SZÜLŐ-CSECSEMŐ INTERAKCIÓK VIZSGÁLATA

Bár nemzetközi szinten sokféle megközelítés és módszer ismeretes, ám hazánkban a szülő-csecsemő interakciók elemzése sem a kutatásban, sem a klinikumban nem kapott még kellő figyelmet, holott óriási jelentősége lenne a megelőzésben és a korai segítségnyújtásban. Az általam kidolgozott módszer (a Korai Diádikus Interakció Kódrendszer) az anya-csecsemő közötti interakciók szemtől szemben, szabad játékhelyzetben, otthoni környezetben történő megfigyelésén alapul. Az anya és csecsemője a megszokott körülmények között elkezdenek egymással játszani, kommunikálni, a vizsgálatvezető a játékot videóra veszi, majd a felvételről kiválasztott 10 perces részt egy hatpontos skálán meghatározott szempontsor alapján értékeli. Elemzi az anya, a csecsemő viselkedésének jellemzőit, az interakció közös jegyeit. A kódrendszer kidolgozásakor elsősorban az interakció harmóniáját, valamint az interakciós stílus jellegzetességeit vettük figyelembe, vizsgálom, úgymint: a kettőjük közötti interakciós viselkedésmódokat és mintázatokat, valamint azt, hogy milyenek a nem tipikus viselkedések, kommunikációs félreértések, azaz, milyen diszharmóniára utaló jegyek vannak jelen, melyek a későbbi anya-gyermek kapcsolat, illetve a gyermeki fejlődés zavarait is előre jelezhetik. 

MINDENNAPI INTERAKCIÓK

A víz ezer cseppje…

A kapcsolat minőségét leginkább a mindennapi interakciók határozzák meg. A mama-baba párbeszéd is szociális interakció: kölcsönös egymásra hatás, üzenetek, jelzésváltások, kommunikáció, melynek fő ismérvei a hatásgyakorlás, a függés és az érintkezés. Az anya és a baba is hatással szeretne lenni a másikra, talán kölcsönösen lenyűgözni egymást, talán az örömöt kifejezni, hogy milyen jó is együtt… persze nem mindig ilyen optimális a helyzet. Van, amikor a függésből sosem lesz függetlenség, s van, amikor az érintkezés egyáltalán nem kedves, gyengéd vagy kölcsönös. A 4-5 hónapos baba már jó kommunikációs partnere anyjának, és ebben a kapcsolati helyzetben, az egymásra hatások hálójában már megmutatkozhatnak azok a korai feszültségek, diszharmóniák, amelyek előre jelzik a kötődési, kapcsolati problémákat. Daniel Stern, az anya-gyermek interakciókkal behatóan foglalkozó kutató felhívja a figyelmünket arra, hogy nem a nagy, durva, traumatikus események hatása lesz a legnagyobb – az egészséges kapcsolat alakulása szempontjából az apró napi történések, kommunikációs események, közlések, üzenetek a meghatározóak.  Ezt könnyű belátni, hiszen amint a víz ezer cseppje, a hullám lassú, következetes munkájával végül a sziklát is kivájja… A kapcsolati sérülések tehát a baba által nap mint nap megtapasztalt viselkedésekből származnak.  Ha pedig a vizsgálatok zavart jeleznek, a viselkedésmintázatok elemzése igen pontos eszközt ad a szakember kezébe, hogy segíteni tudjon a változtatásban, a kapcsolat javításában.

