Jelenlegi hely

Mit (t)eszünk az egészségünkért?

Egy felmérés tanulságai
Az emberek nem mindig tudják, hogy mely termékek, készítmények szolgálják ténylegesen az egészségüket.

A lakosság több mint fele saját állítása szerint normálisan étkezik, hiszen úgy véli, szervezetébe automatikusan bekerülnek az alapvető tápanyagok. Egyharmaduk pedig alapjában véve olyasmit eszik, ami ízlik – még akkor is, ha az vélhetően kevésbé egészséges. Csupán a maradék egytized figyel oda arra, hogy gondosan válassza meg ételeit. A legfrissebb felmérések eredményei szerint szinte minden társadalmi csoportra egyformán jellemző, hogy többet szeretne tudni arról, mit tehet a saját egészsége megőrzése érdekében.

 

Cikkek: 

A lakosság több mint fele saját állítása szerint normálisan étkezik, hiszen úgy véli, szervezetébe automatikusan bekerülnek az alapvető tápanyagok. Egyharmaduk pedig alapjában véve olyasmit eszik, ami ízlik – még akkor is, ha az vélhetően kevésbé egészséges.

A legfrissebb felmérések eredményei szerint szinte minden társadalmi csoportra egyformán jellemző, hogy többet szeretne tudni arról, mit tehet a saját egészsége megőrzése érdekében. A GfK Hungária és a TÁRKI közös fogyasztói szegmentációs modelljét alapul véve a GfK megvizsgálta a lakosság egészségvásárlási szokásait, valamint az egészségtudatos élethez, táplálkozáshoz való viszonyát. (A 2008 végén bemutatott modell a korábbiaktól eltérően a tényleges fogyasztói szokások alapján tipizálja a magyar lakosságot.) A kutatók által korábban azonosított 8 jellegzetes fogyasztói csoport – egyéb tényezők mellett – markáns különbséget mutat az egészséghez kapcsolódó szemléletmód, az egészségtudatos táplálkozás, valamint az egészségvásárlás tekintetében.
A teljes lakosság több mint fele teljesen „normálisan” étkezik, mert úgy gondolja, hogy szervezetébe automatikusan bekerül mindaz, ami szükséges. Egyharmaduk zömmel olyasmit eszik, ami ízlik, még akkor is, ha a finom falatok vélhetően kevésbé egészségesek. Csupán a maradék egytized figyel oda arra, hogy gondosan válassza meg ételeit.  A csoportokat vizsgálva megállapítható, hogy a „felső plusz” és „felső klasszik” réteg tagjainak étkezéssel kapcsolatos attitűdje tér el leginkább az átlagostól. A társadalom 4 százalékát alkotó „felső plusz” réteg egynegyede egészségtudatos – közel 50 százalékuk viszont inkább olyan ételt választ, ami nem feltétlenül egészséges. A társadalom 2 százalékát kitevő „felső klasszik” csoportban a legmagasabb az egészségtudatosak aránya (33%), s ezzel párhuzamosan itt a legalacsonyabb a kevésbé egészséges ételeket fogyasztók száma. A „szegény nyugdíjasok” (25%) kétharmada bevallása szerint teljesen „normálisan” étkezik, azaz nem mérlegel, hogy az elfogyasztott étel egészséges-e vagy sem…

„A magyar lakosság nagyobbik része továbbra is önpusztító életmódot folytat, rendszeresen dohányzik, a hagyományos magyar konyha szerint étkezik, rendszeresen iszik alkoholt, és alig mozog. Ezen adatok tükrében nem meglepő az európai átlagnál jóval alacsonyabb átlagos élettartam” – fogalmazott dr. Lantos Zoltán, a GfK LHS Healthcare divízióvezetője.

A lakosság kisebb, egészségtudatosabb része azonban nemcsak az ételek gondos megválasztására figyel oda, hanem az élelmiszerek megvásárlása során azok összetevőit is rendszeresen ellenőrzi. A legfontosabb szempontok a megkérdezettek szerint: a termék mesterséges színezék és ízesítőanyag nélküli, illetve tartósítószer-mentes legyen. E három tényező kiemelten fontos a „felső plusz” és a „felső klasszik” rétegek számára, de emellett az sem elhanyagolható, hogy az áru alacsony zsír-, szénhidrát- és kalóriatartalmú legyen. A társadalom 14 százalékát alkotó „befutott értelmiségiek” csoportja az élelmiszervásárlás során szintén az átlagosnál nagyobb súllyal veszi figyelembe a fenti tényezőket.

Az életmóddal, a táplálkozással összefüggésben különösen fontos a testsúly és a sportolás kérdése is. A kutatásból kiderül, hogy a lakosság felének ismeretségi körében gyakran vagy néha szóba kerülnek a testsúlyproblémák (pl. elhízás, túlzott soványság). A „felső plusz” rétegben ez az arány 60 százalék, a „felső klasszik” csoportban mintegy 70 százalék. Legritkábban a társadalom 7 százalékát alkotó „városi alsóközép” és a társadalom legalján elhelyezkedő, 18 százalékot kitevő „underclass” tagjai beszélnek ilyen természetű  problémáról. A kívánt testsúly elérésére vagy megtartására a „felső klasszik” és a „befutott értelmiségiek” közül figyelnek oda legtöbben: fontos számukra, hogy mindig a céljuknak megfelelő ételeket fogyasszák. A „befutott értelmiségiek” és a 17 százalékot alkotó „hedonista fiatalok” egyötöde rendszeresen, 40 százalékuk pedig alkalmanként sportol. Ez az arány kedvezőnek mondható, hiszen a lakosság egészében a soha nem sportolók aránya közel 60 százalék, a társadalom alsóbb rétegeiben pedig még ennél is magasabb.

A kutatás arra is rámutat, hogy a lakosság többet szeretne tudni arról, mit tehet a saját egészsége érdekében. Szinte mindegyik társadalmi csoport úgy véli, nem elégséges az egészségmegőrzéssel kapcsolatban rendelkezésükre álló információ. A termékválaszték sokszínűsége, az élelmiszerbotrányok, az esetenként nem megfelelő tájékoztatás bizonytalanságot okoz. Az emberek nem mindig tudják, hogy mely termékek, készítmények szolgálják ténylegesen az egészségüket.

A „felső plusz” és a „befutott értelmiségi” réteg a kutatási eredmények tanúsága szerint az átlagosnál többet tesz egészsége érdekében, mint egy évvel korábban, s ők nagyobb mértékben egyetértettek azzal is, hogy ma többet érdemes költeni az egészségre, mint egy esztendővel ezelőtt. A „városi alsóközép” értett egyet leginkább azzal, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben jobban odafigyel az egészségmegőrzésre – ez persze esetükben nem feltétlenül jelenti azt, hogy többet is költenének erre a célra, akár sporttevékenység formájában…

Share

Ez is érdekelhet

87 éves korában meghalt Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológus, aki a boldogság kutatásáról, a flow fog

A tökéletességre törekvés lehet motíváló hatású, amíg megmarad a törekvések szintjén.

Okkal feltételezhetnénk, hogy ma egyszerűbb megtalálni azt a bizonyos nagy Őt – a számok azonban mintha mégsem erre utalnának...

A filozófiában kevés a széles körű konszenzus - ezek egyikét azonban már Arisztotelész is megfogalmazta: a tényekkel

Milyen folyamatok vezetnek el ahhoz, amikor  a hosszú együttlét utáni szakítást, válást vagy a szeretett fél elveszté

 A szorongás ugyanis kismértékben megmenti az életet, még ha nagymértékben rettenetesen meg is tudja keseríteni.