A A B B C C CS D D E F G G H I J K K L M M N N O P P R R S SZ T V V V
Ellenállás
A pszichoanalitikus kezelés során az ellenállás elnevezéssel illetik mindazt, ami az analizált személy cselekedeteiben és szavaiban akadályozza a tudattalan megközelítését. Az analitikus technika egész fejlődése nem volt más, mint az ellenállás egyre pontosabb értékelése, azaz annak a klinikai ténynek a felismerése, hogy az elfojtás megszüntetéséhez nem elegendő az, hogy a páciensekkel közöljük tüneteik értelmét. Az ellenállás ugyanazon erő megnyilvánulása, mint amelyet az én fejt ki a kínos reprezentációkkal szemben. Mégis úgy tűnik, hogy az ellenállás tulajdonképpeni eredete az elfojtottból mint olyanból származó viszolygás, s ama nehézség, hogy tudatossá váljék, és főleg hogy a szubjektum elfogadja azt. Freud az ellenállás 5 formáját különbözteti meg. Három közülük az énnel áll összefüggésben: az elfojtás, az áttételes ellenállás és a betegségből származó másodlagos haszon, „… amely a tünetnek az énbe történő bevonásán alapul”. Számítani kell még a tudattalan vagy az ösztön-én, valamint a felettes én ellenállására. Az előbbi technikai feldolgozást tesz szükségessé. Végül a felettes én ellenállása a tudattalan bűntudatból és a büntetésigényből származik.