Kommunikáció szabad játékhelyzetekben – ellentmondásos üzenetek

Minden helyzet egyúttal interakciós helyzet is, legyen szó akár gondozásról, etetésről, altatásról, pelenkázásról, sétáról – a szabad játéknak azonban kitüntetett szerepe van a kapcsolatépítésben, a kutatók is elsősorban ezt vizsgálják. Mi is jelenik meg ezekben a helyzetekben?  Mivel nemcsak szavakban, hanem gesztusokkal, mimikával, mosollyal, grimaszokkal, hangsúlyokkal, dajkanyelvvel, mozgással és ezer úton-módon kommunikálunk, a nyílt és rejtett üzenetek sokszor nincsenek egymással összhangban. Az elemzés egyik fontos momentuma, hogy feltárja ezeket az ellentmondásos üzeneteket, amelyek az esetek többségében a mama előtt is rejtettek. El tudjuk képzelni, mennyire összezavarhatja a babát az ilyen anyai viselkedés. Hogyan igazodjon ki ezen, honnan tudja, melyiket higgye el? A babáknak szerencsére ebben az életkorban még igen érzékeny „antennái” vannak, nagyon is pontosan dekódolják anyjuk hozzájuk intézett üzeneteit, hozzáállását, elfogadó vagy éppen elutasító attitűdjét, véleményét. És mindig az igazságra érzékenyek, tehát nem lehet megtéveszteni őket egy kis jópofizással, ha a mama éppen a pokolba kívánja a babázást, mert legszívesebben éppen máshol lenne. A babák, tekintve, hogy még az ún. „elsődleges gondolkodási folyamatok” jellemzőek rájuk, megérzik, pontosabban „meglátják” a tudattalanba rejtett, de a mindennapos kommunikációs viselkedési jegyekben pontosan tetten érhető megnyilvánulásokat, és azokat kezelik kész tényként. Ezekre a hatásokra, benyomásokra fognak aztán reagálni, ezekre dolgozzák ki válaszaikat, viselkedéses stratégiáikat a csecsemők – például arra, amikor az anya erőltetett, széles mosollyal az arcán szóban dicséri csecsemőjét, miközben esetleg nem néz rá, vagy a mosoly csak a száján van, a tekintetéből hiányzik, esetleg közben durván lefogja babája kalimpáló karjait, vagy elhallgattatja egy cumival. 

Nem optimális gondoskodás – anyai fantáziák és a baba alkalmazkodása

A hatások lehetnek optimálisak, építőek, de károsítóak, rombolóak is. Ha nem optimális gondoskodást kap a baba, megpróbál a helyzethez alkalmazkodni és védekezni a nem megfelelő bánásmód ellen – például ha „megérzi” anyja közömbösségét, lehangoltságát, elutasító vagy ellenséges megnyilvánulásait. Valójában persze nem megérzésről van szó, hanem a baba dekódolja anyja viselkedésének (mikro)momentumait. És ugyanezt teszi az interakciókat vizsgáló szakember is. Szándékokat, érzéseket próbál beazonosítani a felszíni viselkedés mozzanataiból, például abból, hogy milyen hangerővel, hangsúllyal szólt az anya a babához, ránézett-e közben, ráncolta-e a szemöldökét, közel hajolt-e vagy távolabb húzódott, megérintette vagy sem, finom vagy nyers mozdulatokkal ért hozzá, szépeket mondott, de közben a szeme villámlott vagy szomorú volt, és hasonlók. A baba „kiolvassa” az anyja viselkedéséből, hogy az hogyan viszonyul hozzá, elfogadja-e őt, elfogadja-e a jelenlétet, a közös időtöltést, elégedett-e vele, vagy mindig másmilyennek szeretné látni; folyton ő akarja-e meghatározni, mi is legyen, vagy hagyja őt azt csinálni, ami jólesik; tolakodó-e, vagy engedi a baba szabad létezését, bevonódott-e a közös tevékenységbe vagy kívül marad – és még sorolhatnám. Az üzenetek lehetnek pozitívak és negatívak. A negatívak rombolóak, védekezésre késztetik a babát, aki számára ez a túlélést jelenti – ilyen értelemben tehát viselkedése pozitív, mert a lehető leghatékonyabb módon próbál megküzdeni a nem optimális hatásokkal, de közben elveszítheti önmagát, mert valaki mássá kell válnia, hogy megfeleljen anyjának. Veszélyes ez a későbbiekre nézve… Ő még nem tudja, de sokszor előfordul, hogy az anya nem a valóságos babát látja, hanem a fantáziájában megjelenőt, s a valóságot ehhez a képhez akarja igazítani. Nagyon nehéz helyzetben van az ilyen kisbaba, hiszen érzi, hogy ő úgy, ahogy van, nem elfogadható, nem szerethető. Ez alapvetően megakadályozza önmaga elfogadását, önmaga szeretetét, és a későbbiekben az önbizalom, önbecsülés, önértékelés területén rengeteg nehézséget okoz, ami szintén az egészséges lelki élet lehetőségét teszi kockára. Az anyai fantáziákkal tehát igen sok dolgunk van, ha segíteni szeretnénk a kapcsolat jobbításában.

PÁRBESZÉD

MARCI

Marci és édesanyja játékát, együttléteit, mindennapjaik egy-egy szeletét sokszor megfigyeltem. Az analitikus csecsemő-megfigyelés keretében hétről hétre láthatjuk, hogyan éli mindennapjait a kisbaba, hogyan illeszkedik be családjába, családja befogadja-e és milyen módon az új kis jövevényt. A kapcsolat alakulása a hétköznapi, ismétlődő helyzetekben érhető tetten, és míg egyetlen alkalom elemzésénél kételyeink lehetnek, vajon máskor is így zajlik-e a kommunikáció, a többszöri megfigyelés alapján már biztosabban vonhatunk le következtetéseket. Nyilván vannak olyan napok, amikor feszültebbek, fáradtabbak vagyunk, vagy front van és hasonlók (és ez a kisbabára is igaz), de érzelmeinket, alapvető viszonyulásainkat nem tudjuk szándékosan felülírni – ha mégis megpróbáljuk, „kilóg a lóláb”, nemcsak a képzett elemző, hanem a csecsemő előtt is. 

