Sári mondatára megrándult, sürgősre vette távozását, és nem szeretném tudni a véleményét a pesti menyről, aki lám ilyen szépen neveli a gyerekeit.

A megfigyeléses tanulás, az utánzás az emberiség csodafegyvere. Képtelenek lennénk bonyolult világunkban akár egy napot is túlélni, ha nem lenne meg az a képességünk, hogy hatékonyan leutánozzuk mások viselkedését, ezáltal bővítve tudástárunkat. De hát a majmok is utánoznak, nem? Igen, talán, de egészen másképp, mint a gyerekek, vagy mi, felnőttek, ha egy új viselkedést akarunk megtanulni. Több kutatást végeztek annak megállapítására, hogy a csimpánzok és az emberek miként veszik át fajtársaik viselkedését, hogyan sajátítják el a teendőket megfigyelés útján. A gyerekek egészen más stratégiát követnek, mint a csimpánzok. Ha egy két és féléves kisbabának egy felnőtt megmutatja, hogyan tud hozzájutni egy számára érdekes tárgyhoz, a kisgyerek ugyanazt a mozdulatsort csinálja végig, amit a felnőttől látott. A csimpánzok nem utánozzák emberi modelljük mozdulatait, hanem inkább azt jegyzik meg, hol kell keresni a jutalmat, és azután próba-szerencse alapon addig-addig ügyeskednek, míg ők is hozzájutnak valahogy.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 2. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. december–2022. januári számában
ezekről olvashat:

2021 december–2022. január

  • Megérteni az érthetetlent

  • Miért égessük el a régi naplóinkat – avagy miért ne?

  • KÖRVONAL

    A rockzenészek között pszichológus, a pszichológusok között rockzenész
    Beszélgetés dr. Kőváry Zoltánnal

  • A „Kell” és a „Lehet” családok – 1.

    Boldog karácsonyt!

  • A jó apa pénzt keres, míg anya babázik?

  • Matekon is talpig sminkben

    Kamaszok és a „képernyő-én”

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek

    Ajándékozzunk! De hogyan?

  • Találkozás a kísértetekkel

  • Agyi sérülés és viselkedésváltozás – Phineas Gage esete

  • Mi kell a sportolónak?

    Az elégtelen edző-sportoló kommunikáció hátulütői

  • Figyelsz te egyáltalán?

  • A valóság vékony fonalán függve

    Virtuális valóság alkalmazása függő betegek kezelésében

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A fejlődéslélektani kutatásokban a nyolcvanas évektől kezdve a bevonódó, gondozó apák kapták a főszerepet.

A „képernyő-énünkkel” való szembenézés nem hétköznapi élmény - s nemcsak hogy nem hétköznapi, hanem kifejezetten feszültséget, stresszforrást jelenthet, sőt szorongás forrásává...

Lehet-e konfliktusok, balhék nélkül felnőni? Lehet-e csendesen átvészelni a serdülőkort úgy, hogy sem a gyerek, sem a család nem tépázódik meg benne?

Önhibánkon kívül hajlamosak lehetünk elbagatellizálni a problémát, holott egy-egy szó, csúnya nézés vagy játékból kik

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Fontos megértenünk, hogy az iskolába járás elutasítása nem ugyanaz, mint az iskolakerülés