Szerettem nézni Marci és anyja együttléteit, mert a mama, bármilyen hangulatban volt is, nagy figyelemmel és odaadással fordult babája felé. Egy alkalommal, amikor Marci négyhónapos lehetett, elkezdtek játszani a nagy franciaágyon. Az anya egy plüss babaplédet tett a takaróra, odafektette Marcit, és elé tett egy óriási mobil babaállványt, rajta sok-sok mozgó, színes műanyag játékkal, csörgővel, figurával. Pontosabban Marci fölé tette, aki szinte el is tűnt a sok-sok csörgő-zörgő figura alatt, kapkodta a fejét, hová is nézzen, mit is próbáljon elérni, megmozdítani, lendületbe hozni. Az anyának is nehézséget okozott, hogy babájához közel kerüljön, mert a sok tárgy eltakarta. Végül Marci és a mobil mellé feküdt, félig ülő helyzetben, és kedves, lágy hangon üdvözölte a kicsit, játékos, „babás” hanghordozással, aki rögtön „válaszolt” is vidám, kurjantós hangon. ’Hát szia, szia, szia-mia, jót aludtál?’A baba figyelmesen néz a szemébe, közben egyik öklét a szájába dugva erősen szopogatja, majd az ujjait is bedugja a szájába.  ’Viszket az ínyed’, mondja a mama megértően, ugyanakkor a hanglejtésében együttérzést, sajnálatot is fel lehet fedezni. Marci erre a másik kezét is szájába veszi. Aztán kifelé néz, ki is az, aki figyeli őt a kamerával. Anya ezt megint kommentálja: ’Hát ki van ott?’ kérdezi kedves, játékos hangon, s lágyan magyarázza, hogy ott van valaki egy kamerával – de  nem igyekszik megváltoztatni babája tevékenységét, figyelme tárgyát, hanem engedi, és követi őt ebben, támogató hátteret nyújtva. Marci vidáman kiált, nyújtózik, mozog keze-lába, huncutul vigyorog, miközben még mindig felém néz – de az összes többi megnyilvánulása nagyon is kézenfekvően az anyának szól. Anya közben simogatja, beszél hozzá, gügyög neki, kicsit berreg, mire Marci hamarosan odafordul – persze nem könnyű a mobil miatt… Anya kukucsozik, majd számolgatva, ritmikusan emelgetni kezdi babája lábait, kezét a talpának tartva. ’Egy, kettő, húúúú, tornázunk’, kommentálja dallamos hangon, közben meg-megcsippentve a baba combjait. Ne dugd le annyira az ujjacskáidat, mondja játékosan megrovó hangon, miközben Marci ökle megint a szájában. Kérdezgeti, mi a helyzet, mire a baba o-o, rövid, panaszos hangokat ad ki – erre rögtön reagál: ’micsoda, panaszkodjál’. Marci megint rám pillant, anya felhúz egy csengő, zenélő hangú plüssfigurát, a baba odanéz, majd anyjára, és mosolyognak egymásra, közben a baba megint „mond” valamit, amit anyja ismét megpróbál kitalálni, magyarázni. A mobil fölött babájára nézve igyekszik annak tekintetét, figyelmét nevén szólítva, mosollyal, cirógatással magára vonni. Most kicsit nehéz lehet a babának – mire is figyeljen? Anyára vagy a még mindig zenélő állatkára? Végül dönt: anya nyert. Hosszasan néznek egymás szemébe, kölcsönös mosollyal, vidáman, figyelmesen. Anya kérdez, a baba válaszol. Szabályos párbeszéd jön létre, kérdezz-felelek játék, csak még a bababeszédet le kell fordítanunk… Igen változatos, gurgulázó, játékos, hanglejtésben, hangerőben, hangszínben mindig más és más, mindenféle mozdulatokkal, gesztusokkal, mimikával fűszerezett beszélgetést hallhatunk a baba részéről. A mama próbál mindennek értelmet, tartalmat adni, és teljes figyelmével, odafordulással benne van ebben a ritmusos, elmélyült párbeszédben, amit ki is használnak – nincs semmi tárgy kettejük között, csak ők vannak, ölelésben, simogatásban, dögönyözésben, hancúrban, szeretetben. 

Beszélgetés az anyával

A beszélgetéseinkből kiderül, kicsit késői párra találás majd babavárás következett, a szülők már harmincas éveik vége felé járnak. Nagy örömmel és elég sok aggodalommal fogadták és nevelik a kisfiút. A ház, amiben laknak, kicsi, kényelmetlen és elavult, az anyuka sürgetné az eladást, de ez azért nem olyan könnyű. – így persze ennek az átmeneti állapotnak ott van a mindennapos feszültsége. Az aggodalmak sokszor a gyermek mozgásfejlődésével, evésével, alvásával kapcsolatosak, az anya sokáig használja a légzésfigyelőt, fél, hogy valamilyen probléma lesz. Egy ideig terpeszpelenka, tornáztatás volt a program – talán nem fejlődik elég jól, talán lemaradt, talán valami nem stimmel? A kisfiú sokszor, sokat, kicsit mohón eszik, bukik, refluxa is van, anyának kevés a teje, kell a hozzátáplálás (egy darabig anyatejet hordanak). Kicsit távol a világtól, eléggé elszigetelten élnek, apa sokat dolgozik, időnként még hétvégén is, de ha esténként itthon van, örömmel eteti, fürdeti, s játszik kisfiával. 

Elemzés

A fenti játékpercek elemzésekor kiemelkedik néhány dolog: rendkívül pozitív, hogy az anya és a baba láthatóan jól érzik magukat a bőrükben, figyelnek egymásra is és a világra is, nem akarják kisajátítani a másik figyelmét, jelenlétét. Az anya szavai, gesztusai, mimikája barátságosak, kedvesek, szeretetteljesek, szinte érezni a babát körülvevő melegséget. Marci ezért elég bátor kifelé is „kacsingatni”, hiszen érzi a biztonságos, szerető, támogató és elfogadó hátteret. Ami elgondolkodtathat: miért is kell kettőjük közé az a műanyag játékokat lengető mobil állvány, hiszen megzavarja a közelséget, a szoros kapcsolatot – mind a fizikai, mind a tekintetkapcsolatot is. Sajnos divat, hogy a kisbabákat – sokszor túlzó mértékben is – körülvesszük mindenféle tárgyakkal, szórakoztatjuk, fejleszteni próbáljuk. Ebben az életkorban azonban az fejleszt leginkább, ha a baba saját ritmusának, kedvének megfelelően nézelődik, felfedezi saját testét, mások arcában meglátja önmagát, „társalog” az emberekkel, anyával, apával. Talán a „minél jobb anyának lenni” elvárása és szorongása, a „jól csinálom?” bizonytalansága jelenik meg, ha túl sok mindent akarunk megadni a babának. 

Egy idegen jelenlétében persze nem könnyű gyakorolni az anyai szerepet, hiszen itt is kicsit „meg kell mutatnunk magunkat.” A túl sok inger –ahogy pár pillanatra láttuk is ennek kellemetlen hatásait – egy idő után rendkívül zavaróvá válhat, lesz a baba feszült lesz, egyre kevésbé tudja jól kezelni az őt elárasztó sok hatást. Fontos erre odafigyelni, mértéket szabni az ingereknek. A baba tornáztatása, az orvossal való gyakori, aggodalmas konzultáció, a félelem a gyermek fejlődési lemaradásától szintén az anya szorongására utaló jel lehet, ami előbb-utóbb túlterhelheti a gyermeket. A nehezen jött gyermekvállalás és az életkor miatt is jelentkezhetnek félelmek, bizonytalanságok, de az elszigeteltség is szerepet játszhat ebben. Jó lenne segíteni ennek a mamának feltárni félelmei, szorongásai hátterét, hogy még felszabadultabb lehessen kisbabájával – ez főleg első gyermek esetén fontos. A szorongó anyák egyébként gyakran sokkal jobban odafigyelnek babájukra, fokozottabban észlelik minden apró rezdülését, és erre azonnali és megfelelő válaszokat is képesek adni. Marci érzelmi és társas kognitív fejlődését nagyban segíti, hogy az anya szinte folyamatosan „mentalizál”, azaz értelmet ad babája megnyilvánulásainak, értelemmel, érzelmekkel, szándékokkal, vágyakkal bíró lénynek látja már most is – ez pedig nélkülözhetetlen a gyermek egészséges fejlődéséhez. 

Ez a cikk egy sorozat második része; az első rész itt, a harmadik pedig itt érhető el.